Délután 3-kor találkoztunk a még ébredező Dürer Kert előtt, hogy a megerősített időpontokban feltehessem kérdéseimet az előttünk álló este fellépőinek. Tátongó üresség, a sötét folyosókon félhomály, autogram vadászok az előtérben és a hangpróbáról kiszűrődő elektronikus ütemek fogadtak minket.
Az első randevúmon a metál és elektronikus hangzás ötvözőinek úttörőjét Jürgen Englert (Die Krupps) volt szerencsém hallgatni pályafutásuk eddigi sikereiről, állomásairól. Késő délután pedig a Nitzer Ebb állt rendelkezésünkre egy beszélgetés elejéig, miután végig nézték az angol bajnokság aznapi rangadóját., az Arenal - Manchester United mérkőzést. Az öltözőjükhöz közelítve említettem is, nekik hogy Ők már megkapták a hétvégi futball dózist, amire még nekem is nagy szükségem volt, pár kerülettel odébb még a koncertek kezdete előtt…
Családias légkörben zajlott beszélgetéseinket, mesteri képekkel illusztrálva hamarosan megosztjuk veletek… Addig az alábbi néhány sorban és fotóban próbálunk némi ízelítőt adni Budapest május 1-i indusztriális robbanásáról…Kezdésre megtelt a helyszín, kb. 650 fő zsúfolódott be a koncertterembe. Jürgen Engler és csapata a német precizitáshoz híven pontban 8 órakor megkezdte az est első felét, Ralf Dörperrel a billentyűk, Rüdiger Eschel a basszus, Marcel Zürcherrel a gitár és Achim Faerberrel a dobok mögött. Nyitányként az Isolation és a Crossfire telitalálatnak bizonyult, a közönség odaadással fogadta a zenekart. A délutáni beállítások nagyon jól sikerültek, az akusztika a terem minden szegletében tökéletes hangzást eredményezett. Túl az 50-en is kirobbanó formában zenéltek és szórakoztatták a budapesti rajongókat, akik közül a legfanatikusabbak az első sorokban tombolták végig a teljes műsort. Ízelítőt kaptunk a zenekar teljes életművéből, mely a metál és indusztriál hangzásvilág tökéletes egyvelegét volt hivatott bemutatni. A frontember a közönség legnagyobb örömére több alkalommal is megszólaltatta az erőteljes, nyers hangzásért felelős fém csöveit. A Metal Machine Music-nál érezhette úgy a rajongók hada, hogy a buli tetőfokára hágott, de a Die Krupps még rátett egy lapáttal és a Fatherland című kultikus nótájukkal zárták setlistjüket. A magyar fanok nem akarták elengedni a zenekart, mely egy ráadás dallal, a The Final Option című album egyik vezérelemével a Bloodsuckers-szel kedveskedett lelkes közönségének. A fiúk vastaps közepette hagyták el a színpadot és adták át helyüket a magyar EBM tábor körében méltán népszerű, az elmúlt években Magyarországon többször megfordult brit bandának a Nitzer Ebbnek.
Az átszerelés gyorsan és zökkenőmentesen zajlott, a művelet alatt a közönség szomját oltotta a hátsó ill. kerti pultoknál, miközben némi friss levegő is került a füledt koncertterembe. Miután kialudtak a fények és az Intro felharsant mindenki újfent elfoglalta helyét az est második felére. Először Jason Payne ült a dobok mögé, majd érkezett Vaughan "Bon" Harris és végül az elmúlt években megszokott fellépő ruhájában az énekes Douglas McCarthy. A Showtime című albumuk nyitó dalával a Getting Closer-rel indították koncertjüket amiben Bon frontemberi kvalitásait is megcsodálhattuk Doug mellett. McCarthy hangszálait minden szám után kénytelen volt a színpad hátulján gyógyszerrel permetezni (az interjút is kihagyta esti fittsége érdekében), de a rajongóknak így is a maximumot adta, minimális rekedtsége nem okozott problémát a fővárosi Ebbheadeknek. A koncert tökéletes ötvözete volt a visszatérő Industrial Complexnek valamint a 86 és 95 közötti időszaknak, melyet a rajongók óriási ovációval fogadtak, mind a Down On Your Knees, mind a Let Your Body Learn megmozgatta a nagyérdeműt. A szigetországi banda végig lázban tartotta rajongóit, de a finálé felé közeledve emelt a tempón, a Murderous után a Control I'm Here tűnt csúcspontnak, de az I Give To You még hátra volt, amit Doug már lekonferált volna, de társai figyelmeztették, hogy ez a nóta még kötelező.
Természetesen a Nitzer Ebb sem távozhatott ráadás nélkül, visszatértükkel azonban a Die Kruppsot is magukkal hozták a színpadra, hogy egy végképp felülmúlhatatlan emlékkel kedveskedjenek a magyar rajongóknak. Következett a záróakkord német, brit kooperációban a The Machineries of Joy, McCarthyval és Englerrel a mikrofonok mögött, melyben a vokálokon túl Engler őrületes szólót produkált stahlofonján. Remélhetőleg hamarosan újra feltűnnek akár önállóan is hazánkban az indusztriál zene igazi nagymenői. Ne feledjétek, hamarosan exkluzív interjú az együttesekkel.
Szöveg: elvis1899, fotók: Réti Zsolt. További képek ITT.
