RockStation

Szombat 13, a „depi-nap”: Nagyudvarnoki Rockfeszt, 3. nap, 2011. augusztus 13.

2011. augusztus 21. - viliricsi

Kár volt a sátor alá annyi italt betárazni, mert reggel (?) felébredvén kiderült: a büfé(k) éjjel-nappal üzemel(nek). Külön öröm volt számomra, hogy előző rockfesztes dolgozatomban említett helybeli rock-énekes barátom, Hervay Laci is beállt a pult mögé, alkalmat adva néhány humoros (vagy annak vélt) beszólásra.

Fürdés és másfajta regenerálódás után ismét fejest ugorhattunk a zenei programok tengerében. Az első cseppet a környékbeli No Comment jelentette. Gyors felfogásomnak köszönhetően hamar eszembe jutott, hogy egy ízben már láttam őket, mikor is Dark Side név alatt tolták feldolgozásokból álló programjukat. Nem tudom, mennyire szerencsés ez a névcsere, tekintetbe véve azt, hogy már létezik (vagy létezett) ilyen nevű zenekar (Brrr...Bródy János kísérőzenekaraként léptek fel valamikor). Ez persze nem zavart minket élvezetünkben, ami a remekül összeállított programot illette: volt itt kérem szépen Vertigo (U2-tól), vagy két Red Hot Chili szám, aztán Bob Dylan Knockin’ on a Heaven’s Doorja a G’N’R modorában, sőt egy Ákos feldogozás is, az Indián-tánc. Meg még ami most nem jut eszembe. A ritmus-gityós-énekes srác Holló Színházba illő „fapofás” humora kellemesen illeszkedett mindebbe. Például, hogy az összes dalt a zenekar saját szerzeményeként konferálta fel.

Az előző napok leírásához hasonlóan most is átugrok néhány zenekart, és megállapodok a  Wrong Side Of The Wall nevet viselő csapatnál. A srácok fazonilag nagyon rendben voltak; Knapp Oszkár énekes fekete inge és fehér nyakkendője inverzét jelentette a többiek öltözékének. Ami a zenét illeti, talán „light” trashnek nevezhetnénk. Ahogy a név sugallja, angol nyelven tolták-nyomták a fal rossz oldalán álló srácok.

A The Idoru énekese, Szolga Józsi (kinek hangja élőben sokkal karcosabban szólt) is javarészt angol nyelven szólaltatta meg a dalokat. Csupán a legutóbbi albumon kisérleteztek a magyarral – nem is rosszúl. Ennek bizonysága, hogy a háromból két anyanyelvünkön felharsanó dalt is bevállaltak, a Félig szépet, és az Évről évre címűt. Amúgy is elég bátran bevállalták az új anyagot, emlékezetem szerint az udvarnoki éjszakába belehasított még a „Friends”, az Ain’t Worth Shit (minimum). A fiúk meglehetősen lazák voltak – de csupán addig, még bele nem kezdtek valamely feszes ritmusú nótájukba. Számomra meglehetősen kevertnek (mondjuk puncsfagyi és pacalpörkölt együtt) tűnik ez a zene, a magam részéről kábé úgy barátkozom vele, mint Kisherceg a rókával (minden nap egy picit közelebb).

Talán mások is így állhattak e kérdéshez, mivel a nap utolsó fellépőjét kábé másfélszer annyian vártuk. Így lehettünk kábé ezren, ami kis fesztivál esetében nem olyan rossz. Ezt talán a Depresszió is így vélte, mert csöppet sem búskomor hangulatban nyomták  Más nézőkkel is egyeztünk abban a meglátásban, hogy sokkal nagyobb kedvvel zúztak, mint egy héttel ezelőtt a FEZEN-en. Ennek nyilvánvalóan az éjjeli kezdés lehetett az oka a kora délutáni „matiné”-időponttal szemben. Hartmann Ádám és Kovács Zoltán – ritmus-, ill. basszusgitáros – alaposan felszántották a színpadot, Halász Ferinek persze túl sok dolga akadt gitározás és ének tekintetében, ezért ő „csak” egy helyben állt.

Az összekötő szövegek és a dalok szóról szóra illetve hangról hangra ugyanazok voltak, mint a FEZENen, de valami megmagyarázhatatlanul mégis más volt. Talán a Halász Feri féle durva „játékok” (pogó, egymásnak rohanás) is jobban vették ki magukat egy efféle (szinte) „mindenki ismer mindenkit” fesztiválon. Mivel szerény ismereteim okán nem tarthatom magam Depi-szakértőnek, ezért csupán néhány elhangzott dalnak a címét tudnám itt és most felidézni: Mi forradalmunk, Edd, amit neked szántak, Sokkold a rendszert, és a ráadás Nem akarok elszakadni. Úgy látszik, az Itt az én időm címre hallgató egészen jó kis dalocska kihullott a program-összeállító rostán. Talán azért, mert nem elég depressziós....



Mivel a fesztivált egy kicsit a magaménak is érzem, másnap reggel – a szervezők heves tiltakozása ellenére – megpróbáltam a magam módján részt venni a csata utáni tájkép eredeti állapotának visszavarázslásában. Szemétszedés közben találtam 10 eurót a földön  - úgyhogy nekem mindenképpen jól végződött a feszt. A szervezőknek ezúton üzenem: máskor is nagyon szívesen segítek! :-)

A kedves olvasóknak pedig azt küldöm végső üzenet gyanánt, hogy jövőre jelenlétükkel minél nagyobb számban támogassák ezt a szép kezdeményezést! Meg persze ezáltal saját magukat is, hiszen a Rockfeszt minden szempontból nyaruk egyik csúcspontját fogja jelenteni!

Fotók: V. Kovács Krisztina

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr333168306

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vitzus · http://vicus.blog.hu 2011.08.21. 13:01:37

"Az összekötő szövegek és a dalok szóról szóra illetve hangról hangra ugyanazok voltak, mint a FEZENen"

Nyugi, Hegyalján és Rockmaratonon is az volt :D

viliricsi 2011.09.02. 06:07:13

Mindig örülök, h van hozzászólás, bár most jó későn reagálok :)
Vszinűleg nem számított a zenekar arra, hogy igen sokan vannak, akik átruccannak Fehérvárra vagy Pécsre például a Felvidékről is. Szeretem, ha a műsorgerinc marad ugyan, de azért egy-két változtatást eszközöl a zenekar, máskülönben önkifejezés nélküli színházzá silányul a turné. (Sztem.)
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum