Ezt már a múltkori cikkemben is leírtam, hogy a 2011-es év nagyon, de nagyon erős koncertügyileg. Ezen a hétfő estén két jó buli is volt, nem messze egymástól. A Tündérgyárban More Than a Thousand, az A38-on pedig Roger Miret and the Disasters. Természetesen az utóbbi koncert nyer. Eredetileg úgy volt, hogy Roger után átmegyünk MTAT-ra, ami sajnos nem jött össze, hiszen mind a két csapat 22,00-kor kezdett….
Péntek óta fent voltam fővárosunkban, hiszen beindítottam egy négy napos mini turnét, vagy lehet nevezni hosszúhétvégének is. A záró esemény tehát a Disasters koncert volt, az A38-on. Kissé fáradt voltam már, meg az időjárás is nyomta rendesen a fejemet, de a kedvemet nem szegte, hiszen Roger Miretet még a büdös életbe nem láttam élőben….Más már konkrétan unja, hogy évente eljön hozzánk, de ha jól tudom a Disasterssel most játszottak itt először….
Ha valakinek nem esett volna még le, akkor elárulom, hogy Roger Miret a hardcore keresztapa, az NYHC Agnostic Front énekese. Ezen az estén a streetpunkban utazó bandájával, a the Disasterssel tette tiszteletét kis hazánkban. Sokáig nem kell várni, hiszen a Rockmaratonon végre látom élőben az Agnostic Frontot is. 
Szóval a korai kezdés (19,20) a Cherry Bombnak adatott. A csak lányokból álló zenekarról azt kell tudni, hogy feldolgozásokat játszanak, sajátos stílusban. Aki először a fejét fogná, hogy lányok meg satöbbi, először nézze meg őket és utána nyafogjon;). Én legutóbb szilveszterkor láttam őket, most sajnos nem néztem meg a programjukat, talán fél percet, ha láthattam belőlük. „Sajnos” nyert a társasági élet, pedig mindig szeretek időben odaérkezni a koncertekre, hogy ne maradjak le semmiről. Lehetne azt is írnom, hogy nélkülem úgyse tartják meg az estét…. Hehe, nem a lóbrét nem :-)
Simán el tudom képzelni, hogy van egy nagy ház, abban van egy baszott nagy előszoba és a Cherry Bomb nyomja a talpalávalót. Ha még nem említettem volna, ők Katy Perrytől Danko Jones-ig át mindent játszanak kb. Tipikus party zenekar, majd legközelebb ígérem, megnézem!
A második helyet a számomra még ismeretlen New Seed 55 nevű rockabilly banda foglalta el. Róluk még soha nem hallottam, innen látszik, hogy mennyire nem vagyok otthon a rákábilibe :-) Én tudatlan. Meglepően láttam, hogy egy hölgy énekel, nem is olyan rosszul. Ha a közönség soraiban annyian lettek volna, mint a múltkori (ugyan itt zajló) Gorilla koncerten, akkor hatalmas party alakulhatott volna ki. Nem így történt. Az egész estére jellemző volt sajnos, hogy nagyon kevesen vettünk részt ezen a koncerten. Az ő műsoridejük, ha jól emlékszem vissza, talán hosszabb volt, mint a Cherry Bombé… Bár nem néztem rá az órámra, főleg, hogy nincs is.:)
Maradandó élményt nem nyújtott, továbbra sem leszek rajongója ennek a műfajnak, ami nem a zenekar hibája, egyszerűen nem jön be annyira és pont. Sörügyileg már elég jól alkalmazkodtam a party hangulathoz, így kíváncsian vártam már a Disasters turné hivatalos előzenekarát az amcsi félig meddig csaj punk bandájának koncertjét. Rövidke kis intró, szirénázás után bele is csaptak a húrokba a Liza Graves által vezetett Civeték. Több dolog is eszembe jutott a koncert közben. Liza hangja teljesen olyan volt, mint a Brody Dalle-é a Distillersből. A másik, hogy az első három vagy négy dalig még jó is lett volna ez a zene, de aztán kicsit egysíkú lett az egész. Bár 16 évesen tuti, hogy beleszerettem volna valamelyik lányba, miközben otthon pörgetem a cd-jüket :-)
Mondjuk, amikor én 16 voltam akkor a gitáros lány (Suzi Carmichael) még csak 14, állítólag pont ezen a napon volt a 22. születésnapja. Tehát a két lányból és két fiúból álló Civet első magyarországi koncertje, a vártnál kevesebb nézőt vonzott. Nem értem, hol vannak ilyenkor a deszkás srácok, pont nekik való zenekar volt….Koncert után amúgy rendesek voltak, kint fotózkodtak, aláíratgattak és elbeszélgettek a rajongókkal, kíváncsiskodókkal.
Na, de! A lényeg a lényeg, hogy pár perc átszerelés után végre élőben, előttem Roger Miret and the Disasters! A Gotta get up now album első dalával a Stand up and fighttel kezdtek, majd a Warning!Warning következett. Sajnos az első sor fotósokkal volt tele, itt sem ment igazán a buli, annak a pár srácnak a kivételével, akik becsületesen végig ugrálták a bulit. Nekem Roger kicsit fáradtnak tűnt, amit mondjuk, nem csodálok, hiszen már nem 20 éves, és jópár állomáson túl voltak már, meg lesz is még bőven…. Én végig jól éreztem magam, szerencsére ismertem minden számot, meg a hangulatom is jó volt. Kicsit sajnálom, hogy a nézőtéren nem alakult ki nagyobb buli, de mindenesetre jó volt.
Természetesen, az anya bandája, az Agnostic Front sem maradhatott ki a setlistből, hiszen elhangzott talán az egyik legnagyobb AF himnusz a Gotta go és a Crucified is. Volt egy The Clash cover is a Safe European Home, valamint a Lars Frederiksen vendégszereplésével felvett dal a Roots Rockin Roll is terítékre került. Az A38 jó választás volt a szervezők részéről, hiszen a hangosítás fenomenális volt, mint mindig, ahogy itt lenni szokott! Koncert után még bent maradtunk a Hajó gyomrában, ahol lenyomtak 3 db ska számot, cd-ről, majd mindenkit kitessékeltek, mert záróra következett. Mi mentünk tovább be a backstageba, ahol sikerült közös fotót készítenem Roger mesterrel és alá is írattam a setlisjüket! Konkrétan itt éreztem magam a legjobban Szandrának (Cathering Queen) és párjának Catharnak köszönhetően! Zseniálisan elszórakoztunk, beszélgettünk, és hülyéskedtünk. Ezer köszi nekik! Nem volt ez az este életem bulija (leszámítva a fentebb írt backstages szitut), de örülök, hogy ott voltam és részese lehettem!
Köszi SkalarMusic!
Nyáron pedig Agnostic Front a Rockmaratonon!!!!
Beszámoló: Csiga. Fotók: Réti Zsolt. A beszámoló eredetileg a concertphotos.hu oldalon jelent meg.
