Március 20-án az év egyik legjobban várt koncertje következik, legalábbis ezt az oldalt szerkesztők körében biztos, ugyanis a Gödör Klubban ad koncertet a 3/4 Kyuss, Kyuss Lives! néven. 2008 januárjában a banda talán legnagyobb lemezét mutattuk be, amely most a közelgő koncert okán álljon újra itt.
Azon szerencsések közé tartozom aki ennek a bandának a létezését akkor érhette meg, amikor még javában működtek. Az elmúlt pár évben legalább harmincszor olvastam lemezkritikát, benne rájuk való hivatkozással és lemezeiket a múlt évben potom pénzért végre sikerült eredetiben is beszereznem. Közhelyekkel élve a stoner, desert vagy mittudoménmilyen rock legelső követe voltak és mint tudjuk mindig az elsők a legjobbak. Csak hát ez nem minden esetben párosul nagy sikerekkel. Ez sajnos esetükben is így volt.
Bár minden lemezük alapvetés, mégis a Masters Of Reality főnök Chris Goss által producelt 1994-ben megjelent Welcome To Sky Valley az, amellyel bekerültetek a köztudatba, mellesleg szerintem ez a legkiválóbb is. Adva van, hogy úgy szól, mintha a 80-as évek ruszki Sokol rádiójából áradna valami zajos rockzene. Josh Homme gitáros addig játszott a pedálokkal, meg a gitár basszuserősítőre történő rákötésével, míg ezt hozta ki belőle. A mexikói származású John Garcia énekes a született rocktorok, a ritmusszekciót erősítő Brant Björk dobos és Scott Reeder basszer pedig hangszereik zsenijei voltak. Reeder basszusát végig a nóták előtt lehet hallani, Björk dobja pedig, mintha a víz alól szólna. A hangzást többen próbáltak nyúlni az elmúlt években, kevés sikerrel.
A kaliforniai Palm Desertből származó négyes zsigeri rockzenéjét a phszihadélián kívül nem kevés marihuána és még ki tudja mi elfogyasztása itatja át, még ha ez enyhe képzavar is. Dalaik jó részét azt gondolom órákig tartó jammelések közben alkották, kiválogatva belőle a legjobbakat.
Akkora nóták sorakoznak itt, hogy fél kezemet adnám azért, ha egy ilyet is tudnék írni. Az óriási kőként gördülő Gardenia-val nyit a lemez. Az ezt követő instrumentális Asteroid pedig tényleg olyan érzéseket kelt az emberben, mintha a Föld felé száguldó aszteroida képkockái alá írtak volna zenét. A Supa Scupa and Mighty Scoop igazi széles terpesz, rock'n roll, csak úgy mint az azt követő 100 Degrees. A lebegős Space Cadet két gitártéma ismételgetéséből áll, mégis megunhatatlan. A monoton, búgó Deamon Cleaner-t, az ezerrel rohanó Odyssey követi, melyben már szinte megkülönböztethetetlen a basszus a ritmusgitártól. Garcia akkorát énekel benne, hogy ötvenedik hallgatásra is libabőrös lesz a hátam. A rohanás a Conan Trautman-ben is folytatódik. A 70-es évek phsziadéliáját megidéző N.O. pedig megint gyöngyszem. A lemezt a lassan induló, majd egyre fokozódó és a végére újból megpihenő Whitewater zárja, melynek közepén a rockzene egyik legjobb kiállása hallható.
Ezt követően készítettek még egy zseni lemezt ….And The Circus Leaves Town címmel, aztán fogták magukat és feloszlottak. A John Garcia nélküli csapat Homme vezetésével - már Alfredo Hernández dobossal - megalakította a Queens Of The Stone Age-t, melynek zenéje az első három lemezen nem kevés Kyuss hatást hordozott, csak aztán a zene egyszerűsödött, innen pedig már csak egy ugrás volt a mainstream. John Garcia összehozta a Slo Burn-t, aztán a Unidával adott ki lemezt, manapság pedig a Hermano frontembere. ..Into The Exam Room című lemezük reményeim szerint ezen blog oldalain is bemutatásra kerül. Scott Reeder szólóprojektre adta a fejét, Brant Björk pedig szintén hasonló dolgokat művel egy rövid Fu Manchu-s kitérőt követően.
A Kyuss igazi sikerek nélkül vált kultuszbandává, mert hiteles zenéjük mellett ösztönös képességekkel is bírtak. Talán a sors igazságtalansága, talán a menedzselés hiánya, talán csak a szerencséé, de soha nem futottak be akkora karriert, mint amilyet megérdemeltek volna és mint amilyet a mai zenei színtéren nehezen befogadható zenével is be lehet futni.
Diszkográfia:
Sons of Kyuss (1990)
Wretch (1991)
Blues For the Red Sun (1992)
Welcome to Sky Valley (1994)
...And The Circus Leaves Town (1995)
Kyuss /QOTSA (Split) (1997)
Muchas Gracias (The Best Of) (2000)