RockStation

Dara, dara, dara - A Hegyalja Fesztivál harmadik napja

2011. július 16. - Norbert K

 

„Levegőm egyre fogy, tüdőm zihál”, minduntalan eszembe jut ez az idézet. Pokoli hőség, harap a nap, de nem adjuk fel, hiszen dübörgött a harmadik, eddigi legjobb nap Tokajban.

 

Vissza akar érni az emberfia korán, de nagyon nehéz a hideg boroknak és a hűs pincéknek nemet mondani. A hét órakor kezdődő Óriás volt a magamban meghúzott legkésőbbi érkezés, és ezt tartottam is. Egyedi Peti zenekarát a kezdetek óta üde színfoltnak tartottam a könnyedebb rock zene hazai képviselői között, kíváncsi voltam az itteni előadásukra. Jól tettem, mert kifejezetten remek volt. Nem volt ugyan a Holnap Talán, ellenben a végén elénekelték Pálinkás Tomival (Isten Háta Mögött énekes) a Kartell-féle Rossz vért. Óriási hangulat volt, hálálkodott is a zenekar, Peti meg is jegyezte, hogy az év egyik legjobb bulija volt, és ez nem csak amolyan piár fogás volt.

Az őket követő IHM-ről még inkább csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Elég nagy kultusz alakult ki mára a zenekar körül, de meg is érdemlik. Tökéletes zene tökéletes előadása volt a tegnapi koncert. Lehet vitatkozni azon, hogy mennyire volt mellényúlás vagy jó dolog a legutóbbi album, de élőben minden tökéletesen működött tegnap. A Jósolni Bélből zárószám alatt pedig egész egyszerűen megőrült a Malátabár.

A Guano Apes kezdésére akartam menni eredetileg, de egyszerűen nem tudtam otthagyni Tomiékat, úgyhogy az elejéről lemaradtam. Amit a Mastodonnál hiányoltam, azt most többszörösen visszakaptam a német zenekartól. Azon túl, hogy Sandra mennyire elbűvölő, és mennyire gyönyörűen énekel, folyamatosan beszélt hozzánk a számok között. Nagyon készült a zenekar, és tényleg örültek, hogy ilyen sokan vagyunk rájuk kíváncsiak. Egyszóval: végtelenül szimpatikus volt a banda. Persze a Loards Of The Boards-el zártak, előtte volt a hangszeres tagok által egy nagyon jó kis riffelős jammelés, sludge és grunge elemekkel tarkítva. Erre igazán nem számítottam. Az új albumról is játszottak bőven, de valahogy azok is rendben voltak.

A Slayer pontosan azt hozta, amit elvártunk tőlük. Dara, dara, dara, és egy kis dara. A legutóbbi album első két dalával nyitották meg az őrületet. Araya folyamatosan mosolygott, majd kiabált, Kerry King játszotta a hihetetlen sebességű szólóit, és szegény Jeff Hanneman helyettese, azaz Gary Holt is tökéletesen beleillet a színpadképbe.

Sajnos a végét szó szerint elmosta az eső, többszöri áramszünet után a zenekar már nem jött vissza, így nem volt Raining Blood, se Bloodline, és nem hiszem, hogy legalább az egyik ne szerepelt volna a set-listen az eredeti tervek szerint. Ettől függetlenül is nagyon jó volt, rengetegen voltunk, és ők is rendkívül hálásak és alázatosak voltak cserébe.

Dave Lombardo dobosról direkt nem írtam eddig: a fesztivál legnagyobb meglepetése ugyanis hozzá köthető. A jéger színpadnál mulattunk gyanútlanul, amikor is megjelent a pultnál a dj-k társaságában, és elindult a metál áradat. Rögtön kaptunk is az alkalmon, és szerencsére volt nálam papír és toll egyaránt, úgyhogy szerencsés társammal egyetemben van egy Lombardo aláírásom.

Fotók. Szelepcsényi Ferenc
 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr323072940

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum