Nyár vége felé jelent meg a másfél éve létező Siniak zenekar nagylemeze, amit részletesebben bemutatunk a következőkben. Akit érdekel az egyediség, a balkáni népzene ötvözése a modern rock-al, kellő humorral és komoly mondanivalóval megspékelt szövegek, az mindenképpen kattintson a folytatásra.
„A Siniak négy nagyon furcsa beilleszkedni képtelen zenész agyszüleménye”, olvashatjuk a zenekar myspace oldalán a cikk címadó mondatát, és nem véletlen, hogy már másodszorra idézem. Változatos, a klasszikus rock-zenébe igencsak nehezen beilleszthető lemezzel tűnt fel a banda a magyar könnyűzenei élet palettáján. Mostanság ugyan nagyon elterjedt a népzene és a könnyűzene egybeolvasztása, de ennek ellenére mégis egyediek tudtak maradni ezzel a hanganyaggal. Számomra inkább az éneklési technika és a szövegek adják a népies jelleget, a zene az alternatív/modern rock vonalat követi. 10 szám található az albumon, üresjárat nélkül, szerencsére. Mindegyik számnak megvan a maga hangulata, és együttesen adják azt, amit 8 perc 19 másodperc címmel adtak ki a fiúk.
A nyitó Balkán talán az egyik legjobb, rögtön rámcáfol a gitár balkáni hangulatú introja, de a „balkáni”, népzenés jelleget mégiscsak a „Gyere babám, mosolyogj és mutasd magad/ A szőlő és a bor egy tőről fakad” sor és társai adják. A változatosság bizonyítéka például az, hogy a 2. számban (Pardon), gyakorlatilag semmiféle népzenei elem nincsen. (Persze szőrős szívű kritikusként mindenáron hatásokat keresve, a szám kapcsán a Quimbyt kéne megemlítenem, merthogy az énekes, Imi hangja itt néhol Kisstibis néhol Liviusos, de megfelelő asszociációval gyakorlatilag a világon mindenre ráhúzható minden) Az utolsó Zárórában pedig, igen szigorú, metálosnak is nevezhető refrén van, alternatív vers-részekkel váltakozva.
Az album két „balladája” tetszett még nagyon, a Fájdalommal Ölelj Át és a Vérrel Írtam, főleg az utóbbi. Szerintem a Balkán mellett ez az, ami a legjobban megmutatja a zenekar erényeit, a gitár itt a legjobb, és az énekes is itt énekli a legnagyobbat, ez a stílus áll neki a legjobban.
A zenészeket külön nem is nagyon tudom értékelni, mindenki teszi a dolgát, az album minősége is rendben van, hallatszik minden megfelelően, kiegészítik egymást, semmiből se sok, semmiből se kevés. A myspace oldalon olvasható ugyan, hogy a tagoknak voltak korábbi formációik (meg az, hogy jóarcok), de akkor is, már-már ijesztően profik a feltörekvő zenekarok a magyar könnyűzenei életben: egy másfél éve létező zenekar egy ennyire jól összerakott, érett, korrekt lemezt adjon ki… Le a kalappal.
Az album itt tölthető le teljes egészében.