Rádió punk giccsparádé: Good Charlotte- Cardiology

2010. november 11. - RaczUr

Egy vaskos kérdéssel kezdek: Ki a franc hallgat Good Charlotte-ot? Addig az okés, hogy a kétezres évek elején berobbantak a Lifestyles Of The Rich And Famous-szel, és az akkori kalipunk vonalat meglovagolva viszonylag nagy sikert értek el, és gyorsan bekerültek a vidám lázadók élbolyába, de onnan szép lassan a feledés homályába vesztek a zenekarok. Ki hall manapság a Blink 182-ről, (tudom az idei Sziget kapcsán felmerült a trió neve, de hála az égnek, nem jöttek a fesztiválra) vagy az amúgy műfajában talán legtökösebb Sum 41-ról? Egyedül egy Green Day tudott felmutatni az elmúlt években valamit, de ahhoz nekik elő kellett kapni a politikai hangjukat, az akusztikus gitárjukat. A Green Day Grammy díjat kapott, a Good Charlotte meg kidobott most egy olyan lemezt a Cardiology személyében, amelyben annyiban a gyökerekhez térnek vissza, hogy érezhetően „Rich And Famous”-ök szeretnének ők is lenni.
 

Erre minden esélyük meg van, hiszen az elmúlt években szinte a semmiből előbújó popsztárok (mint pl. Lady Gaga) úgy látszik új lendületet adtak a marylandi zenekarnak, és a sikereket megirigyelve előhozakodtak egy ízig-vérig pop albummal, ami elektromos gitárt ugyan egészen, viszont punkoskodást nyomokban sem tartalmaz. Amit így kapunk egy tizenöt(!) számos végletekig kiszámítható pop/punk melódia gyűjtemény, és azon sem tudnánk meglepődni, ha bármelyik kereskedelmi rádió egy az egyben leadná a Cardiology-t. 
 

Górcső alá véve, a Cardiology nem más, mint egy velejéig nyálas, és csöpögős punk/pop zene, amit talán néhány, a rockzenéhez bátortalan lépésekkel közeledő tizenéves titulálhat zúzós muzsikának. Stílusilag leginkább a négy-öt éve zeniten lévő emo félisten zenekart, a Fall Out Boyt idézi, azzal a különbséggel, hogy itt nincs szó húzós ritmusokról, és aránylag jól felépített számokról, csupán egy kalipunkba oltott dallam orientált nyamvadtkodásról, popos attitűddel.


Csak néhány számmal szemléltetve, hogy miért is minősíthető a Cardiology emberiség ellenes bűntettnek: a Counting The Days ilyen szöveggel nyit- „Wake up, go to work, come home, it’s not working”. Ha ilyen a lázadás eszméje, akkor úgy döntöttem én konformista vagyok, a szöveghez rendkívül jól simul a zene, hozva egy gyatra összképet, lentebb a keményebb idegzetűek is megcsodálhatják audió vizuális formában ezt az ámokfutást. A Like It’s Her Birthday a Fall Out Boy énekes Patrick Stump,The Rootsal közösen írt, szintén bicskanyitogató, Birthday Girljéhez hasonló, ízlésileg mélyrepülést hozó nóta, vaskos szintetizátorral, és mindenki által megjegyezhető whooozásokkal. A Harlow’s Songot szerintem Beyonce írhatta, csak átpasszolta Good Charlotteéknak, mert az énekesnő számára is túl csöpögős dal lett volna. A Right Where I Belong effektelt dobokkal, szinti szőnyeggel, és Joel Madden ripacskodó éneke köré épülő szám. Már csak a vocoder hiányzik a giccsparádé teljes arzenáljából, hogy teljesen komolyan vehetetlen legyen a Cardiology.
 

Igazából senkinek sem tudnám teljes szívből ajánlani, hogy hallgassa meg ezt az albumot, talán akik még sohasem hallottak semmilyen zenét, azok találhatnak némi örömet abban, hogy ütemes dolgok vannak benne, és még a tetejében énekel is valaki ezekre a dallamokra, de valljuk be, elég kevés ilyen ember leledzik, még világviszonylatban is.
 

Aki hallott már egy amerikai gimis, fősulis vígjáték betétdalt, az el tudja képzelni, hogy milyen a Good Charlotte stílusa. Na, ebből kell gyököt vonni, és megkapjuk a Cardiologyt. Nyomába sem ér olyan, kalipunk, pop/punkban utazó zenekaroknak, mint mondjuk a My Chemical Romance, Jimmy Eat World, vagy akár a Fall Out Boy. Ha már analógiát keresünk, a zenekar bénasági indexéhez a legközelebb a No Thanks, Anti Fitness Club, vagy a Tokio Hotel helyezkedik, de hát nekik a mentségükre szóljon, hogy még fiatalok, nem pedig meglett férfiak. A Good Charlotte egyetlen pozitívuma, hogy nem olyan szar, mint a Hooligans, habár ez elég vékonyka dicséret, mert ez a világ zenekarainak a 99 százalékáról elmondható. Azért még sweet sixteen-ezős szülinapokra nyugodtan meghívhatjátok a Good Charlotteot, tisztelet jegy fejében pedig mi elmegyünk, és írunk róla!    
 

 Ilyen jól nyomja a Good Charlotte:

 


 


 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr532441891

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum