RockStation

Ez az a vonal, amikor felállsz a hegytetőre széttárt karokkal! - interjú a Velvet Stab zenekarral

2010. december 02. - sunthatneversets

A Velvet Stab története a 2000-es évek elejéig nyúlik vissza. A punkos elemek a kemény zúzások és a dallamos ének jól megfér egymás mellett zenéjükben. Bajnóczi Piroska a zenekar három tagjával beszélgetett múltról, jövőről és sok minden másról.

„Meleg színek ölelnek,
Éles késhegy villan mögötted,
Árvalányhaj tova, hirtelen rettegés,
Még szúr a kés.
Őrültek tánca, betegek melegágya,
Szirom lehull, tüskehúr,
Az égből nyilak, vízből hidak,
Melynek vége téboly tépte kolonc.”

Rise Against vagy Velvet Stab? Miért?
Kátai Tamás (Tomi - dob): Velvet Stab! Rise Against-et csak azért játszunk, mert nagyon szeretjük őket. Volt egy Dürer kertes buli, ami a „Szegény Ember Nowarokkja” néven volt hirdetve. Ennek az volt a koncepciója, hogy minden zenekar eljátszik egy külföldi zenekartól két számot. Mi a Rise Against-et választottuk nyilván a szimpátia miatt, és így belekerült a koncert programunkba kettő szám, amik utána - bárhova is mentünk - tök jól működtek élőben. Mi is élveztük ezeket játszani, Pityinek is jó a hangkaraktere ezekhez a dalokhoz és emiatt kitaláltuk, hogy csinálunk egy Rise Against Cover zenekart. Éppen pár hete volt a debütáló buli a Dürerben a Guilty Parties-zal és a Faith No More Tribute-tal. Úgy néz ki, hogy ennek folytatása is lesz, mert tök jól vették az emberek Pesten is. De mindenképpen Velvet Stab, mert Velvet Stab!
A döfés bársonyban fáj a legjobban?
Nagy Viktor (Mánü - basszusgitáros): Igazából ez csak egy fura ellentétpár volt és még az előző énekes találta ki. Mi nem gondolunk bele mélyebb tartalmat, de a bársonynak nem olyan jó a döfés, mert elég puha.

A bársony teljesen elszakad, vagy egy idő után összeforr, esetleg ti varrjátok össze?
Mánü: Megpróbálhatjuk összevarrni, de nem lesz már olyan szép, mint volt.

A „Welcome, Goodbye” című album egy kapcsolatot jár körbe, ami hallásra, olvasatra a meg nem valósult álmokról, magáról a szenvedésről szól. Egyetértetek?
Krausz István (Pityi - énekes): Minden kapcsolatban vannak szenvedések is. Ez a lemez személyes múltból, mások múltjából is táplálkozik, Mánü és Márk is írt szövegeket.
Tomi: Nyilván azért szenvedés, mert a kedves Pityi utólag dolgozta fel ezt a kapcsolatot, ami csalódással zárult.
Mánü: Enyhén szólva.
Tomi: Valahol minden kapcsolat csalódás. Amíg az ember nem ér el egy bizonyos szellemi érettségre, addig minden párkapcsolat szenvedéssel fog záródni, hiszen mindegyikbe több dolgot képzel bele, mint amiről valójában szól.

Közben nem szenvedés? Mert az album elején is már annak indul…
Tomi: Közben nem szenvedés. Bár ez szubjektív, mert az emberek hajlamosak bele képzelni mindenbe mindent. Egyáltalán nem összeillő emberek azt képzelik, hogy egy ideális kapcsolatban vannak, közben nem.
Pityi: Igen, ez az egyik oldala, de ha tüzetesen megnézed, akkor szövegileg úgy épül fel az egész lemez, hogy először a boldog élményekre való visszaemlékezés van és utána…
„I'm falling asleep with no redemption” – ez nem túl boldog. („Megnyugvás nélkül alszom el.” - „Tumble into the Past” című dal a „Welcome, Goodbye” albumon – a szerk.)
Pityi: Ez egy keret. Úgy indul, hogy a fiú elalszik a lemez elején és így emlékszik vissza a történésekre. Azt már végképp nem vártuk, hogy valakinek, aki elolvassa a szövegeket, ez is lejön, úgyhogy tök jó, hogy most erről beszélgetünk.
Mánü: A végén nincs happy end, csak feltépett sebek, nem oldódik meg semmi igazából. Újra éli az egészet, de nem jut sehova.
Pityi: Több kapcsolatról szól és inkább a rossz élményeket jeleníti meg – ez tény. Nyilván ezt könnyebb is formába önteni, énekelni, mint azt az állapotot, amikor minden rendben van.
Mánü: A világon elég sok szám szól arról, hogy minden rendben van. Az túl egyszerű.
Tomi: Ez kamu. Sok szám szól erről, de nem túl egyszerű.

„Kill the distance between heart and mind.” („Our Disabled Dreams” című dal a „Welcome, Goodbye” albumon- a szerk.)
Mánü: Ez egy jó mondat.

Miért van távol a lélek a tudattól és hogy közelíthető a kettő? Ha kell egyáltalán…
Tomi: Nem közelítünk. Hahaha... Ez akkora alap!!! 14 évesen felállítottam magamnak egy filozófiát, hogy az emberek vagy az agyukkal, vagy a szivükkel döntenek. Azért lesz minden kapcsolat egy szenvedés, mert ha benne vagy, akkor képtelen vagy reálisan dönteni, mert a lelkeddel döntesz olyan dolgokról, amiről lehet, hogy az agyaddal kellene. Ha eleget csalódsz az életedben, ha tudsz egy nőt úgy kezelni, hogy az adott pillanatokban használod a szivedet, de a fontos döntéseket az agyaddal hozod meg, akkor fog működni. A rózsaszín burokban, ködfelhőkben hozott döntés sosem lesz orvosság, csak nagy koppanáshoz vezet.

Ez a távolság nem természetellenes?
Tomi:  Szerintem ez bármilyen mai gondolkodó embernek természetes, legalábbis biztos, hogy érezte már azt, amiről beszélek. Lehet, hogy annak nem természetes, aki egy non-stop-ban éli le az életét, reggel 8-tól este 8-ig dolgozik, hazamegy, megnézi az X-Faktort, eszik egy hamburgert és lefekszik aludni. Mivel a többiek itt bólogatnak bőszen mellettem, azt kell mondjam, hogy számunkra természetesnek látszik, de előfordulhat, hogy mi hárman vagyunk a kisebbség.

Abban igazad van, hogy nagyon kevés kivétel van ez alól. Közben viszont pont az lenne a természetes, ha azt csinálnád, amit a szived diktál és az agyad azt „szeretné”, amit a lelked akar.
Mánü: Ez a mondat arról szól, hogy öld meg a távolságot a kettő között, hogy az elméd is azt akarja, amit a lelked.

Pont így értettem én is.
Pityi: Kicsit fura lesz, ami erről eszembe jutott. Tomi azt mondta, hogy gyerekként ezen gondolkozott. A gyerekkor a legjobb példa arra, hogy akkor ez a kettő mennyire egyben van az embernél. Azt csinálsz, amit gondolsz, amit szeretnél. Tulajdonképpen azért kezd el kialakulni a távolság, mert rád szólnak, hogy: „Azt nem lehet!” Ezzel jönnek a korlátok, a gátak és egyre nő a távolság.

A gyerek a legbölcsebb.
Mánü: És a legtisztább.
Tomi: A kisgyerek látja a gázrezsót és arra vágyik, hogy odamenjen, egyszerűen csak meg akarja érinteni. Megteszi és megégeti a kezét, beleépül az elméjébe, hogy soha többé ne csinálja ezt. Erről szól a szocializáció. Sajnos vannak dolgok, amiket nem tehetsz meg. Minden ember arra vágyik, hogy ezeket eldobja. De 2010-ben nem lehet úgy élni, hogy kimész egy rétre és azt csinálod, ami jól esik.

„Disabled Dreams” - megnyomorított álmok. Mitől nyomorékok és mitől lehetnének szabadok, hogyan teljesedhetnének ki? („Our Disabled Dreams” című szám a „Welcome, Goodbye” lemezen – a szerk.)
Mánü: Igazából ez a szám a zenekarról is szól. Elég régóta zenélünk. Amikor  valaki elkezdi tizenévesen, akkor azt hiszi, hogy megtanul gitározni, híres lesz, felmegy a színpadra, mindenki őt fogja szeretni. Én személy szerint soha sem gondoltam ezt. Végig zongoráztuk ezt a tíz évet, és nagyon nehéz, az egész „meg van nyomorítva.” Ez nem olyan, mint amit az MTV-n látsz. Sajnos a zenélés egy olyan drog, amivel soha nem fogjuk érezni, hogy teljesen beüt a flash, viszont mindig szükségét érezzük, hogy belőjük a kisebb adagokat.
Tomi: Nem is arról szól, hogy sosem fog beütni a flash...
Mánü: Beütni igazán.
Tomi: … hanem újra és újra azt keressük megállás nélkül, hogy hogyan fog végre beütni.
Mánü: Ez egy pozitívabb hozzáállás.
Pityi: Az álom addig tiszta, amíg megszületik, és mindig nyomorodik picit, amíg valóság lesz belőle. Mánü azért mondja, hogy nem voltak itt olyan nagy flash-ek, mert mindig vannak lépcsőfokok, amiket először álomként állítasz fel magadnak. Amikor elértél egy lépcsőfokot, akkor megint lesz egy álmod és elfelejted, hogy eljutottál az előző álmod lépcsőfokára.
Mánü: Azt sajnos észre se veszed.
Pityi: Fesztiválokon a színpadon lévő zenekarokra mindig úgy néztem régen, hogy milyen gecijó nekik, ők már ezt elérték! Amikor eljött nekünk is a pillanat, akkor volt egy pont, hogy „De fasza!”, de most már nem teljesen ugyanolyan, mert rögtön gondolkozik az ember egy következő álmon, amit el szeretne érni. PL. a következő évben még több fesztiválon játszani, még jobb időpontokban, még több emberhez eljuttatni a zenénket. Persze valahol így van ez jól, mindig kell, hogy legyen új és új álmunk…
Tomi: Tök jó, hogy mindent ugyanúgy gondolunk!  Tényleg egy hálátlan patkány az ember! Ahogy lépkedsz az álmod felé és elérsz egy lépcsőfokot, hirtelen már nem is érdekel, nem jelent semmit, csak a következőre koncentrálsz. Arra kell törekedni, hogy meg tudd élni a pillanataidat és örülj mindennek, az összes lépcsőfoknak.
Mánü: Ez ugyanolyan alap emberi skill, mint amikor a szomszédodnak van 80 cm képátlójú TV-je és akkor neked is kell, de utána, amikor a szomszéd vesz egy 120-ast, már a sajátod annyira nem tetszik.

A „The Ghost” című számot melyik koncerteteken fogjátok játszani?
Mánü: Tervezzük, mert nagyon szeretjük ezt a számot. Megpróbáltuk élőben kétszer-háromszor, de pont amiatt, hogy olyan finom és érzékeny, csak egyszer működött nagyon. A Tűzraktérben tényleg az jött ki a dalból, ami benne van. Akkor körbe néztem a színpadon és mindnekinek csukva volt a szeme.
Tomi: Most megígérjük, hogy január 8-án eljátszuk a Könyvtárban az akusztikus koncertünkön!

Tervben van egy euforikus dal? Mert nem nagyon van ilyen számotok...
Mánü: Szerintem nincs ilyen dalunk. A régebbi számok szövegeit nézve mindegyik negatív kicsengésű, szenvedésről szól. A magyar EP már pozitívabb.
Tomi: Most jöttünk a próbáról és épp most raktunk össze egy számot. Na, az pont valami ilyesmi. Az árad belőle, hogy csak úgy vagy, és jó hogy vagy!
Mánü: Ez az a vonal, amikor felállsz a hegytetőre széttárt karokkal!

„Where Parallels Meet” - hol és mikor találkoznak a párhuzamosok? (Az első Velvet Stab album címe – a szerk.)
Mánü: Azon az EP-én a régi énekesünk (Totik Zoli - a szerk.) írta a szövegeket és nagyon szofisztikáltak, egyáltalán nem konkrét dolgok, csak érzetek. Azt ő tudná elmondani.
Tomi: Ez egy jól eltalált, elgondolkodtató cím, de nincs megfejtése. Szerintem egyébként a párhuzamosok lehet, hogy találkoznak, de nem tudjuk, hogy mikor és hol, ugyanis ők párhuzamosak, de hiszem hogy találkoznak. Én még mindig szoktam a szivemmel gondolkodni...

Mit építenétek a kirakóból? (Az „Újraépíted” című EP borítója – a szerk.)
Pityi: Visszakapcsolódva az előző témához, az ember mindig újra építi az álmait.
Mánü: Már aki felismeri azt, hogy újra kell építenie valamit.
Pityi: Ha egy ember döntések előtt áll, akkor jobb, ha mielőbb meghozza azokat a saját boldogsága érdekében.
Mánü: Csak bele kell ugorni a szakadékba néha.
Tomi: Nekem arról szól a szám, hogy ne félj beleszarni mindenbe és ha úgy érzed, hogy valami rossz, akkor ne félj azt eldobni, csak azért hogy megmaradjon. Kicsit sodródj az árral, élj a pillanatnak és majd újra építed. Én személyszerint még több ilyen velős interjút építenék. Elgondolkodtató kérdésekre jól esik válaszolni. Ezen kívül még közönséget építenék.

A közönség egy hatalmas hiány manapság. Szerintetek miért?
Tomi: Mert hatalmas túlkínálat van. Minden a versenyről szól, arról, hogy legyél jobb a másiknál. Ha hétvégén lemész egy koncertre, akkor választhatsz száz zenekar közül, akiket előtte lecsekkolhatsz a neten. Mindemellett manapság ciki zenekarokat szeretni vagy rajongani értük.

Szabad a választás? („Nem én választottalak, Te választottál engem” - „Válassz” című szám az „Újraépíted” EP-n)
Tomi: Úgy gondolom, hogy nagyon nehéz szabadon választani, de kellene. Mindenkinek önmagának kellene választania az erőltetett és megmondott dolgoktól függetlenül.

Akkor most szabadon választhattok! Mit választanátok szabadon: salsa-t, vagy csacsacsát?
Mánü: Csacsacsát, mert ott jó csajok vannak.
Pityi: Csacsacsát, mert a salsa sokkal inkább szabályok közé van szorítva.

Fiút vagy lányt?
Tomi, Mánü: Lányt.
Pityi: Most buzi lennék, ha azt mondanám, hogy fiút! :-)

Dürert vagy Kultit, ami már nincs?
Mánü: Kultit!
Pityi: Kultit. De azért nagyon jó, hogy van a Dürer „helyette”. Szeretjük. :-)
Nincsen klub a fővárosban, ahol koncertek lehetnének. Észrevettétek?
Tomi: Kulti mindenképpen. Tök jó, hogy van a Dürer, és teljesen át is vette a Kulti szerepét az underground életben, de engem annyi személyes szép emlék köt a Kultiplexhez. És éppen ezért azt üzenném az összes mocskos féregnek, akik hagyták hogy csak úgy ledózerolják, talán éppen azért, mert érdekükben állt, hogy kibaszottul szégyelljék magukat, és azt a pénzt amit ebből az ügyből sikerült kilopni, költsék gyógyszerre. Én olyan dolgokat láttam és éltem meg ott…Volt olyan, hogy a könnyem csorgott.
Mánü: Egyetértek.
Tomi: Egyébként a Süss Fel Napot is megb...hatják!

Mit választanátok: lemezt, vagy stadionos koncertet?
Mánü: B.
Tomi: Stadionos koncertet.
Pityi: Stadionos koncertet, mert az azt jelentené, hogy bármikor írhatnánk lemezt, hiszen olyan sok emberhez eljutott a zenénk.
Mánü: Ennyi!

Kéket vagy sárgát?
Pityi: Kéket, mert az ég is kék.
Tomi: Kék, mert raj. A sárgára jönnek a bogarak.
Mánü: Akkor én a sárgát választanám.

Csokit vagy vaníliát?
Mánü: Sajtos pogácsát.
Pityi: Csokit a boldogság hormonok miatt.

Telet vagy nyarat?
Mánü: Tél.
Pityi: Egyértelműen nyarat.
Tomi: Nyár.

Hegyet vagy tengert?
Mánü: Tengert, de tél legyen!
Tomi, Pityi: Tenger.

Zenét vagy szavakat?
Pityi: Zenét, ami a szavak helyett is beszél.
Mánü, Tomi: Zenét!

Angolt vagy magyart?
Tomi, Pityi: Magyart.
Mánü: Angolt.

Balt vagy jobbat?
Mánü: Ez politikai színezetű.
Neeeem!
Pityi: Amennyiben nem, akkor bal, mert az képviseli a művészetet, kreativitást.
Mánü: Meg a bal oldalon van a szived, ha jól emlékszem.
Tomi: Én pedig a liberális jobb oldalt választanám! :-)

Ha lehetőségetek lenne szidni Magyarországot és a hazai underground zenei életet, akkor hogy szidnátok?
Mánü: Van lehetőségem szidni bármit, de nem szidnám egyiket se. Nem látom értelmét, mert „rugdossuk a halott lovat” stiló.
Tomi: Nem szabad így gondolkodni, mint az öreg emberek. Én azt mondanám, hogy nyissátok ki a szemeteket!!! Jó lenne már, ha kinyitná végre a szemét az is, aki csak fikáz és elkezdene értelmes dolgokat csinálni! Ez az ország el van butítva teljesen, az emberek megszokták, hogy minden bele van tolva a szájukba. Ennek a tömeg butításnak egyszer véget kell vetni. Van egy csomó zenei projekt, ami arról szól, hogy egy az egyben lemásolnak gusztustalan módon egy külföldi előadót és azt utána belegyömöszölik a magyar tinik szájába. Rájöttem, hogy nem azok az emberek hibásak, akik ezt megteszik, hiszen ők csak felismerték ezt a lehetőséget, és ebből keresnek pénzt. Azok az emberek a hibásak, akik ezt megveszik! Amíg mi nem próbáljuk meg érvényesíteni, hogy olyan dolgokat hallgatunk, vagy veszünk meg, amik számunkra értékeket közvetítenek, addig ne sírjon senki, hogy milyen sz.. ez az ország! Mindenki sepergessen a saját háza tájékán, és akkor minden jobb lesz!
Mánü: Ezért mondtam, hogy nincs értelme szidni.

„Szemérmetes Erzsók” minden koncerteteken táncol?
Pityi: Igen, van amikor a terem jobb oldalában áll és üvölt velünk.
Mánü: De van amikor csak a háttérben sörözget.
Pityi: Ő a legjobb táncos, miatta szeretem a csacsacsát.

Mit üzentek neki?
Mánü: Azt, hogy kicsit legyen bátrabb.

A „motoroshang.hu” riportereként mit kérdeznél magatoktól?
Tomi: Semmit.

Végszó?
Tomi: Kitaláltuk, hogy összepattintunk egy magyar nyelven megszólaló nagylemeznyi anyagot, amit fel is veszünk jövőre. Lehet hogy tavasszal, de az is lehet hogy csak ősszel. Lesz viszont sok koncertünk. A zenekar a Rise Against Cover formációval tavasszal Magyarország turnéra indul. Mindenki jöjjön bátran ezekre a bulikra, és lesse meg hogy milyen jól áll nekünk, amikor mások bőrébe bújunk. Azt érezzük mostanság - ahogy járjuk az országot - hogy valami elkezdődött.  Szóval csak így tovább!
Pityi: Visszautalva arra a gondolatra, hogy öljük meg a távolságot az agy és a szív között, azt üzenném: tegyük meg ezt együtt és jöjjön el minél több ember a koncertjeinkre!
Mánü: Ez default válasznak tűnik.
Pityi: Annak tűnik, de én az összes koncerten át tudok úgy szellemülni, hogy ezt érzem. Ha ezt minél többen éreznénk, f..a lenne!
Mánü: Csak a közönség az, aki érezheti, hogy akik a színpadon játszanak, őszinték-e vagy sem. Nézzenek ránk!

„Pengeélen hajtjuk a selymet
Foszlik szárnnyá,
Csapkod vággyá,
Tova madárrá...
Sebesség az egy az egyben
Földre kap a kettőségben.
Felül a türelmetlen pillanat,
Maga sem tudja mit mutat.”

Az interjú eredetileg a www.zenemajom.hu oldalon jelent meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr422488427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum