A 2009 elején még az eszement Slaughter At The Engagement Party néven alakult The Southern Oracle fénysebességgel lett a hazai deathcore élet vezető képviselője. 2011. augusztusában ott tartanak, hogy a német Let It Burn Records igazolta le őket. Első lemezük Hellwakening címmel októberben már itt jön ki. Erről, a múltról és a szép jövőről beszélgettünk Kókai Barnabás énekessel.
 
RS: Fénysebességű karrier a tiétek. 2 és fél év alatt külföldi lemezszerződés. Itthon nem sokan mondhatják el magukról. Kicsit mesélnétek a kezdetekről, a névválasztásról és a névcseréről?

A zenekar 2009 elején alakult, akkor még jóval másabb felállásban, és elképzelésben. Szerettünk volna egy bandát barátokkal közösen összehozni a zenélés kedvéért, ahol mindenki kiélheti magát. Elkezdtünk próbálni, számokat írni - eközben egy esti híradásban Szellő István kommentárja során rátaláltunk a megfelelő névre, a Slaughter at the Engagement Party-ra:) -, felvenni az első demót és nyáron jöhettek a koncertek egy pár állomásos miniturné formájában, ahol azt láttuk, hogy az embereket érdekli amit csinálunk.

A nyár végére azonban a dobosunknak felmondta a térde a szolgálatot, az orvosok eltiltották a dobolástól. Nem tudtuk mit tehetnénk, de akkor szerencsére bejött a képbe Simi, aki megmentett minket és egyben egy új löketet adott a zenekarnak. Az ősz folyamán, immáron közös erővel megírtuk az EP-t, mely az év végén rögzítésre került Siminél, a No Silence studióban. Közben megrajzoltam a borítót és úgy döntöttünk itt az alkalom, hogy megmutassuk magunkat, saját erőből szerzői kiadásban hoztuk ki a kislemezt, ami betalált. Egyre többen keresték, vették meg, töltötték le és jöttek el a koncertjeinkre, míg egyszer Csongrádon a Bridge to Solace-szel játszottunk és a koncertünk után Jakab Zoli odajött és azt mondta jó amit csinálunk és szívesen segítené a zenekart a jövőben.

Ezt követően egyre több koncertet adtunk és több alkalommal külföldön is játszottunk olyan nagy nevekkel, mint a Walls of Jericho, a Hatebreed, a Veil of Maya, a Carnifex, a Suffokate, a Trigger the Bloodshed és még sok más kiváló banda. A lelkesedésünk egyre csak nőtt, de sok helyen – gondolok itt főként kiadókra – akadályba ütköztünk a nevünk miatt, mondván így nem lehet komolyan venni minket. Mérlegeltünk és arra jutottunk ez az a pont amikor még változtathatunk és talán ezzel a döntéssel elindulhatunk egy komolyabb úton. És így is lett.

RS: A Hellwakening annál a német kiadónál, a Let It Burn-nél jön ki, ahol a Bridge To Solace pályája is kezdődött. Jakab Zolinak mennyi szerepe van ebben a szerződésben, illetve mekkora segítség ő nektek? 

Zoli nagyon jó barátunk, testvérként igazít minket az utunkon, ő a zenekar hatodik tagja és egyben managere is. Ebből kifolyólag hatalmas szerepe van a lemezszerődésben, hiszen ezen dolgoztunk és dolgozunk közös erőnkkel. Nagyon nagy segítség nekünk, hogy velünk van, megosztja velünk jó és rossz tapasztalatait, így elkerülhetjük azokat a buktatókat amin ő átesett és mehetünk azon az úton hol sikerrel járt.

RS: A zenekar mellett ki mivel foglalkozik?

Tanulunk és dolgozunk, valamint Simi csinálja a No Silence studiót egyre nagyobb sikerrel, én pedig szeretném elkezdeni grafikus/designer pályámat.

RS: A Hellwakening itthon már megjelent saját, számozott kiadásban, de ha jól olvastam a nuskull forumán, valaki közkinccsé tette és feltolta a netre. Mennyire volt komoly, hogy ez meghiúsítja a német szerződést? Emiatt jön ki a lemez egyébként bónuszokkal októberben?

Igen, sajnos a mai világban nem gondolnak bele az emberek, hogy egy kattintással mennyi munkát tehetnek tönkre. Szerencsére nagyon jól visszaszorítottuk a letöltéseket, a legtöbb portálon megértő fülekre találtunk és le tudtuk szedetni a linkeket. A kiadó pedig bizalommal van felénk és ez a sajnálatos dolog nem hiúsította meg szerencsére a lemezszerződésünket.

A lemez extrái viszont mindettől függetlenek. Az EP-t sokan keresik rajtunk itthon és külföldön egyaránt, így azt gondoltuk jó ötlet lenne megtoldani ezzel, valamint a két kiadatlan, korábban a MySpace-re feltöltött számmal, amelyeket a Hellwakening előtti időszakban vettünk fel. Így októberben a Let it Burn kiadásában a Hellwakening deluxe kiadásban fog megjelenni, aminek digitális letöltése esetén még két szám lesz meghallgatható, mégpedig a Slayer Disciple-je és a Machine Head Davidian-je.

RS: Mivel itthon a lemez - ha csak limitált példányban is, de megjelent - mesélnétek a rajta szereplő dalokról?

Így van, a lemezt limitált (100 db), kézzel számozott digipak formájában, szerzői kiadásban nyomtuk ki, mert a közönség már nagyon türelmetlenkedett a majdnem egy évig tartó stúdió- és egyéb, a lemez elkészítésével kapcsolatos munkálatok után. Jó döntésnek érezzük, mert egyrészt felmértük a helyzetünket és magát a lemezt, másrészt pedig aki megvette, büszkén teheti fel a polcra otthon, hiszen ő az egyik a százból, akinek megvan ez az egyszeri és így már gyűjtői példány.

Ahogy említettem, a felvételek és az előkészületek elég időigényesek voltak, de úgy voltunk vele megéri mindez, olyan anyagot szerettünk volna kiadni a kezünkből amivel elégedettek vagyunk és amire büszkék lehetünk. Úgy érzem ez sikerült összehoznunk a Hellwakeninggel. Nagy gondot fordítottunk a számok illetve szövegek megírására és azok sorrendjére, összetettségére, hogy egy komplex anyagot kapjunk a végére. A fő gondolatmenete, hogy a világ, amelyben élünk már teljesen elfajzott a hataloméhség által megvezetve, annyi szörnyűséget tapasztalunk ilyen fiatalon is, mintha egy rémálom kellős közepén lennénk. Ezért tökéletesnek láttuk a Freddy Krueger nevével fémjelzett, „Rémálom az Elm utcában” filmekkel párhuzamba hozni, mely az egyik legrémisztőbb horror történet.
Zeneileg pedig igyekeztünk minél színesebbre, változatosabbra gyúrni a lemezt és egyenként a számokat is. Ezekhez egyfajta örvénylő húzást próbáltunk összehozni a számok egymásba folyásával, amelynek végén az óra kattogása a hirtelen felébredést jelképezi, de a rejtett utolsó szám arra utal, hogy nincs menekvés.

RS: Miben segíthet ez a német kiadó a pályátokat illetően, illetve mennyivel nyújt több lehetőséget?  

Az elsődleges és legnagyobb előnye, hogy megmutathatjuk a zenénket a világnak a Let it Burn segítségével. Széles körben terjesztik majd a lemezt, valamint lesz digitális letöltés is az Acuity.Music-nál és az iTunes-szon, ami manapság az egyik legnagyobb internetes „lemezbolt”, mint tudjuk. Reméljük minél több koncertet tudunk adni külföldön is, hogy élőben darálhassuk le a számainkat az embereknek.

Ezek mellett pedig nagyon ösztönzően hat ránk az együttműködés, mert így még nagyobb lelkesedéssel, kicsit talán megújult erővel is tudunk előre haladni, fejlődni és dolgozni az új anyagokon.

RS: Idáig is rengeteg koncerten lehetett elcsípni benneteket és az jól látszik, hogy kialakult rajongótáborotok van. A stílusban most már mozog jópár csapat itthon is, sokan viszont úgy gondolják lecsengőben a nagy core hullám. Ti hogy látjátok?

Mi nem gondolkodunk stílusokban, azt csináljuk amit szeretünk és ezt nem szeretnénk keretek közé szorítani, amivel megbélyegezzük magunkat. Végig kell hallgatni a lemezt és ezután észrevehető, hogy nem szorítkozunk stílusbeli megkötésekre. Ahogy említettem, feszegettük a határokat, próbáltunk egy olyan tracklistet kihozni a végére ami magába ölel mindent ami bennünk van. Most a deathcore stílus a menő, ezért elkerülhetetlen, hogy ezzel címkézzenek egy mai bandát. De mi azt szereténk ha a Southern Oracle-t nem azért hallgatnák, mert azt mondták, hogy ez deathcore és a deathcore most menő, hanem azért, mert a hallgatás után akár zeneileg, akár szövegileg megfogja a hallgatót valami. Szeretnénk, ha nem egy stílus bélyegezne meg minket, hanem az lenne a védjegyünk, hogy szélesebb rétegek találnák meg magukat a zenénkben. Teljesen mindegy, hogy az deathcore, metalcore, death metal, hardcore vagy bármi egyéb. Amikor hallgatod, amikor eljössz a koncertre, ezek a behatárolások megszűnnek és mindenki egyenlő. Mi ezt szeretnénk.

RS: Az év második felében koncertek terén mi várható tőletek?

Ősszel a Till We Drop társaságában látogatunk el az ország lehető legtöbb pontjára egy turné keretein belül, melynek első állomása nem más, mint a Grindrise fesztivál hatodik felvonása lesz, ahol az Aetrigan és a Sharon Tate mellett fellép a washingtoni Darkest Hour, akik gitárosa, Mike szólózott egyet a Hellwakeningen. A turnédátumokat hamarosan közzétesszük, érdemes figyelni a facebook oldalunkat ahol mindig friss infókkat látjuk el a látogatókat.

Fotók: Réti Zsolt, Facebook