RockStation

Palm Desert-ből fúj a szél: Kyuss Lives!, Burden, Waxy – Budapest, Petőfi Csarnok 2011.03.20.

2011. március 21. - sunthatneversets

Pakolj erősítőket egy furgonra, vidd ki a sivatagba, csinálj generátor party-kat, szívd rommá magad, örülj hogy létezel és legenda leszel. Legenda, de nem kőgazdag! Valahogy a Kyuss ennek a tipikus esete, kultikus zenekar lettek, anélkül, hogy igazán nagyot dobtak volna, persze, ha azt vesszük, hogy egy egész színtér létezik ma is, többek között nekik is köszönhetően, akkor a nagy dobás igazából megvolt.

Nagyon sokan, nagyon sokáig vártak arra, hogy egyszer hallhassák a Kyuss dalait élőben, erre valószínűleg elég bizonyíték, hogy a Kyuss Lives! néven turnézó csapat koncertjei abszolút telt házzal futnak Európában.

Hogy a Kyuss melyik felállása a legtutibb, az biztos, hogy kérdés a nagy fanatikusok körében, mindenesetre ezen a turnén a csapat korai éveinek összetételében fut, Josh Homme gitáros/zenei agy nélkül. Akinek elég a hangok hangja John Garcia-val a mikrofon mögött, vagy a különc Brant Björk a doboknál, vagy a még különcebb Nick Oliveri egy deszkával a nyakában, annak igazából minden adott volt egy jó estéhez, még akkor is, ha a hathúros a John Garcia szólócsapatából ismert Bruno Favery kezében volt.

Az eredetileg a Gödör Klubba meghirdetett esemény, hamar kinőtte a tervezett méreteket  és a Petőfi Csarnokba „kellett” áttenni a koncertet. A Kyuss Lives! színpadra lépése előtt azonban még a kötelező hálátlan feladaton túl kellett esnie a két előzenekarnak. A német Burden, Down találkozik a Black Sabbath-tal típusú zenéje nem igazán volt lehengerlő, valószínűleg a gyatra hangzásnak is köszönhetően. A sörbe oltott Vikidál Gyulaként funkcionáló énekes Thorsten is túltöltöttebb volt a kelleténél, de viszonylag jó hangulatot csináltak még így is, a már félháznyi közönségnek.

A kaliforniai Waxy kicsit már jobban pörgött, olyasmi zenét tolnak, mintha a Queens Of The Stone Age-t kereszteznék egy jó erős Led Zeppelinnel. Néha még a Kyuss énekes John Garcia is beugrik hozzájuk, de tegnap ilyen nem történt. Robert Owen gitáros/énekes elvitte a hátán a produkciót, és még az orgonista srác is királyul tolta, jó adag pszihedeliát varázsolva a terembe.  

Hogy a Kyuss ikonikus zenekarrá nőtte ki magát az utóbbi évtizedben az tegnap jól látszott. Szinte zsúfolásig megtelt a Petőfi Csarnok, ami azért biztosan annak is volt köszönhető, hogy a turné egyetlen közép-európai állomása volta budapesti. Bár a Kyuss nem éppen a koncert-kompatibilis zenekarok legnagyobbja, engem a koncertre menet az autóban meghallgatott két utolsó lemez (Welcome To Sky Valley, In The Circus Leaves Town) után meglepett, hogy koncerten mennyivel energikusabban szól ez az egész. A Josh Homme helyén pengető Bruno Favery megmutatta, mit is keres itt valójában, nagyon jól hozta a klasszikus dolgokat és bár a túlvezérelt basszus miatt az ember úgy érezhette, hogy mindjárt beszakad a mellkasa, alapvetően még a hangzás is rendben volt, talán az éneken lehetett volna javítani, de Garcia hangját itt-ott kicsit effektezték a jobb összhatás érdekében.



A ritmusszekcióként funkcionáló Björk-Oliveri kettős halálosan pontos volt és bár a délután még interjú-képes állapotban nem lévő basszusgitárosért aggódtunk, a koncerten nyoma sem volt a „fáradtságnak”.

John Garcia kiválóan hozta magát, bár a közönséggel való kommunikációért (illetve annak hiányáért) fekete pont jár, csakúgy mint azért, hogy nem volt Demon Cleaner. Volt viszont szinte minden azon kívül. Gardenia, Hurricane, Odyssey, Conan Troutman, Asteroid, El Rodeo, 100°, de még a Spaceship Landing-et is előkapták a ráadásban, csakúgy, mint a zárótételnek az elmaradhatatlan Green Machine-t.



Aki 15 évet várt azért, hogy ha nem is 100 %-ban, de majdnem originál Kyuss-t kapjon, az évek múlva is emlegetni fogja ezt a koncertet, hiszen egy szcéna köszönhet nagyon sok mindent ennek a zenekarnak. A Kyuss tehát kiengedte azt a bizonyos szellemet a palackból, most már csak rajtuk múlik tudnak-e mit kezdeni azzal az elvárással, hogy nekik igenis aktivizálni kell magukat a következő években.   

Setlist:

1. Gardenia
2. Hurricane
3. Thumb
4. One Inch Man
5. Odyssey
6. Conan Troutman
7. Freedom Run
8. Allen's Wrench
9. Asteroid
10.Supa Scoopa and Mighty Scoop
11.Fatso Forgotso
12.Whitewater
13.El Rodeo
14.100°

15.Molten Universe
16.Spaceship Landing
17.Tangy Zizzle

18.Green Machine

Fotók: Réti Zsolt

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr492757851

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

_-_-_ 2011.03.21. 10:19:31

Nem értem miért kellene kommunikálni a közönséggel, ez nem az Iron maiden, "énekeljétek a refrént"lássam a kezeteket" meg a többi ócskaság:)

RaczUr 2011.03.22. 08:09:33

Nekem sem hiányzott a konferálás, de ez kb. annak köszönhető, hogy mocskosul lehengerlő volt a koncert.

viliricsi 2011.03.22. 15:57:00

...de azért mekkora hangulatot tud csinálni egy "szisztok Butapest, hogy vagtok" - beszólás! A frontemberattól frontember, hogy ő a frontember, na szal értitek!
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum