A múlthéten egy nagyon fílinges kis bulit nyomott a Dürer kertben a trió felállású Corrosion Of Conformity, mi pedig mikrofonvégre kaptuk Woody Weatherman gitáros, vokalistát, és kifaggattuk a zenekar múltjáról, jelenéről, és jövőjéről.
Rock Station- Jelenleg az Anymosity, Technocracy időszak felállásával turnéztok. Ez mennyire nevezhető nosztalgiának?
Woody Weatherman- Nem, nem igazán, mert elég csomó más albumon is együtt játszottunk, habár voltak más tagok is velünk. De most újszámokat írtunk, és rögzítettünk, úgyhogy előre haladunk. De élvezzük a régi dolgainkat, de nem nosztalgiából.
RS- És az új albumhoz már meg is vannak a számok?
WW- Igen, már fel is vettük őket. Kész.
RS- Tényleg?
WW- Igen. De hátra van még a keverés. Már megírtuk, felvettük a számokat, talán már idén kijön, de az a gáz, hogy még elég sok bulink van, és ez megnehezíti a keverését. Ráadásul ha itt vége a turnénak vissza megyünk az USA-ba, és lesznek közös bulik a Clutchcsal is Emiatt lehet, hogy a jövő év elejére jön majd ki, még nem igazán tudni. De kész vannak a számok. Los Angelesben még akarunk szólni Dave Ghrolnak, hogy nyomjon fel pár számot velünk. Ő nagyon rég óta a barátunk, és egy baromi kedves ember.
RS- És az új lemez is az Anymosity/Technocracy vonalat, vagy inkább a stoneres, doomos vonalat viszi majd tovább?
WW- Az emberek többsége alapjáraton szereti a Corrosion Of Conformityt, de van, aki csak a korai, van, aki a későbbi stílusainkat. Ebben az anyagban mindegyikből lesz egy csipetnyi. Doomos, heavys, de lesznek benne átkötő zenék is, mint a Deliverenceen, és persze gyors tekerések is.
RS- Mi inspirált titeket az új album írása közben titeket?
WW- Tudod mindannyiunk fejében ott voltak a dalok. A dalszövegeket Mike Dean (basszer, énekes) írta, olyasmi témákkal, mint a vérfarkasok, vámpírok, kígyók, ilyesmik. Haha. 
RS- Az Anymosity immáron huszonhat éves album. Számotokra van még aktualitása?
WW- Igen! Teljes mértékben! Imádjuk játszani azokat a számokat, de egy kicsit változtattunk rajtunk, nem olyan radikálisan, de még mindig buli azokat a számokat játszani.
RS- Most épp a fesztivál szezon van, és volt is pár fesztivál fellépésétek is. Számodra melyik a különlegesebb, a klub buli, vagy a fesztivál?
WW- Hogy őszinte legyek, a fesztiválokat nagyon bírom, mert több tízezer ember előtt játszhatsz, de az ilyen kisebb bulik is bejönnek, főleg ezzel a trió felállással. Ez egy sokkal gyorsabb, intenzívebb zene, mint amit csinálunk. Elég sok féle stílusban mozogtunk, sokat kísérleteztünk, de ez volt a legvadabb zene amit összehoztunk, és ehhez jobban illenek a kisebb klubok.
RS- De azért bírod a fesztiválokat is, ahogy mondtad?
WW- Ja, persze.
RS- És mi a legjobb bennük?
WW- Az ingyen sör. Haha.
RS- És a mobil vécék?
WW- Haha. Azok is. Igazából az a legjobb dolog benne, hogy láthatsz olyan bandákat, akiket másképp nem kaphatnál el. A Grasspopon például megnéztem a Scorpionst.
RS- Ha jól tudom ez a búcsú turnéjuk.
WW- Hallottam én is, és igazából nagyon szeretem a Scorpionst, de még csak most láttam őket először. Akárhányszor meg akartam nézni őket, mindig közbejött valami, úgyhogy örülök, hogy most végre sikerült.
RS- Az interjúk során, hány perc után merül fel Pepper Keenan hiányzása?
WW- Általában megemlítik, de pozitívan állunk hozzá ehhez a témához. Pepperrel nagyszerű dolog volt együtt zenélni.
RS- A Hellfesten, és Bilbaoban idén csatlakozott hozzátok néhány szám erejéig.
WW- Ja. Ők a Downnal voltak lent, ők mindannyian jó haverjaink, úgyhogy nagyon jól éreztük magunkat. Bírom a zenéjüket.
RS- És Pepper Keanen miért nem csatlakozott ehhez a felálláshoz?
WW- Hát Reed, Mike, és én amikor összeálltunk, ezt a régebbi vonalat akartuk nyomni, Keenan meg nem is tudott csatlakozni hozzánk. Kipróbáltuk így hármasban újra a zenélést, és elvoltunk vele, írtunk új számokat, felvettük azokat, és úgy voltunk vele, hogy mi ezt csináljuk, Pepper idejét meg a Down tölti ki.
RS- Az utóbbi hat évben, az Arms Of God óta egyébként mi történt veletek?
WW- Ez egy jó kérdés. Amikor az Arms Of God-ot kiadtuk, nem tudtuk rendesen megturnéztatni. A Motörheaddel volt egy amerikai-kanadai turné, meg az Egyesült Királyságokba még átmentük pár buli erejéig, de aztán jött a Katrina hurrikán, és szétcseszte New Orleanst, Peppernek vissza kellett mennie, és a turnénak így lett vége, pedig egy elég komoly buli sorozat volt akkor lefixálva. Aztán jó pár évig nem is csináltunk semmit.
RS- És kinek az ötlete volt, hogy újra összeálljatok?
WW- A vicces az egészben, hogy Pepper volt, aki felhívott minket, hogy szarakodjunk együtt újra, pár fesztivál fellépés is volt már, de végül ő nem tudott eljönni. Úgyhogy maradtunk hárman.
RS- Szóval összecsődített titeket egy újjáalakulásra, aminek nem is lett részese?
WW- Hát, eleinte ő is benne volt, de neki ott voltak a Downos dolgai is. De tényleg elég viccesen jött ki ez az egész.
RS- A COC-nak elég sok korszaka volt. Melyik volt ezek közül a kedvenced?
WW- A kedvenc korszakom? Ez egy elég nehéz kérdés. A korai korszakunk király volt, mert akkor még kölykök voltunk, minden új, és nagyon őrült volt. De zeneileg ha nézzük, a kedvenc lemezem az Arms Of God volt. Minden cucc amit csináltunk, a Deliverence, vagy a Wiseblood fantasztikus volt, akárcsak a turnéi. Nem akarok pöcsfejnek tűnni, de minden megjelentetett albumunk jó lett szerintem, és egytől-egyig büszkék vagyunk rá.
RS- Mennyiben másabb a huszonpár évvel ezelőtti Corrosion Of Conformity trió, a mostaninál?
WW- Tudod nincs igazán különbség, mi így hárman ugyanazt a zenét játsszuk, mint akkor, de fiatalabban hülyébbek voltunk. Mondjuk még most is hülyék vagyunk, de azért kicsivel okosabbak.
RS- Manapság milyen zenéket hallgattok, az újabb zenekarokat is figyelemmel követitek?
WW- Mostanában elég gyakran Ghostot, meg Mercyful Fateet hallgatunk, de a Ghost kivételével újabb zenekarokat nem túl sokat. A klasszikusok jobban bejönnek. Lehet, hogy hülyének nézel, de a ZZ Top például nagy kedvencem.
RS- És a bulizási szokásaitok változtak az évek során?
WW- (Nagyjából fél percnyi röhögés után) Hát még mindig olyanok vagyunk, mint régen, ha ezt vesszük. Mondjuk kevésbé vagyunk féktelenek, mint fiatalabb korunkban, de a mai napig imádunk sörözni, bulizni, és próbálunk nem úgy viselkedni, mint egy csapat vén ember, haha.
