RockStation

Nagyot szólt a Pokolgép (is) a nagyudvarnoki Rockfeszten! @ Rockfeszt, 1. és 2. nap, Nagyudvarnok (Dunaszerdahely) 2011. augusztus 12.

2011. augusztus 19. - viliricsi

Egy csúnya kis panel-mondattal indítok: immár hatodik alkalommal került sor a felvidéki Nagyudvarnok községben a környéki és az „anyaországi” metal-zenekarok seregszemléjére, a Rockfestre...de tulajdonképpen miről is van szó?

Mindez fényes bizonyítéka annak, hogy nem csak giga-projectek képesek rockfesztivál létrehozására, hanem ici-pici összefogással lehet egy ilyet házilag is barkácsolni. Környékbeli rock-szerelmesek éltetik évről-évre ezt a produktumot, civilben autóbusz-szerelők, vagy éppen fuvarozók, esetleg orvosok – néhány szponzor, és a környékbeli magyarok támogatásával a hátuk mögött. Dunaszerdahelytől három kilóméterre vagyunk, ahol is elég erős a magyar jelenlét.

Adva van még egy zene-rajongó polgármester, aki kedvenc rockbandáját, a Sweetet meghívta a faluba; azóta a bulinak otthont adó tó parti térséget (hivatalosan is) Sweet Parknak nevezik. A helyszín tehát, mondhatnánk, festői, és megfelelő nagyságú. Jómagam még „csak” negyedik éves rockfesztező vagyok. Ezúttal is az első napot lecsúsztam, részint a „civil” munkám miatt, részint mert a csütörtököt illetőleg túl poposnak találtam a felhozatalt. Csak hallomásból tudom, hogy Roy és Ádámra mindössze ötszáz rajongójuk volt kíváncsi, akik közül jó néhányan dícsérték a fiúk szimpatikus hozzáállását a különféle „zaklatásokhoz” (közös fotó, stb). Ganxta Zolee tavaly (én is tanúja voltam ) Axel Rose babérjaira tört, és órákat késett – ezen a csütörtök estén szerencsére sokkal szimpatikusabb oldalát mutatta a jelenlévők felé. Igaz, ezt is csupán néhány százan ismerhették meg – a hétközépi időpont miatt, vagy éppen más okból  kifolyólag.

Megérkeztünkkor éppen egy helyi jazz-zenekar, a Dot Jam kezdte játékát. Mivel a billentyűs srácot ismertem, óvatosan megjegyeztem neki, hogy én csak most ismerkedem ezzel a műfajjal. „Én is” – vágta rá. Ja, akkor mindent megbeszéltünk. Érzem a harmóniáját, de nem értem a műfajt. Ez van, még szerencse, hogy pop és jazz után végre következett az örök és elpusztíthatatlan rock-muzsika!

Korai gyermekkoromban, a videózás hajnalán létezett egy tv-műsor Képmagnósok figyelem! címmel. Nos, én manapság egy Menedzserek figyelem! jellegű műsort indítanék, amely arról szólna, hogy a felvidéki metal nem csak a Romeo Vérziktől a Romeo Vérzikig tart.

Írhatnánk: a felvidéki rock nem csak van...Azért is, mert a következő fellépő zenekar a Csakvan nevet viselte. Feldolgozásokkal indítottak; a Jézus Krisztus Szupersztár rockopera egyik betétdalával, majd az ős-Queen Tie your Mother downja követte ezt. Ezek után sorra jöttek a saját dalok, nem rosszak; füleimbe leginkább egy Két út között (vagy ilyesmi) című ragadt bele ütős refrénjének, költői szövegének okán.

Mindez nem csoda, hiszen Bíró Szabolcs énekes könyveket is ír. Barátnője is van, ezt onnan tudjuk, hogy neki ajánlotta a Coldplay-feldolgozást, a Violet Hillt. Együttesét Közép-Kelet-Európa leggördülékenyebb zenekarának nevezi. Ez egy nagyon kemény önirónia, tekintetbe véve azt, hogy a srác tolókocsiban ül. Mégsem a szánalom érzése az, ami a figyelmet őrá irányítja. Hanem az a vágy, hogy kaphassunk egy kicsit Szabi lelki erejéből, és hogy eltanuljuk azt a mérhetetlenül óriási életigenlést, ami ebből a fiúból árad.

Ha Fekete Pákó csillogó szemekkel vallja, hogy nágy ótlet, ha egy fekete-afrikai magyarul fakad dalra, akkor én is mondhatom. nagy ötlet egy törékeny lánnyal metal coret énekeltetni. Már pedig a Sick zenekar ebben utazik. Az énekes csajszi az Avril Lavigne-féle affektálos énekstílusból másodperc töredéke alatt vált át Hörgő Gergőbe (vagyis Hörgő Georginába, amúgy a szimpatikus hölgynek még nevét sem tudom). Egyszóval ők tényleg betegek! Talán csak egy-két apróbb műtétre lenne szükségük, amit egy műfajhoz értő, lelkiismeretes menedzser hajthatna végre rajtuk!



Úgy döntöttem, ugrom a Pokolgépre. Még két helyi csapat lépett fel az est eme fénypontja előtt, de bennük nem láttam a gyémántokat, ellentétben azokkal, akikről részletesen írtam. Persze, lehet, hogy egy nálamnál szakértőbb egyén másképp látná e dolgokat. De most tényleg a Pokolgép. Mert hogy önkényesen úgy döntöttem, hogy ez az volt! Nekem mindig is Kukovecz Gábor munkája jelentette ezt a zenekart. Kevésbé voltam kibékülve a Nagyfi-Kalapács irányvonallal. Számomra a „Gép-muzsika” Rudán Joe énekével teljesedett ki.

Egy ideje őt Tóth Attila helyettesíti...illetve ez nagyon rossz kifejezés ide, hiszen Attis sokkal inkább a Kalapács-korszakba kalauzol minket. A program is erről szólt: BS emlékére, Ítélet helyett, Újra születnék, Pokoli színjáték, Mindhalálig rnr, Ördög testvér, Háború gyermeke etc. Persze nem volt kihagyható a Rudán-korszak néhány nagy dobása, így az Adj új erőt, és a Győzd le a gonoszt. Meglepetés gyanánt hatott az Aki másképp él ugyanezen albumról. A ráadásban előkerült a Hol van a szó, megemlítve a dal Hammerfall-féle feldolgozását természetesen. Vagyis nem természetesen, mert a FEZEN-en nem játszották (hacsak nem akkor mikor éppen egy másik színpadhoz csabábultam át egy-egy pillanatra – még jó, hogy a Rockfesten csak egy szinpad volt, igaz, az jó nagy). A nép – kábé ezerötszáz fejével -  tombolt, és fújta a nagyrészt régi nótákat. Hogy ne csak a két frontemberről essék szó, megemlíthetem a láthatólag a zenekar Benjáminjának számító dobos srác (amennyire meg tudom ítélni) ügyes munkáját, második gitárosként pedig csodálkozva fedeztem fel az újkori Prognózis leállíthatatlan motorját, Kiss Zalánt.



A levezető zenekar szerepét ezuen az estén a No Smoking vállalta magára. A mikrofon mögé Hervai „Enosz” Laci barátom állt, ő a Felvidéken leginkább a RAF2 hard rock együttes énekeseként ismert. Sajnos sem ez a zenekar, sem a mindenfajta tehetségkutatókon gyakorta taroló, helybeli Factoryal X nem lépett fel, ez különböző okok miatt így alakult. Laciék a No Smokinggal nem saját nótákat adnak elő, hanem – ezúttal is – Edda-dalokat (pl Gyere örült), Dinamitot, vagy éppen P. Mobilt, Korált játszanak. Elfogultság nélkül leírhatom, hogy barátom hangja a legszebb magyar rockhagyományokat ötvözte egybe ezúttal is.

Kár, hogy „csupán” éjjel egyig szólt az engedély, és Hervay Lacinak, mint egyik főszervezőnek illett betartani a csendrendeletet, így a zenekar már akkor levonult a színpadról, amikor még szívesen hallgattuk volna őket.

Fotók: V. Kovács Krisztina

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr493164156

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum