Az egésznapos hóesés kicsit elbizonytalanított. Az old school heavy metalosokat, csúnyább kifejezéssel az idősebb generációt mennyire riasztja az időjárás a bulitól? Végül is az elővételben elfogyott jegyek már jelezték: a Skalar és Concerto közös produkciója ismét táblás házat jegyez.
 
Kedélyes beszélgetés egy labdarúgó magyar bajnokkal a küzdőtéren..."A múltkori W.A.S.P. nagyon tetszett ezért is jöttem most el a párommal". Mi az oka kérdezte, hogy rövid időn belül ismét hazánkban turnéznak. Vál vonogatás és a kézenfekvő válasz. Hakni. A múltheti Helmet után magas a léc, ha a zenei kiszolgálás szóba kerül.

Az idillnek hamar végeszakad, hiszen két megtermett gitáros kezdte nyűni a hangszerét. Majd berohan és mikrofont ragad egy csinos hölgy. Az elsősorok felmorajlanak. A moraj a nőnek mint szólistának szólt. Meglepődött mindenki, de belekezd a Shadowside. Ezeken a szintereken nagyon kevés nő tudja igazán átadni azt, amit a fémes zenében érezni kell. No meglátjuk. Hamiskás indításnál még gondoltam majd bemelegedik, de ez nem történt meg. Nem egy összeszokott produkciót láttunk.

A frontember hölgyünk sajnos sem az X-factor sem Megasztár selejtezőjébe nem került volna be. Brasil Metal Hurricane hírdetik magukat,  ehhez képest nekem vérszegénynek tűnt a banda. Na jó a lány tényleg mindent megtett - az éneklésen és a vetközésen kívül -, hogy tűzbe hozza a közönséget. Akik igazából kezdetben fellelkesedtek azoknál is folyamtosan hagyott alább a tűz. Kokettálás a közönséggel, poló dobálás ez maradt meg az egészből, de igazából a rosszfiú metalt vártam már.
 
W.A.S.P. azaz "White Anglo Saxon Protestant" vagy "We Are So Perfect" vagy We Are So Powerful", "We Are Satanist People" vagy csak a mérgesdarázs mozaikszó szerinti használat hozta a nevet. Mindenesetre ők sem a fonetikus nevet használják magukra, hanem a szimpla WASP-ot, mint mi is. A beállás kissé sok időt vett igénybe amiből a szinpad átszerelés volt a kevesebb. Na ja, a kor. Blackie Lawless a banda szíve és agya, és mondjuk ki maradványa, hiszen az eredeti bandából már csak ő van a WASP-ban, nem egy mai darab.

De hát Ozzy és a jó borok óta tudjuk, az idő csak nemesít. Mindenesetre a túrné-polón, amit viselt már a 28-as szám díszelgett. Sötét szinpad, villógó és vijjogó szirénák és mint régen hangrobbananás. Bele is csaptak a Love Machine himnusszal kezdődő programba. A szinpadkép a múltkorihoz képest nem változott, de nekem most is nagyon bejött. Lehet csak azért mert a fiatalságomat hozta vissza a korai videó clippek háttérvetítése. Hiszen abban a korban ezekből táplálkoztunk. A kontraszt éles volt Lawless fiatal önmaga és a színpadon álló valóság között. Változott a súly (felfelé), ritkásabb a haj, de a szem, a klisé, a fél körfűrészlapos csuklószorító, de főleg a hang a régi maradt.

Az első három szám úgy szólt, mint az atom. Késöbb az énekből vissza vettek és a zene is kásásodott, bár lehet hogy rossz helyen álltam. A vetítés összhangban volt az előadással és a tagokat megvilágító piros vagy kék fény a háttérel sejtelmes világot tárt elénk. Még elpolemizáltam magamban, mi lehet azzal a sok gyönyörű nővel akik e kor videoklippjeiben pózoltak? Mi öregszünk? Vagy ők is? Mert a zene, ez a zene örök. Hirdette a teltház közeli állapot. Majdnem szembejöttem 84-es önmgammal, olyan öltözékek és emberek kerültek elő. Kedvencem a tigris cicanadrág a levágott újjú farmer dzsekivel és a felvarró, felvarró hátán. Volt akinél a PVC dzseki háta hirdette, hogy ő bizony Bulgáriából utazott idáig. De sokan voltak Szerbiából is, pedig ott is meg fog fordulni a Lawless cirkusz. A szett meg volt tűzdelve jópár kiállós szoló résszel, de összességében egységes volt a program. Kis nógatás, majd kétszám ráadás és vége a kb. 1 óra 10 perces pörgésnek.

Jó volt, szép volt és 30. évükben is megnézzük őket. De nekem valóban hakninak tűnt. Ozzy-hoz viszonyítva mindenképpen. A letünt kor árnyai. Szükségünk van rájuk mert ki nem nézne meg egy Pecsa-ban egy Mötley Crüe, Twisted Sisters és WASP hármast...mondjuk.

Az egész koncert egy nagy videóklipp volt, de mintha a régi Orion vagy Videoton TV-n keresztül néztük volna. A világ ma már más és más irányokban más attitüdökkel keresi a közönséget és a sikert. Ma a színpadon való bizonyítás nagyon fontos. Hiszen egy évben több 100 fellépő keresi a kenyerét a magyar szinpadokon is. A közönségünk meg hálás és európai, de talán világ viszonylatban is tud kimagaslóan lekes lenni. A mi lekesedésünkkel nem volt gond, de valami esszencia mégis hiányzott. A záró klipben Amerika háborúit idéző képsorok peregtek a polgárháborútól a mai iraki valóságig és ez rávilágított az elmúlásra és az időre, mint tényezőre. Szükség van e a Lawless féle metalra? Igen, feltétlenül. De kicsit több kell, kicsit jobb.

Szöveg és fotók: Réti Zsolt. További képek a Galériában.