20 éves lett a Pro-Pain zenekar, amit egy jubileumi cd/dvd kiadvánnyal ünnepelnek. Gary Meskil és zenekara alapkő a hardcore műfajában. Úgy gondoltuk, hogy pár sort mindenképpen megérdemelnek, annak ellenére, hogy elsősorban a „klasszikus” stúdió albumukról szoktunk írni. A folytatásban néhány keresetlen gondolat a lemezpáros cd-részéről.
A megjelenésről már ejtettünk szót, itt a track-listet is olvashatjátok. A felépítés, a kattintani lustáknak, a következő: 4 új dal, 4 újra felvett dal, egy feldolgozás és 14 koncertfelvétel, Live In Brno (CZ) címmel.
A négy darab új dal pontosan olyan, amilyenre az ember számít a Pro-Pain esetében. Lényegében a legutóbbi album, az Absolute Power folytatása. A legjobbnak a Hands In The Jar című szerzeményt érzem, ez egy esetleges Best Of-ra is simán felférne. Rock blog ide vagy oda, én szeretem a U2-t, úgyhogy a Someday Bloody Someday számcím vidám perceket okozott, a True Liberation-t pedig megzúzzák rendesen.
Az újravett számok kiválasztása valószínűleg nem okozott hosszú, álmatlan éjszakákat. Az 1993-as első lemez albumnyitó és egyben címadó nótája, a Foul Taste Of Freedom a sorrendben az első. Ezt követi a második lemez nyitószáma, a Make War (Not Love), majd ugyaninnen a Denial, végül pedig a harmadik lemezről is választottak egy dalt (Shine).
Azon túl, hogy modernebb lett a hangzás, lényegi változás nem történt. Hozzáteszem rögtön, hogy nekem semmi problémám nem volt az eredeti verziókkal sem, betegesen vonzódom a 90-es évek nem mainstream metálbandáinak sokszor esetlen és dobozhangú felvételeihez. Valószínűleg egyébként a zenekarnak sem belső kényszere volt ez, sokkal inkább egy gesztus a rajongók felé (illetve valamivel mégiscsak ki kell tölteni azt a fránya cd-t).
A feldolgozás alanyának a Böhse Onkelz német punk zenekar slágerét, a Keine Amnestie Für MTV-t választották Meskilék. A koncert részével nem is foglalkoznék bővebben, annyit megemlítek érdekességképpen, hogy az első és az utolsó szám is a legutóbbi lemezről vétetett. Ráadásul, aki nagyon akarta, láthatta őket mostanában bőven, a Rockmaratonra lassan hazajárnak a fiúk.
Különösebb extrák nincsenek rajta, de a rajongóknak kihagyhatatlan, mint ahogyan a koncertdömpinggel és rajongói felvételekkel megtöltött dvd is.