Ahogy erőnkből és időnkből futja, olyan tempóban próbálunk teret adni a nálunk bejelentkezett fiatal zenekaroknak. Néhány hetet töltött várólistánkon a Davey and the Porchmonkies, egészen mostanáig. Örömmel jelentem, hogy a kínos helyzetet ezúttal is megúsztuk, tudniillik elég kellemetlen, amikor egy zenekar – bizalmával megtisztelve minket – kezdetleges anyagot küld, mi viszont nem vezethetjük félre olvasóinkat. De most, ha azt írom, hogy a DATP muzsikája kifejezetten jó, szó sem lehet félrevezetésről!
Igaz, hol vannak már azok az idők, mikor postaköltséggel, körülményesen küldte az ember a kazit, most csak egy kattintás az egész az – esetünkben dizájnos és áttekinthető honlapra – és miénk a zene, legfeljebb nem tetszik. Iderögzítem a címet, mert később elfelejtem: www.datp.hu. A dalok hallgathatóak, illetőleg le is tölthetőek. Utóbbi esetben két mappa birtokosai leszünk, gondolom, két különböző időkben készült demóról van szó.
Meg összesen hét dalról, melyek mindegyike megszólal a weboldalon is. De mindenekelőtt helyezzük el a „majmokat” a zene térképén! Nem helyezkednek messze a brit pop hard-osabb irányvonalától – Artic (szintén) Monkeys, Coldplay stb – emellett rokonítható muzsikájuk a Good Charlotte régebbi anyagaival (tehát NEM a Cardiology lemez világával).
De nagy-nagy példaképnek a Green Day tűnik! Természetesen nem fogjuk megtalálni a demókon a Boulevard of broken dreamset, de az „amerikai nagybácsinak” bizony voltak (vannak?) olyan hullámvölgyei, mikor fél kezét adta volna egy-két olyan dallamérzékeny szerzeményért, melyek közül többet is hallhatunk honfitársaink munkásságát vesézve! Ennél többet nem várhatunk egy mindössze két éves zenekartól, amely tagjainak – gondolom – szintén nem csak a zenélés jelenti minden gondjukat.
Igaz, az eddigi koncertek számát tekintetve korához képest tapasztalt zenekart tisztelhetünk a DATP személyében. Ha már nevüket mindössze egyszer írtam le, utána célszerűbbnek láttam rövidíteni, a rend kedvéért azért közlöm: a nóták egytől-egyig angol nyelven szólalnak meg (ilyen névvel hogy is lehetne másképp?). Ennek hátránya, hogy ilyenkor az ember ösztönösen a külhoni vetélytársakhoz hasonlítja a teljesítményt, de jelen esetben a magyar fiúk állják a sarat! A nevek is elég jópofák, még ha nem hinném, hogy ez szerepel a tagok személyi igazolványában: Dr. Pepper énekel és gitározik, egy beszédes nevű úr, Drinkenman bőgőzik. The Observer gitározik szintén, és MediumRareMan csapdossa a bőröket.
Az első demó nyitódala, a Drowring kicsit a győri Aurórára emlékeztető intro után igazi punk-slágerré alakul. Sajnos e „csomag” másik két tartalmának, a Digital Agenek és a Sorrynak lazasága kicsit izzadságszagú. (Sorry!) A második, EP-ként aposztrofált cuccost hallgatva viszont szorgalmasan hajolgathatunk leesett állunk után! A Sanctuary dallamorgiás modern rockját a címadó RnR Accident követi – talán csak itt érhető tetten a bemutatkozó levélben ígért AC/DC-hatás, de ezzel együtt (vagy éppen ezért) nagy a kísértés, hogy visszaugrasszuk többször is a felvételt. A telitalálatot kisebb mélypont követi a Summer „személyében”. Itt nem tudtam elvonatkoztatni a Green Day-féle Holidaytől, még ha annak halvány mását is kaptam. A Cross your fingers viszont annál inkább egy érdekesebb szerkezetű, a – többi dalhoz képest – bonyolultabb alkotás. Talán jövőbeli irányvonal jelzőkarójaként is alkalmazható.
Ezen a ponton szokott jönni a kritikus azzal, hogy minden nagyon szép, nagyon jó, csak le kéne már térni végre a nagy elődök vágta ösvényről. De most hagyjuk ezt a sz.rba, jó ez úgy, ahogy van! Talán annyi, hogy én kicsit jobban kivokáloznám a refréneket, bármilyen jópofa a bemutatkozó levélben a „csorda-vokál” kifejezés használata. Említett levélben zenéjüket nagy adag öniróniával „nyál-punknak” nevezik. Aki irtózik korunk divatos bandáitól, az a magyar kiadásba is bele fog borzongani. De annak, aki egy kicsit is tolerálja a fent említett irányvonalat, annak legyen kötelező a honlap meglátogatása!
