“Conquer through ashes of nuclear flame!” Így indít az új Toxic Holocaust album és ez a fél mondat jól jellemzi az egész lemez hangulatát. Már a borítón levő háromarcú Hekate is jelzi, hogy az általában Hellhammer, Bathory, Beherit pólóban, alkalomadtán gázmaszkban feszítő zenei agy, Joel Grind nem a buli thrash metal híve, hanem a nukleáris rothadásé. Kivételesen nem egyedül rögzítette a sorban negyedik teljes albumot, ami sokkal tisztábban szól mint előző. A zene maradt a megszokott feketébe hajló thrash metal, gyors és középtempós témákkal, hagyományosnak mondható döngölős és tempós thrash riffekkel. Grind is gyorsan köpködi az gonosz szövegeket mikrofonba, agresszív hangja tökéletesen illik a zenéhez.
2011-et írunk, de ez pofátlanul fiatal (29 éves) Joel-t nem hatja meg, olyan zenét ír, ami az ő születésekor élte fénykorát. 10 éve ontja magából a split-eket, néha egy-egy albumot. Egyébként épp az az érdekes, hogy az új album sem hoz sem a műfajon, sem a zenekaron belül újdonságot, mégis nagyon jó anyag lett. Egyszerűen jók a riffek, jók a szólók, jók a nóták.
Az első dalt végigdarálják, igazi Sodom/Kreator tiszteletadás, Slayer-es szólóval. Az Agony Of The Damned viszont kivételes egy lassú, vészjósló témával indít, de hamar punk-osan húzó témába torkoll. Ezután jön a kedvecem, a Bitch című nóta, ahol ismét a galoppé a főszerep, de a közepén levő feedback és döngölős téma nagyon feldobja. A lemez közepén kiemelkedik az I am Disease, a maga négy és fél percével a lemez leghosszabb száma. Középtempós dal, remek főtémával, itt tűnt fel először, hogy stílushoz képest igen változatosak a Kingdom of Sorrow-ban is játszó Nick Bellmore dobtémái (egyébként az ő házi stúdiójában vették fel az anyagot, két hét alatt). A vége felé megint kicsit punk-osodik a hangulat, jön a Revelations, perfekt szólóval, különösen odamondós a szöveggel.
Ha már szövegek, igazi oldschool thrash feeling. A téma a Jelenések Könyve, ennek megfelően halál, pusztítás, dögöljön meg mindenki. Bár Joel, állítása szerint nem vallásellenes, csak utálja annak az emberekre való erőltetését, azért bőszen megy az istenkáromlás.
Hiába az új logó, a néhány középtempós téma, nincs meglepetés, nincs világmegváltás, mégis ahogy lemegy a 32 perces lemez, az ember már tenné is be újra. Szóval aki régi thrash anyagot keres, annak nagyon ajánlom az Conjure and Command-ot. 4/5
