Dögmeleg, de a hangulat remek - A Hegyalja Fesztivál első és második napja

2011. július 16. - Norbert K

Személyes elfoglaltságaimból adódóan szerdán csak késő estére értem le, így lemaradtam az Ossianról, mint a fesztivál legnagyobb húzónevéről. Mindenesetre biztos forrásból tudom, hogy idén is kiváló előadás volt. Előbb kezdték, hogy többet játszhassanak, sőt, Endre visszatért a gyökerekhez, és a basszusgitárt is magához ragadta egy rövid időre! A sors kegyes volt hozzám, és az Edda koncert végét már elcsíphettem. Nagy együtténeklések voltak, szemmel láthatóan élvezte Patakiékat a közönség.

 

Tinédzseréveimre való tekintettel gondoltam, hogy megnézem a Scootert, de az első szám után távoztam. Az énekes csillogó pólója és a lángcsóvák a színpadon inkább az Airbourne meghallgatására ösztönöztek. Nem rosszak a fiúk, energikusak, ügyesek, hálásak, a hangulat is jó volt, csak ne lenne ennyire AC/DC kópia. Persze, modernebb, de ha nem néz oda az ember, nagyon könnyen összekeverhető lenne a hard rock koronázatlan királyaival. Ráadásul ugyanúgy ausztrálok és még testvérpár is van a zenekarban. A hangzás egyébként tökéletes volt, mondjuk 12 Marshall ládától el is várja az ember.

Ellentétben a Hollywood Rose fellépésével, ahol nagyjából csak a mélyeket lehetett hallani. A keverő mellett álltam nem messze, nyakamban a Press-el, jöttek is reklamálni hozzám, hogy kezdjek valamit a gitárokkal. Nehezen értették meg, hogy nekem semmi közöm a dologhoz.

Már előre tudtam, hogy a csütörtök lesz számomra a legvékonyabb nap, így is történt. Nagyjából és egészében csak a Téglás Zolit is sorai közt tudó Pennywise és a Mastodon volt, ami érdekelt.

Az előbbi nagyon jó volt, mindent hozott, amit egy kalipunk koncerttől elvár az ember. Őrület, rohangálás, sörosztás (!), poltikusok szídása és pogó. Klasszikus ének, gitár, basszus és dob négyes felállással. Zoli magyarul és angolul is konferált, Fletcher Dragge gitáros pedig egy egészen elképesztően elmebeteg arc. Volt magyar nyelvű Ignite nóta is a végén, szóval készültek, nagyon rendben volt.



A Mastodon nekem csalódás volt. Albumon nagyon megkedveltem mostanában az atlantai zenekart, de youtube-os videókon feltűnt, hogy ez élőben nem biztos, hogy így lesz. Félelmem sajnos beigazolodótt. Az, hogy nagyjából két mondatot szóltak hozzánk, abból is az egyiket spanyolul, még elment volna, bár így Pennywise után érződött a hiánya. A bandának nincsen egyetlen, kijelölt énekese, ami albumon rendben, de így élőben nagyon zavaró volt. Szétfolyt az egész koncert, borzasztóan szervetlennek hatott, és rajtam kívül még jópáran gondolták így. Ezen kívül pedig nem éreztem, hogy itt lennének lélekben, bármit is számítana nekik ez az egész fellépés. Magával a zenével nem volt baj, pontosan és jól játszottak, de egy koncerten nem csak ez számít.



Egyébként a hangulat remek, a meleg, a mindenhova sorbanállás és a reggeli szauna-ébresztő a gőzölgő sátorban pedig ugyanolyan, mint minden évben. A tavalyi bor is kiváló lett itt Tokajban és még mindig elképesztőbbnél elképesztőbb emberekkel találkozhatunk a délutáni iszogatás alatt. Mára igen sok koncertet írtam ki magamnak, úgyhogy folytköv.

Fotók: Réti Zsolt, Szelepcsényi Ferenc, a-team (www.hegyaljafesztival.hu)

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr913069990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum