A Live Nation a világ legnagyobb koncertszervező cége. Csupa sztárfellépő erősíti a soraikat. Magyarországon 2008 óta működik ezen a néven a cég, de az alkalmazottak régóta ebben az iparágban dolgoznak. 2010-ben világsztárok sorát hozta hazánkba a Live Nation; erről, a koncertszervezésben rejlő potenciálról és egy picit a jövőről is beszélgettünk Márkus Éva marketingigazgatóval.

RS: 2007 óta működik Live Nation Hungary Kft-ként a cég. Nagyot tévedek, ha azt mondom valószínűleg az egyik legsikeresebb évet zárják?

Valóban az egyik legsikeresebb évünk volt  2010. Szerencsések voltunk, hogy olyan produkciókat szervezhettünk Budapestre, amelyek nagy közönségérdeklődésre tarthattak számot, illetve „jó kézzel” nyúltunk bele itthon még ismeretlen produkciókba is, ilyen volt a Séta a Dinoszauruszokkal, amiből végül 7 előadás ment le, óriási sikerrel.

RS: Idén szinte megszámlálhatatlanul sok világsztár ért el hozzánk. Itt volt a Depeche Mode, a Rammstein, a Metallica, a Kiss, Mark Knopfler, Katy Parry, Sting és Lady Gaga, Cirque du Soleil társulata lehet hogy valakit ki is felejtettem. Az idei év a felhozatal szempontjából szerencsésnek mondható, vagy a csökkenő lemezeladások miatt a koncertezésben van a pénz és már sztárelőadók sem engedhetik meg maguknak, hogy otthon ücsörögjenek?

Szerencsés év volt, sok nagy turné volt a kontinensen és a térségünkben. Ez nem feltétlenül a lemezeladások csökkenésével magyarázható, hiszen volt olyan előadó, aki 3-4 év kihagyás után jött el újra Európába. De az igaz, hogy az elmúlt években a bandák többsége már nem a lemezeladást tekinti fő bevételi forrásnak, épp ezért a gázsik is magasabbak lettek, ami automatikus jegydrágulást eredményezett mindenhol.

RS: Pár évvel ezelőtt még sokan azt mondták, hogy sok koncertre egyszerűen nincs fizetőképes kereslet Magyarországon, most meg azt látni, hogy szinte minden esemény teltházas? Önök előzetesen hogyan mérik fel, hogy esemény milyen fogadtatásra találhat itthon, milyen szempontokat vesznek figyelembe a szervezés során?

Még mindig vannak olyan jellegű koncertek, amire sajnos nincs fizetőképes kereslet itthon, azonban mi általában a legnagyobb produkciókkal és sztárokkal dolgozunk, az ő esetükben inkább az a kérdés, hogy van-e akkora fizetőképes kereslet, ami rentábilissá teszi a rendezvényt. Szerencsére idén volt, bár mi is kifejezetten figyeltünk rá, hogy vagy még soha nem látott produkciókat hozzunk, vagy valami különleges előadást. A várható fogadtatás kalkulációjánál figyelembe vesszük az adott művész hazai „történelmét”, a netes rákereséseket, letöltéseket és korosztálytól illetve célcsoporttól függően akár a lemezeladásokat is.
Emellett használunk egy nemzetközi adatbázist, van 2-3 olyan ország ahol egészen hasonló szokások és tendenciák figyelhetők meg, mint itthon; az ő eredményeik is segítenek a kalkulációban.

RS: Általában aréna és stadionkoncerteket szerveznek. A kisebb nevekben, kisebb helyeken nem rejlik lehetőség? 

Az elmúlt 3 évben próbálkoztunk kisebb bulikkal is, volt például az A38-on pár száz fős koncertünk, a Petőfi Csarnokban pedig szinte minden évben van rendezvényünk, az idei év más volt ebből a szempontból. Igazából mi magunk is jobban kezeljük a nagyobb produkciókat, erre álltunk be. Itthon van legalább 2-3 olyan szervezőcég, akik tökéletesen tudják vinni a kisebb koncerteket, volt már rá példa, hogy inkább átadtunk nekik egy-egy ajánlatot, mert ők jobban meg tudták csinálni, jobban a profiljukba vágott, mint nekünk. Nagyon becsülöm őket, attól még, hogy nekik egy Petőfi Csarnok vagy BKK a legnagyobb méretű koncert, hosszú évek óta mindenki megelégedettségére dolgoznak és erősítik a magyar promoterek jó hírét a világban.

RS: Egy pár szóban mesélne arról, hogy egy adott koncerttel kapcsolatban milyen teendői vannak? Mekkora stáb segíti a munkáját?

Minden koncertet végigkísérek a tárgyalásoktól a lebonyolításig. A kezdeti szakaszban, az ajánlat összeállításánál segítek a várható közönségszám, marketing költségek és stratégia, kommunikáció megtervezésével. A bulik bejelentése az én feladatom, a teljes előkészítéssel együtt, minél több emberhez jusson el minél hamarabb a hír. Jó példa erre a Metallica és a Sting koncert, az előbbinél a karácsony és az azzal járó leállások, az utóbbinál a foci VB kezdete volt csupán pár napra, sokat kellett előzetesen dolgoznom azon, hogy a bejelentés napján valóban minden lehetséges média leközölje a hírt és megfelelő felületeket kapjunk, mielőtt a következő esemény elvonja a figyelmet és a lehetőségeinket.
A bejelentés után a teljes kommunikáció, kapcsolattartás a médiával és a rajongókkal, illetve a teljes marketing kampány a dolgom. A koncertek előtt a megjelenések összegyűjtése, illetve a produkció felé történő elszámolásnál a marketing-kommunikációs elszámolás az én részem. A koncertek napján pedig én kezelem a médiát, az esetleges interjú(k) lebonyolításától a fotósok és TV stábok helyszíni munkájáig.
Nem dolgozunk nagy stábbal, a hazai cég mindenkivel együtt összesen 10 fő. Egy asszisztens segít a mindennapokban, koncert napon viszont jobban megosztjuk a teendőket, egy stadion koncertnél előfordul, hogy akár 3-4 ember is besegít, hogy minden rendben menjen, és időben mindenhol ott tudjunk lenni.

RS: Egy-két sztárfellépőnek elég fura kérései vannak. Idén találkozott nagyon különleges kéréssel?

Idén nem volt nagyon fura kívánság, bár az is igaz, hogy több produkció is saját maga szállította a teljes felszerelését, az ételektől kezdve az öltöző berendezéséig. Ilyenkor még mi sem tudjuk, hogy mit hoznak pontosan magukkal.
De a közel 20 éves „pályafutásom” alatt volt néhány kedvenc kérés: az egyik, amikor pontosan megadták az óhajtott King Size ágyak méretét, és egy ember tényleg leellenőrizte a szállodában centivel, mielőtt a művész elfoglalta volna a szobát; a másik, amikor a népszerű színes csokigolyókat a színpadra kellett készítenünk egy együttes tagjának, de előtte ki kellett belőle válogatni a barna színűeket, mert azt nem ette meg. Ehhez képest az itthon általában nem kapható Dr Peppers üditők és társaik beszerzése már rutinfeladatnak számít.

RS: A sok koncert közül több aspektusból nézve melyik volt a legsikeresebb és melyik az, ami kicsit „zűrösre” sikerült?

Igazából zűrös koncert nem volt. Vannak produkciók, ahol a stábtagok nagyon jól követik a művész fura és meghökkentő imidzsét, de többségében profikból állnak, nem céljuk a koncert lebonyolításának veszélyeztetése, csupán némi körítés van hozzá. Sikeresnek több rendezvényt is nevezhetünk, hiszen a Rammstein esetében kapacitást kellett bővíteni, a Metallica 40 ezer embert vonzott, a Séta a Dinoszauruszokkal produkciónál egy pótelőadást is be kellett tenni, Sting és Lady Gaga koncertje szintén teltházas volt. Mégis, talán Sting koncertjét emelném ki, ahol hetekkel korábban elfogyott már minden jegy és a koncert utolsó 25-30 perce álló vastapsot váltott ki a nézőkből, így búcsúzásként Sting már acapella énekelt, mert  nem volt több nagyzenekari dal a repertoárban. Csodálatos élmény volt, nagyszerű közönséggel.

RS: Lehet-e az idei évet felülmúlni jövőre? Egyáltalán látják-e már, hogy jövőre kik azok az előadók akiket el lehetne hozni Magyarországra?

A 2011-es év egy kicsit „lukas” lesz, főként az első félév. Nem lesznek nagyobb turnék Európában, vagy nem jönnek a német területnél keletebbre, hiába lenne rá igény. Két nagy, eredetileg 2011-re tervezett stadion turnét is legalább egy évvel későbbre csúsztattak. Így jövőre biztosan fogunk néhány kisebb bulit is hozni, illetve a hazai piacon még nem igazán ismert produkciókat bevezetni. Ami biztos: Roger Waters 30 éves jubileumi Fal előadása június 22-én (ami valószínűleg még idén teltházas lesz), illetve a Roxette visszatérése, az ő világkörüli turnéjuk június 1-én érinti Budapestet. A többi koncertről még folynak a tárgyalások, így neveket nem mondhatok.

RS: Nyilván van olyan előadó, zenekar akiket hosszas tárgyalások után sem sikerül elhozni hozzánk. Csalódásként éli meg, ha egy tárgyalássorozat kudarcba fullad?

Az évi 10-15 koncertünk kb. 80-100 tárgyalásból valósul meg, így hozzá vagyunk szokva, hogy nem minden sikerülhet. Hiszen egyeznie kell a szabad dátumnak és szabad helyszínnek, a környéken adott koncertek dátumaival és logisztikai megvalósíthatásával, a közönségigénynek és az anyagi lehetőségeknek is.
Inkább az bosszantó, amikor minden stimmelhetne, de nincs szabad helyszín, vagy egyáltalán nincs olyan helyszín, ahol meg lehetne az adott koncertet rendezni itthon, így jártunk a U2 mostani turnéjával is. Illetve nagy szívfájdalom egy-két olyan előadó, akit mindenki nagyon szeretne, de nem lehet az adott körülmények között bevállalni, mert a legolcsóbb jegy is kb. 40 ezer forintra jönne ki. Ezt a térségben senki nem meri felvállalni, nem csak nálunk.

RS: Aki élő zenei események szervezésével foglalkozik annak jut-e egyáltalán ideje zenét hallgatni és ha igen kiket hallgat szívesen?

Vannak napok, amikor nagyon tudom értékelni a csendet :-)
De természetesen zeneszerető vagyok, anélkül nem lehetne igazán szívvel csinálni a dolgot. Szerencsére mindenevő is vagyok, hangulatfüggő, hogy komolyzene vagy rap, rock vagy pop. Előfordult már, hogy este, otthon végig karokéztam a Mamma Mia musicalt, majd reggel Metallica szólt már a kocsiban, amit persze szintén végigénekeltem.

RS: Van-e még olyan szakmai kihívás amit szeretne elérni, vagy olyan előadó akit egyszer mindenképpen szeretnének elhozni Magyarországra?  

Azt szoktam mondani, hogy az utazó U2 turnéra még törölköző hordozónak is szívesen elmennék…
Természetesen vannak még távlatok, de szerencsére nagyon jól érzem magam a mostani helyemen is. Szinte mindenkivel dolgoztam már, ha nem itthon, akkor máshol, de még mindig élvezem. Akikkel nagyon szeretnék még egy magyar koncert kapcsán találkozni, azok pont a megvalósíthatatlan kategóriában vannak, de azért nem adom fel, talán egyszer sikerül őket is elhozni.

Fotók: Réti Zsolt