RockStation

A mini albumoké a jövő - interjú Jürgen Englerrel a Die Krupps énekesével

2011. május 07. - sunthatneversets

Május 1-én Budapesten adott koncertet az indusztriál hangzás elmúlt évtizedeit jelentősen meghatározó két zenekar, a német illetőségű Die Krupps és a szigetországi Nitzer Ebb. Közös fellépésük apropóján lehetőségem nyílt beszélgetni a bandák vezéreivel. Kora délutáni randevúmon Jürgen Englert, az 1980-ban életre hívott Die Krupps együttes alapítóját volt szerencsém hallgatni, a mára 30 évet átölelő pályafutásukról.

RS: Ha 30 év távlatából visszagondolsz a pályátokra mire vagy büszkébb a Stahlwerksymphonie-val kezdődő első szakaszra, vagy az egyszerűen csak I. címmel induló másodikra?

JE: Nem szívesen tennék különbséget, mivel mindkét periódus nagyon fontos volt számunkra. A Stahlwerksymphonie jelentős állomás volt az egész műfaj kialakulásában, mivel azokban az időkben nem igazán létezett indusztriális zene. Így ezen időszak a saját identitásunk meghatározásában is nagy szerepet töltött be. Az I.-el kezdődő korszakunk az egész hangzásvilágunkra nagy hatást gyakorolt és egy szintén még nem létező irányvonal kialakulásában játszott jelentős szerepet. Elkezdtük ötvözni az elektronikus és a rock zenét. Így utólag is az a véleményem, hogy minden lépcső fontos szerepet töltött be a karrierünkben.

RS: Sokan az indusztriális és metál zenéket ötvözők úttörőjének tartanak benneteket. Mit gondolsz erről?

JE: Igen, valószínűleg Mi voltunk azok...Amikor először elkezdtem keverni az elektronikus zenét a metál zenével 1989-et írtunk. Ez elég régen volt, hogy a rólunk alkotott vélemények igaznak bizonyuljanak. Abban az időben még nem volt internet és az indusztriális zenekarok egymás ötleteit, hangzását próbálták utánozni. Én ki akartam maradni ebből a fajta zenealkotásból és megpróbáltam a gépi zenét a metállal ötvözni, melynek eredményeként megszületett a Metal Machine Music című dal. A nóta majd 15 percesre sikeredett, melyben Slayer, Metallica és Megadeth számokból is idéztünk.

RS: A The Final Option idején többször feltüntetek az MTV-ben. Nem szerettetek volna soha befutott zenekar lenni?

JE: Abban az időben azok voltunk...de soha nem szeretem elkötelezni magam, mindig is az önállóságot kedveltük. Nem azt mondom, hogy nem élveztem a népszerűbb, felkapottabb korszakainkat...sőt, de jobban szerettem magam szabadon, megkötések nélkül. Ne tapsütésre kelljen alkotnod, akkor készíthessek és olyan lemezt amit én szeretnék.

RS: Bár a válasz adja magát, mégis megkérdezem, a Die Krupps pályájának második felét adó lemezek hangzásában, témáiban mennyi szerepe volt az Exodus és Heathen gitáros Lee Altus-nak, illetve hogyan tudtatok együtt dolgozni?

JE: Régebben is használunk gitárokat, az I.-en is. Főleg a munkamenetet érintette a változás. Addig a számok nagy részét szintetizátorokra építettük, ezek adták az alapokat és csak később kapcsoltuk hozzá a gitárokat, ez a metodika alakult át. Az Odyssey of the Mind-on megcserélődött a felállás, gitárokon, dobokon készítettük el a dalokat és ezek szolgáltatták az alapot, majd csak később kapcsoltuk az elektronikus hangzást a számokhoz. Úgy gondolom, a különböző stílusok keveredése mindig az általunk felépített határon belül volt, pl. a Paradise Now című albumon az együttes több elektronikus hangot engedett szabadon.

RS: A Fatherland című dal miatt annak idején, ha jól emlékszem még magyarázkodnotok is kellett, pedig köztudottan anti-náci szellemiséget hordoztok.

JE: Nem kellett volna, de megtettük. Azon szimpla indokból kifolyólag, hogy ne bélyegezzenek meg minket teljesen alaptalanul, az általunk használt színpadi díszeket, jelképeket ne magyarázzák és értelmezzék félre. Azt sem akartuk, hogy olyan rajongóink legyenek, akik azt képzelik, hogy egy fasiszta zenekart éltetnek, közben mi a totális ellentéte vagyunk ennek az eszmének.

RS: Az Odysses of the Mind és a Paradise Now rendkívül erős lemezek voltak, mégis jó időre eltüntetek a zenei színtérről. Milyen okok vezettek a feloszláshoz?

JE: Ennek több oka is volt. Túl sokat voltunk úton, túl sok időt töltöttünk együtt és már nem akartuk egymást még csak látni sem. Egyszer csak betelik a pohár és nincs tovább. Ez volt az első számú indok, a következő...Talán túl messze szaladtunk a metál vonallal? Egyszerűen nem akartam visszalépni, világ életemben előre haladtam. Nem éreztem, hogy drasztikusan váltani tudnánk...A metált nem feszíthettük tovább, mert egy nagyon kemény albumot raktunk össze, külső megítélés alapján is. A rajongók között is extrémként számon tartott album, megdöbbentette a lemezkiadót ill. a kritikusok írásai alapján is durva lemez volt, ami összességében szerintem nem igaz. Mármint alkotás közben nem tudod megítélni a készülő munkád...Szóval nem akartam visszafordulni, belekerülni egy körforgásba és összedobni egy új Final Optiont. Mindig is úgy tartottam, ha körbe-körbe haladunk és nem előre jobb, ha befejezzük! Így logikus lépés volt a rossz irány helyett, inkább levegőt adni egymásnak. Az eredményét láthatod, itt vagyunk, és újra együtt zenélünk.  

RS: 2007-ben dupla válogatás lemezzel jelentkeztetek Too Much History címmel (Electro Years & Metal Years). Mi szólt a visszatérés mellett?

JE: Az alapot a 25 éves fennállásunk szolgáltatta. A lemezkiadónk is megkeresett minket, hogy több régi demónk előkerült, amiket felhasználhatnánk ill. egy igen előnyös lehetőséget ajánlottak fel nekünk. A visszatérő „best of” lemezünk nem csupán egy válogatás album az addig megjelent lemezek legjobb számaiból, hanem egy komplett átírat új hangzásvilággal. A megjelenő dalokat nem csak remixeltük, hanem újra rögzítettük őket. Újra hallgatva a demókat úgy éreztem, hogy elérhetünk egy jobb végeredményt. A mostani turnén játszott verziók merőben eltérnek az eredeti kiadványokon megjelentekkel, mind a I. mind a II. (The Final Option) album tekintetében.

RS: A jelenlegi turnéval a 30 éves születésnapotokat ünneplitek, de május közepétől már az USA-ban és Kanadában turnéztok egy másik kultikus bandával a Frontline Assembly-vel. Lehet azt mondani, hogy 2011-el indul igazán a Die Krupps új korszaka? Mennyire terveztek előre?  

JE: Igen, épp hogy csak átléptük a 25 éves évfordulónkat, máris 30 évesek lettünk. Őszinte legyek…nem szeretek előre tervezni. Közelebb áll hozzám a dolgok nyugodt szemszögből történő megközelítése. Például a mostani Nitzer Ebb-el közös turnénk sem egy eltervezett lépés volt. Doug és Bon (Nitzer Ebb) épp San Antonioban koncerteztek, ami néhány órára esik az otthonomtól, úgyhogy elhatároztam megnézem Őket. A show után a színfalak mögött kezdtünk el beszélgetni arról, hogy egy német zenei fesztiválon mindketten szerepelünk a repertoárban…és miért nem próbálunk meg egy közös turnét? Megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot ez ügyben, hiszen több összefonódás is van az életművünkben, mint pl. az 1989-ben közösen készített The Machiniers of Joy, vagy Doug aki többször kölcsönözte nekünk a hangját. Láthatod, ez is csupán egy hirtelen jött ötleten alapul, nem előzte meg aktív szervezés és mégis szenzációs koprodukció kelt életre. A közönség estéről estére őrül meg a színpad előtt, a rajongók fantasztikusak! Nem mellesleg mi is nagyon jól érezzük magunkat.

RS: Sok rajongó álma válna valóra egy új albummal. A tervezéssel kapcsolatban már megismertem a véleményed, de ez mégis csak egy jelentős pont.

JE: Nem rég adtunk ki egy mini albumot (Als wären wir für immer), melyen 5 új dallal jelentkeztünk, amit pár remixel még meg is toldottunk. Nem is igazán a tervezés, hanem a határidők nyomása ami frusztrál egy új album elkészítésénél, nem szeretek időpontokhoz alkalmazkodni, inkább próbálom a magam útján. Az időm egy részét lekötik produceri feladataim, a kiadónknak említettem is, hogy sokkal inkább alkalmazkodnék egy olyan helyzethez, hogy félévente periodikus bontásokban jelentkezünk új anyaggal…de azt semmiképpen nem akarom, hogy a rajongóknak ránk kelljen várni. Mikor vesszük fel, mikorra adjuk ki stb. Sokkal inkább értelmét látom a mini albumoknak, mivel egy nagylemez rengeteg időt emészt fel. A mai felgyorsult világban egyszerűen semmibe vész a munkád amin hónapokat, éveket dolgoztál, mert ahogy kiadod az anyagot másnap már letölthető az interneten. Igen, úgy gondolom a mini albumokban rejlik a jövő, mint ez a mostani Ebb-el közös 4 számos lemez amit a turné állomásokon árulunk, ez lehet a tökéletes megoldás. 



RS: Kevés banda rendelkezik manapság 30 éves tapasztalattal a zeneiparról. Milyen tanácsokat adnál egy pályakezdő csapatnak? Miben látsz fantáziát?

JE: Azt kell hogy mondjam, szerencsések vagyunk, mint korosztály mert teljesen más alapoktól indultunk, mint manapság. Mi már eljuthattunk arra a szintre, hogy saját magunk szórakoztatása is elsődleges szempont lehet egy turné alkalmával, miközben a fiatal bandáknak a megélhetés kulcsát jelenti. A 90-es évek közepén még olyan lemez eladási számokat lehetett produkálni, ami ma már szinte elképzelhetetlen. Az Odyssey of The Mind-ot a megjelenés napján Németországban majd 100.000 példányban sikerült eladnunk. Nem a megélhetésünkért koncerteztünk. Manapság a koncerteken túl a jól felépített mercandising hozhatja meg a várva várt erkölcsi és anyagi elismerését egy produkciónak. Sajnos, nem túl hízelgő feladat manapság egy karrier felépítése, biztos háttér nélkül senkinek nem javasolnám, hogy kilépjen a meglévő munkahelyéről…

Interjú: elvis1899, Ftók: Réti Zsolt

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr562884197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum