Egy Five Finger Death Punch lemez megjelenése talán még a hazai metálkörökben is várós. Ennél nagyobb várakozás talán csak Amerikában előzi meg a Báthory Zoltán vezette ötös American Capitalist címre hallgató új lemezét. Mert hát ne bagatellizáljuk el: a 5FDP odaát igazi világsztárnak számít és nemcsak a metál berkein belül. Jól jelzi ezt, hogy a lemezeladások mai válságos időszakában a Way Of The Fist és a War Is The Answer című lemezeikből is félmillió körüli példány fogyott. Na, de itt ez a harmadik lemez, amely állítólag minden csapat életében vízválasztó.
Nos a Five esetében semmilyen veszély nem fenyeget, erre a nem létező lottó ötös főnyereményemet tenném. A csapat ugyan basszusgitáros gondokkal küzdött mostanában, hiszen Matt Snell-t kirakták a csapatból, így helyére Chris Kael érkezett, de egyrészt a lemez nagyrésze kész volt már ekkor, másrészt a csapat a jól bevált recepten nem igazán változtatott.
Five Finger Death Punch - Back For More
Miért is tennék, hiszen tuti, ami biztos. Márpedig a 5FDP nagyon tudja ezt, a szinte csak az amerikai zenekarokra jellemző, szaggatott gitártémákra épülő modern metált, mely az üvöltözős és tiszta énektémákat keveri, ráadásul ezeket is a nagyon ragadós fajtából. Ivan Moody énekes most is mindent megtesz azért, hogy énekdallamait ne nagyon lehessen kitörölni az agyból. Talán egy picit keményebb a hangzás, meg néhol talán heavy metálosabb is, mint korábban, pedig ezért most is - a korábban Ozzy-val is dolgozó - Kevin Churko felelt. Így „A kemény részek még keményebbek, a dallamosak pedig még dallamosabbak lettek” hülye metálzenész duma egyébként itt valahogy igaz lett.
A 40 perces, 11 dalt rejtő American Capitalist, - ahogy az előző két lemez - most is tartalmaz legalább 7-8 potenciális slágerlista esélyes dalt, hiszen a klipes Under And Over It, az ó-ó-ó-zós The Pride, a betoneszterga Menace, vagy az ultrafogós Back For More, netány a líraibb tételekből az I’ll Fall vagy a Remember Everything mind bírnak ezzel a potenciállal.
Egy picivel talán másabb az American Capitalist, mint két elődje, de az érzet most is ugyanaz, mint két vagy akár 4 évvel ezelőtt, hiszen meglehetősen keskeny az a mezsgye, amelyen belül a zenekar mozog. Ettől függetlenül a Five Finger Death Punch most is bivalyerős lemezt rakott le az asztalra, amely duzzad az erőtől és a magabiztosságtól. Biztos, hogy benne is maradnak az elitkörben, a kérdés csak az, hogy meddig tudják majd tartani ezt a színvonalat.
