Az Amorphis az európai metál élet egyik meghatározó tényezője. Ráadásul szeretnek hazánkba jönni, legutóbb egy éve voltak nálunk, de legutóbbi Skyforger című lemezük olyan sikeres lett, hogy idén még egy európai körutat bevállaltak, ezúttal a Ghost Brigade és az Orphaned Land társaságában.
Bevallom készültem erre a találkozóra, hiszen az Amorphis 2009-ben a Skyforger-rel magasra tette a lécet. Az igen erős mezőnyben a legtöbb szaksajtóban a listák elejére kerültek. Az előzenekarok közül sajnos a Ghost Brigade-ot lekéstem, így már csak az Orphaned Land izraeli formáció produkciójára érkeztem.
Rögtön feltűnt egy énekes-forma ember egy nagy fehér zsákban van. Csak nem a Jézus Krisztus Szupersztárra jöttem metál kiadásban? Szóval a frontember nem kisebb ember alakját öltötte fel, mint Jézusét. A forma, a ruha, a kis szakáll, a vállig érő haj, a derengő kék fények az olajfák hegyét idézték a Diselben. A terem tele és bőszen bólogatott mindenki, ami abból a szempontból nem meglepő, hogy az izraeli progressziv banda kisebb kultuszt tudhat magáénak a világban. Mivel többen már nem érkeztek, el kell könyvelni, hogy a budapesti nagyérdemű ezekre a srácokra is felfokozott érdeklődést mutatott. A masszív rajongó bázis a csápoló első sorokon kívül nem csak az intenzitásban, de egy izraeli zászló lengetésében is megnyilvánult. Lelkesek voltak és jól érezték magukat nálunk ,erőteljesen pörögtek a számok, amik egy része természetesen a nemrég kiadott The Never Ending Way of OrwarriOR című lemezről szólt. Jézusunk számomra idegen dialektust is előadott, ami vagy arámi, vagy jiddis, vagy héber volt. Majd megfejti valaki... Pompás felvezetés volt. Jó hangulatban érkeztünk Izraeltől és Jézustól a finnekig, a Kalevaláig.
A road-részleg hamar átszerelt. Az egyik dobot eltakarították a másik elöl láthatóvá vált a hátsó állvány, ahol balra a dobos, jobbra a billentyűs állásai voltak. Helyére került a két dekorációs kép és kezdődhetett az Amorfish, azaz az Amorphis, csak a két hatalmas hal (talán csuka) képe kicsit összezavart.
Az Amorphis nem egy halvérű banda az biztos. Rögtön az új lemez címadójával el is kezdték a zúzást, amire a közönség nem csak vevő volt, de aktív fejrázó, csápoló résztvevője is. Itt térnék ki a közönségre: metál koncerteket járva el kell, hogy mondjam ez bizony más típusú embertömeg volt mint pl. egy héttel korábban a Sabaton-on. Korban, összetételben komolyabb, érettebb embereket láttam. Mondjuk a zene ismeretében nem is csodálom. Ez más világ, más közönséggel. 
Hatos felállás, és a tagok mintha összeöltöztek volna: fekete nadrág fekete trikó és semmi felirat vagy turné póló. Egységes szolid megjelenés, ami már a zenére nem mondható el, mármint az, hogy szolid. Egész este nem lepődtem meg, Jézuson sem, de most igen. Tomi Joutsen énekes egy NDK gyártmányú hajszárítóba énekelt. Sőt előfordult, hogy meg akarta szárítani az első sorok haját is. A világítás végre valami más volt, mint a megszokott. Hátulról fölfelé reflektorok adtak egy kis ellenfényt, amit füsttel vadítottak és így elég jó kis borongós, kalevalás, hangulatot árasztott. A zenekar elég statikus volt, még a gitárosok sem jártak át erre-arra, ahogy előfordul egy-egy ilyen bulin. Az egyedüli aki mozgásra bírta magát az az énekes Tomi volt, aki hol a hosszú rasta haját pörgette, hol a kontroll hangfalra állt fel onnan vezényelt. A zene pontos és jó volt és amolyan Amorphis best of-ot toltak és körülnézve tapasztalhattam, hogy a hátsó sorok is bőszen rázzák a fejüket. Az erősnek mondható program első része valamivel több mint egy óra alatt le is pörgött, és a három ráadás-számmal is kevesebb volt mint másfél óra. Nekem kevés volt, bár mindenki elégedettnek tűnt. 
Setlist
1. Skyforger
2. Sky Is Mine
3. From The Heaven Of My Heart
4. The Smoke
5. Better Unborn
6. Song of the Troubled One
7. Exile Of The Sons Of Uisliu
8. Silent Waters
9. Alone
10. My Sun
11. Silver Bride
12. Black Winter Day
13. Into Hiding
14. House Of Sleep
15. My Kantele
Szöveg és fotók: Réti Zsolt. További képek a galériában.
