„Levegőm egyre fogy, tüdőm zihál”, minduntalan eszembe jut ez az idézet. Pokoli hőség, harap a nap, de nem adjuk fel, hiszen dübörgött a harmadik, eddigi legjobb nap Tokajban.
Vissza akar érni az emberfia korán, de nagyon nehéz a hideg boroknak és a hűs pincéknek nemet mondani. A hét órakor kezdődő Óriás volt a magamban meghúzott legkésőbbi érkezés, és ezt tartottam is. Egyedi Peti zenekarát a kezdetek óta üde színfoltnak tartottam a könnyedebb rock zene hazai képviselői között, kíváncsi voltam az itteni előadásukra. Jól tettem, mert kifejezetten remek volt. Nem volt ugyan a Holnap Talán, ellenben a végén elénekelték Pálinkás Tomival (Isten Háta Mögött énekes) a Kartell-féle Rossz vért. Óriási hangulat volt, hálálkodott is a zenekar, Peti meg is jegyezte, hogy az év egyik legjobb bulija volt, és ez nem csak amolyan piár fogás volt.
Az őket követő IHM-ről még inkább csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Elég nagy kultusz alakult ki mára a zenekar körül, de meg is érdemlik. Tökéletes zene tökéletes előadása volt a tegnapi koncert. Lehet vitatkozni azon, hogy mennyire volt mellényúlás vagy jó dolog a legutóbbi album, de élőben minden tökéletesen működött tegnap. A Jósolni Bélből zárószám alatt pedig egész egyszerűen megőrült a Malátabár.
A Guano Apes kezdésére akartam menni eredetileg, de egyszerűen nem tudtam otthagyni Tomiékat, úgyhogy az elejéről lemaradtam. Amit a Mastodonnál hiányoltam, azt most többszörösen visszakaptam a német zenekartól. Azon túl, hogy Sandra mennyire elbűvölő, és mennyire gyönyörűen énekel, folyamatosan beszélt hozzánk a számok között. Nagyon készült a zenekar, és tényleg örültek, hogy ilyen sokan vagyunk rájuk kíváncsiak. Egyszóval: végtelenül szimpatikus volt a banda. Persze a Loards Of The Boards-el zártak, előtte volt a hangszeres tagok által egy nagyon jó kis riffelős jammelés, sludge és grunge elemekkel tarkítva. Erre igazán nem számítottam. Az új albumról is játszottak bőven, de valahogy azok is rendben voltak.A Slayer pontosan azt hozta, amit elvártunk tőlük. Dara, dara, dara, és egy kis dara. A legutóbbi album első két dalával nyitották meg az őrületet. Araya folyamatosan mosolygott, majd kiabált, Kerry King játszotta a hihetetlen sebességű szólóit, és szegény Jeff Hanneman helyettese, azaz Gary Holt is tökéletesen beleillet a színpadképbe.
Sajnos a végét szó szerint elmosta az eső, többszöri áramszünet után a zenekar már nem jött vissza, így nem volt Raining Blood, se Bloodline, és nem hiszem, hogy legalább az egyik ne szerepelt volna a set-listen az eredeti tervek szerint. Ettől függetlenül is nagyon jó volt, rengetegen voltunk, és ők is rendkívül hálásak és alázatosak voltak cserébe.
Dave Lombardo dobosról direkt nem írtam eddig: a fesztivál legnagyobb meglepetése ugyanis hozzá köthető. A jéger színpadnál mulattunk gyanútlanul, amikor is megjelent a pultnál a dj-k társaságában, és elindult a metál áradat. Rögtön kaptunk is az alkalmon, és szerencsére volt nálam papír és toll egyaránt, úgyhogy szerencsés társammal egyetemben van egy Lombardo aláírásom.
Fotók. Szelepcsényi Ferenc