A metalcore germán éllovasa, a Heaven Shall Burn Invictus címmel új lemezzel jelentkezett nemrég. Erről a Combat című dalhoz készült meglepően színvonalas animációs filmecske.

A Sick Of It All, a Sepultura, a Blood For Blood, az Unearth és az Evergreen Terrace nevével fémjelzett Persistence Tour 2010 december elején fog startolni. Az eddig közzétett datumok szerint az említett csapatokat hozzánk legközelebb Bécsben a Gasometerben lehet elcsípni-

Az eddig közzétett dátumok és helyszínek:
Dec. 03 - Deinze, BEL - Brielpoort
Dec. 04 - Dresden, GER - Messe Dresden
Dec. 05 - Vienna, AUT - Gasometer
Dec. 07 - Stuttgart, GER - Philharmonie Filderstadt
Dec. 08 - Paris, FRA - Elysée Montmartre
Dec. 09 - Saarbrucken, GER - Garage
Dec. 10 - Geiselwind, GER - Autohof Strohofer
Dec. 11 - Oberhausen, GER - Turbinenhalle
Dec. 12 - Eindhoven, NET - Klokgebouw

A Bridge To Solace-ből Jakab Zoli jelentkezett a következőkkel:
 

Sajnálattal közöljük – ahogy már a Hegyalja Fesztiválon észrevehettétek –, hogy a 2010. nyári-őszi búcsúturnénk maradék állomásait (augusztus 7: Miskolc, Gyárfeszt; auguszus 11: Budapest, Sziget; augusztus 18: Nyírbátor, Azfeszt; augusztus 23: Orfű, AlterEgo fesztivál; október 1: Szeged; október 2: Budapest, Dürer Kert) lemondani kényszerülünk. Ezeket az elmaradt koncerteket a 2011-es év során tudjuk pótolni, bár pontos dátumok még nincsenek és sajnos egy ideig nem is tudjuk, hogy nagyjából mikor tudunk színpadra állni, hogy méltó módon elbúcsúzhassunk a közönségünktől.

Az okokról legszívesebben nem szólnánk részletesen, viszont úgy gondoljuk, hogy a legkevesebb, ami elvárható egy zenekartól, az az őszinteség a közönsége felé, mégha nehéz idők is járnak felénk. Kámán Peti gitárosunk szervezetében daganatot találtak, és egy apróbb műtét után a héten kezdte meg kemoterápiás kezelését. Az orvosok bizakodóak, így Peti pozitívan állt neki a kezelésnek és ha minden jól megy, hozzávetőleg 7-8 hónap múlva újra készen áll majd, hogy színpadra álljon velünk.

Más esetben nyilvánvaló lett volna, hogy beugró tagokkal megcsináltunk volna pár koncertet, azonban úgy hisszük, hogy jelen esetben a zenekar jelentősen eltörpül a barátságok és emberi méltóság mellett, így természetesen szó sem lehetett róla, hogy Peti nélkül színpadra lépjünk. Így van ezzel Peti másik zenekara, a Drünken Bastards tagsága is, akik szintén jegelik zenekaruk tevékenységét, míg Peti készen nem áll arra, hogy koncertezzen.

Köszönjük a támogatást, és külön köszönjük a pécsi Rockmaratonon megjelent szépszámú közönségnek, hogy az év utolsó Bridge To Solace koncertjét egy szép emlékként őrizhetjük meg! Találkozunk 2011-ben!

Nos lassan megint eltelt egy év a 2009-as Sziget Fesztivál óta, mindjárt kezdődik az idei. Ahogy azt tettük a múlt évben, idén is bemutatjuk a Sziget nevesebb fellépőit, persze azokat, akik rock/metál-ban utaznak.

Az Iron Maiden a legsikeresebb és legmeghatározóbb heavy metal zenekarok egyike, több, mint 75 millió albumot adtak el világszerte. Az Iron Maiden zenéje nyomán a heavy metal több ágára volt óriási hatással.

A zenekar kabalája, Eddie, állandó tartozéka mind a horror filmek által ihletett album borítóknak, mind az élő koncerteknek. Eddie-t Derek Riggs tervezte, de több alakban is megjelent Melvyn Grant nyomán.

Az együttest 1975-ben alapította Steve Harris és Dave Murray, akik mindvégig a zenekar tagjai voltak. Rengeteg felállásban zenéltek és főként punk klubjairól híres londoni East End környékén játszottak. Az eredeti énekest, Paul Dayt később Dennis Wilcockra cserélték le, ez 1978-ban változott meg, amikor Paul Di'Anno állt a mikrofon mögé és Doug Sampson ült a dobokhoz.

Idén is lelátogattam a jó öreg Hegyalja Fesztiválra, ha másért nem, hát azért, hogy megnézzem, öregedett-e Lemmy Kilmister (nem). Néhány gondolat, élmény, koncertbeszámoló olvasható az egy hetes kalandommal kapcsolatosan.

A germán heavy metál legenda Helloween új nagylemeze 7 Sinners címmel lát napvilágot október végén. Az albumhoz Andi Deris Mi Sueno elnevezésű tenerifei stúdiójában, több mint 20 dal került rögzítésre Charlie Bauerfeind producer irányítása meleltt. Ezekből kerülnek kiválasztásra majd a lemezen szereplő dalok.

A Helmet új lemeze szeptemberben érkezik. Aki nehezen bír még másfél hónapot várni, az kattintson ide és meghallgathatja a Seeing Eye Dog című dalt, amely egyben az album címadó tétele. 

Nos lassan megint eltelt egy év a 2009-as Sziget Fesztivál óta, mindjárt kezdődik az idei. Ahogy azt tettük a múlt évben, idén is bemutatjuk a Sziget nevesebb fellépőit, persze azokat, akik rock/metál-ban utaznak.

Nagy valószínűséggel az idei Sziget Fesztivál legbugyinedvesítőbb zenekara címet az 1998-ban Los Angelesben alakult Thirty Seconds To Mars fogja kiérdemelni. Az együttest Jared Leto és bátyja, Shannon alapította 1998-ban, eleinte családi vállalkozásként. 2002-ben futottak be, első lemezük a zenekar nevét kapta címéül, ekkor csatlakozott hozzájuk Matt Wachter basszusgitáros és Solon Bixler gitáros. Az első lemezből összesen 102.000. példány kelt el, és az Echelon című dal 2002-ben A Mag című film betétdala lett. Solon Bixler helyét röviddel később Tomo Milicevic vette át. Az együttes 2004-ben kezdte el a második album felvételeit, amelyet összesen négy kontinensen és öt országban rögzítettek.

 A mi vuvuzelánk!

A tavalyi Hegyalján kb. minden negyedórában üvöltötte a bortól bódult emberek közül a fesztivál reklám szlogent: BÍRJÁTOK? Jópofa, meg vicces dolog, de a negyedik napnál bizony kinyílik a bicska az ember zsebében, ha meghallja az ember. Idén sem maradtunk ki kollektív, viccesnek szánt, ám sokkal inkább szánalomra méltó kollektív faszságból, és ez hála nem a Bikicsunáj szó ordibálása volt (azért elvétve ezzel is találkozhattunk). A negyedik, záró napra ugyanis szinte megduplázódott a fesztivál létszám, és úgy látszik a friss érkezőket is magával ragadta a kis színes gumikalapácsok bűvölete.

A Hegyalja vuvuzelájával sétáló ifjak

A Mike Amott vezette Spiritual Beggars új lemeze, hamarosan a boltokban van. Az énekes-váltáson átesett csapat egy új dalt már elérhetővét tett. A Star Born a Spiritual Beggars myspace oldalán hallgatható meg. 

Az idén 20 éves svéd Opeth méltóképpen kíván ünnepelni, így szeptember 21-én a Roadrunner Records gondozásában jelenik meg a In Live Concert at the Royal Albert Hall című kiadvány, amely az együttes április 5-ei londoni koncertjén került rögzítésre. A kiadvány többféle formában kerül forgalomba.

A lemezeken a következő dalok szerepelnek:

Set 1
The Leper Affinity
Bleak
Harvest
The Drapery Falls
Dirge For November
The Funeral Portrait
Patterns In The Ivy
Blackwater Park

Set 2
Forest Of October
Advent
April Ethereal
The Moor
Wreath
Hope Leaves
Harlequin Forest
The Lotus Eater   

Lemmy újra lecsap!

Rock zenei szempontból igazi csemege volt a hegyalja pénteki napja, hiszen a Meshuggah, Motorhead páros jelenléte elég komoly biztosítéka volt annak, hogy erre a napra megnőjön a fesztivál populációja, és komoly nyak fájdalommal térjen nyugovóra.

Talán ennek a nagy izgalomnak, és az egyre inkább úrrálevő fáradtság konstellációjának köszönhető, hogy már dél magasságra sikerült rommá tenni magunkat, és ez rá is nyomta bélyegét a nap további részére. Délután ismét Tokaj, ismét bor. Visszatérve nekiveselkedés a koncert özönnek.

Az alábbi galériában végigpörgethettek 85 darab fotót, amelyek a Hegyaljafeszt pénteki napján készültek Réti Zsolt nem éppen amatőr szintű objektívjeivel. Jó böngészést hozzá!

(Van még rengeteg fotónk a Hegyaljáról, a következő napokban megmutatunk mindent... és ha minden igaz, beszámolók is lesznek bőven. Szóval érdemes visszanézelődni.)

Old school- New school: 0-1

Néhány dolgot érdemes lehet leszögezni. Azok járnak jól egy fesztiválon, akik

1: napi három- négy óra alvással elvannak egész nap,

2: akiknek van arra pénzük, idejük, szabadnapjuk, hogy egy- két nappal korábban lecuccoljanak, és szerencséjük, hogy árnyékos helyet fogjanak ki, és ha ezek nem teljesülnek, akkor,

3: imádnak szaunában aludni. Ha egyik feltételnek sem felel meg az élet viteled, marad a kávé egyenesen az autómatából, meg sör, re-pohárból.

Nos lassan megint eltelt egy év a 2009-as Sziget Fesztivál óta, mindjárt kezdődik az idei. Ahogy azt tettük a múlt évben, idén is bemutatjuk a Sziget nevesebb fellépőit, persze azokat, akik rock/metál-ban utaznak.

A Papa Roach korai formációja 1993 januárjában alakult, mikor Jacoby Shaddix és Dave Buckner találkoztak a Vacaville High School futballpályáján és elkezdtek zenéről beszélgetni. Később csatlakoztak a Will James és Alan Dan Pease által alkotott formációhoz, megteremtve ezzel a Papa Roach legelső formációját. Elhatározták, hogy fellépnek az iskola Ki mit tudjában, ahol Jimi Hendrix Fire című számát adják majd elő.

1993 márciusában Ben Luther helyét Jerry Horton gitáros vette át aki a közeli Vanden High Schoolból jött. Eleinte Jerry tétovázott, hogy csatlakozzon-e, mert Jackoby, Dave és Will más középiskolába járt. Ebben az időben az együttes rengeteget gyakorolt Dave garázsában.

1994-ben az együttes felvette első 7 számát és Potatoes for Chistmas címmel ki is adták. David Bucknert ezután Ryan Brown váltotta fel, aki Seattle-ben töltötte az évet. ahol művészettörténetet tanult. Egy év múlva felvettek még két nótát a Sound Farm Studioban, Caca Bonita címmel. Dave Buckner ekkor tért vissza. Ebben az időben Will Jamest váltották fel Tobin Esperance-val, mert az előbbi egy katolikus nyári táborban „jó útra tért” és hiánya gátolta a csapat fejlődését és a nyári turnéjuk gördülékenységét. Ahogy Esperance az együttesbe került, mint „átmeneti megoldás”, az átmenet simán ment.

Ma klipözön lesz! Az elég kajak zenét toló svéd Witchery Witchkrieg című új albumához a címadó dalra készült egész korrekt kis videó, melyben feltűnik Kerry King mester a Slayer-ből.

Joey Jordison a Slipknot dobosa Rob Zombie mellett is tevékenykedik, sőt saját csapata is van, amely eléggé Rob Zombie kompatibilis zenét játszik. A Murderdolls új lemeze Women and Children Last címmel érkezik augusztus végén, melyről itt az első, eléggé  beteg videó a My Dark Place Alone című dalra.

Nos lassan megint eltelt egy év a 2009-as Sziget Fesztivál  óta, mindjárt kezdődik az idei. Ahogy azt tettük a múlt évben, idén is bemutatjuk a Sziget  nevesebb fellépőit, persze azokat, akik rock/metál-ban utaznak.

A The Toy Dolls 1979-ben alakult Nagy-Britanniában. A tipikus munkásosztályi környezetből indult csapat a kortársakhoz képest nem dühvel és utálattal vezette le a benne lévő feszültséget, hanem kifejezetten vidám húrokat pengetett a kezdetektől fogva. A „kiröhögjük a világot” alapállás abszolút jól illeszkedett a punk attitűdhöz, és a túlélés szempontjából is hatékonyabbnak bizonyult: Sid Vicious például huszonkét évesen halott volt, a Toy Dolls pedig immáron huszonöt éves, tagjai együtt pedig túl járnak a nyolcvanon.

Az Olga művésznéven praktizáló Michael Algar énekes-gitáros vezette csapat szinte a kezdetektől trió formában játszik, állandóan változó tagsággal. 1982-ben jelent meg az áttörést hozó Nellie The Elephant című kislemezük, amivel elindultak a hírnév és a nagykiadós lemezszerződés felé.

Az 1983-as Dig That Groove Baby-t, az első nagylemezt az EMI adta ki és a siker sem maradt el. Lemezek és turnék egymás után, majd újabb és újabb tagcserék szegélyezték a következő másfél évtizedet, majd a 90-es évek vége felé kicsit visszavettek a tempóból.

A zenekar bár a brit punk későbbi hullámában kapcsolódott be a zenei vérkeringésbe, zeneileg jóval kifinomultabb, kidolgozottabb hangzással operál, mint a kortársak. Olga rengeteg zenei csemegét rejt a technikailag sem kifogásolható lemezekbe: technikás gitárszólók és klasszikus zenei betétek színesítik a pörgős punknótákat.  Mindemellett Olga páratlan színpadi figura: megjelenése komoly vizuális sokk, betegesen vonzódik a színes zoknikhoz, idióta napszemüvegekhez és feltételezhetően több hajzselét gyártó kozmetikai cég titkos tesztembere.

A zenekar 2000 óta tetszhalott állapotban volt. Olga egy ideig Japánban élt, majd más veterán punk zenekarokba (Adicts, Dickies) szállt be átmenetileg, de 2004-ben ismét életre hívta saját együttesét.

Az ekkor megjelent Our Last Album? címet kapta, jelezve, hogy alighanem ez lesz az utolsó lemez. Szokás szerint ez csak poén volt: a zenekar azóta is folyamatosan turnézik, a XXI. század fesztiválvilágának megbízható szereplőjévé vált. Profi, intenzív, vidám és továbbra is teljesen agyatlan műsorukkal ugyanúgy képesek levenni a lábukról a koncertre járó fiatalokat, mint szüleiket negyed századdal ezelőtt.

A Michael "Olga" Algar - ének/gitár, Duncan "The Amazing Mr. Duncan" Redmonds - dob, Tom "Tom Goober" Blyth - basszusgitár összetételű trió a Sziget Nagyszínpadán, augusztus 11-én (szerdán) lép fel 16.30-as kezdéssel.

Egy kis izelítő - The Toy Dolls - Nellie The Elephant

A biográfiáért köszönet a zene.hu-nak.

Vissza a jövőbe

Immáron tizenegyedik alkalommal zarándokoltak a hegy lábához a tisztelt egybegyűltek, hogy hedonizmusba fojtsák a július közepi, végi napjaikat. Tavaly 10.-ik jubileumi születésnap volt, és repkedtek a rekordok (80 ezer nézőről szólt akkor a fáma), és olyan húzó nevek ékítették a zenei felhozatalt, mint pl. a Machine Head. Nos a szülinapnak vége, és visszatért a Hegyalja a gyökerekhez.
 

Bobby Burns basszusgitáros saját Twitter oldalán közölte a rajongókkal, hogy hét év és négy album (Prophecy 2004, Dark Ages 2005, Conquer 2008, Omen 2010) után elhagyta a Soulfly-t. Burns a jövőben saját Primer 55 elnevezésű projektjére kíván koncentrálni.