A súlyos, nyomasztó hangulatú, kísérletezős muzsikák hívei számára az év legfontosabb eseménye minden bizonnyal az amerikai Neurosis nyári Európa-turnéja volt. A mai sludge, ambient, post-rock stb. színtér egyik legnagyobb hatású zenekarának énekes-gitárosával, Steve Von Tillel a portya utolsó állomásainak egykén, Bécsben Magnetic Star beszélgetett a koncert előtt.

Volt-e valami különleges apropója az idei európai turnétoknak? Hogyan hoztátok össze?
Steve Von Till: Nekünk midig öröm, ha együtt indulhatunk útnak és zenélhetünk. Volt egy kis időnk, amikor el tudtunk szabadulni a munkánkból, úgyhogy leszerveztük. Felhívtunk néhány ismerőst, és megpróbáltuk beindítani a gépezetet.

Amúgy elég távol éltek egymástól, ami külön megnehezíti egy turné megszervezését számotokra, nemde?
Steve: Így van.

Az Államokban vagy Európában szeretsz jobban turnézni?
Steve: Mindkettőt szeretem. Bárhol szívesen vagyok, ahol sok az ismerős, és ahol valamifajta intenzív visszajelzést kapunk. Vannak bizonyos városok a világon, amelyeket szeretek, viszont a közönségünk általában egészen különleges, bárhol is járunk.

Scott Kelly a Shrinebuilderrel, illetve egy önálló akusztikus esttel is fellépett Budapesten, így némileg meglepő, hogy ezúttal nem tudtatok eljutni hozzánk. Kaptatok egyáltalán felkérést Magyarországról?
Steve: Szerettem volna, hiszen két éve magam is játszottam Budapesten szólóban. Azonkívül jó néhány ősöm származik Magyarországról, sőt nemrég az apám is járt Magyarországon, hogy felkeressen néhány távoli rokonunkat. Szóval nagyon is szerettem volna Budapesten játszani, de valamiért nem sikerült.

Egyébként beszélsz magyarul?
Steve: Egyáltalán nem. Viszont szeretem hallgatni, ahogy mások beszélnek magyarul, és magyar népzenét is nagyon sokat hallgatok.

Tudom, hogy nagy hatással volt rátok a VHK is.
Steve: Igen, az összes anyaguk megvan. Meg Attila új bandájának a felvétele is. Ránk a szellemiségükben erős dolgok vannak hatással, nem pedig hangzások. Nem másoljuk senkinek a hangzását. Azokból az előadókból merítünk ihletet, akik hatással vannak ránk, bárkiről is legyen szó. A lényeg, hogy őszinte, érzelmes és eredeti-e, amit csinálsz. Nekünk az tetszik, ami őszinte, érzelmes, eredeti, és ami úgy szól, mint senki más.

Egyszer játszottatok is a VHK-val Magyarországon, 1999-ben. Milyen emlékeid vannak arról a koncertről?
Steve: Igen, hihetetlen volt! Remek estét töltöttünk együtt Attilával. A koncertre későn érkeztünk, és ez kicsit bosszantó volt, hiszen annyival kevesebbet időzhettünk nálatok. Szóval rövid, de csodálatos volt az egész!

Josh Graham előtt Pete Inc. volt a vizuál-felelősötök. Mit mondanál azokról az időkről?
Steve: Nos, vele kezdtük el felépíteni az egészet. Akkor még régi technológiát használtunk, filmeket és diákat, aminek szintén megvolt a maga varázsa, de Josh szakmailag egészen más szinten van. Nem csak a koncertjeink vizuális effektjei származnak tőle, de ő készíti a pólómintáinkat, a plakátjainkat, a  lemezborítóinkat, a videóinkat is, meg mindent, ami ide tartozik.

A Neurosis legtöbb tagja más együttesekben, projektekben is játszik. Melyek a legaktívabbak ezek közül jelenleg, és milyen kiadványokra számíthatunk tőlük?
Steve: Nem is tudom. Azt hiszem, Scott éppen a szólólemezén fáradozik. Én is dolgozom a saját szólóanyagomon, de pillanatnyilag a Neurosisra összpontosítunk, mert összeállt egy új anyagunk, amelyet reményeink szerint decemberben fogunk felvenni.

És mikorra várhatjuk a megjelenését?
Steve: Jövőre.

Mi újság a Neurot Recordings háza táján?
Steve: Jó pár óriási banda anyaga fog megjelenni. Együtt fogunk működni a Ufomammuttal és az Amenrával (a Neurosis előzenekarai voltak a turnén – a szerk.). Aztán ott a US Christmas (USX) zenekar, amellyel az utóbbi időben dolgoztunk együtt – az ő énekesüknek, Nate Hallnak is szólólemeze jön majd ki. Aközött és a jövőre érkező új Neurosis között sok óriási anyag fog megjelenni.

A Neurot Recording nemrég újra kiadta a Neurosis Sovereign albumát. Mitől különleges ez (vagy bármelyik másik) újbóli kiadás? Vannak-e rajta bónuszdalok, jár-e hozzá extra DVD stb.?
Steve: Az utóbbi néhány évben szinte az összes anyagunkat újra kiadtuk, lassan mindegyik sorra kerül. Általában mellőzzük a bónuszokat. Szerintem egy videoanyag, egy extra DVD az adott kor lenyomatát hagyná az anyagon, holott a zene önmagáért beszél, és kortalan. Ráadásul sokan pakolnak fel ócska bónuszokat. Ezúttal viszont kivételt tettünk, mivel az eredeti Sovereignhez járt bizonyos, csak a világhálón elérhető anyag, amelynek legjavát feltettük az újbóli kadásra, mert úgy éreztük, hogy annak ott a helye. Szerintem ezek az újra kiadások egyszerűen attól különlegesek hogy folyamatosan elérhetővé, hozzáférhetővé beszerezhetővé tesszük a zenénket, és megőrizzük a hagyatékunkat, hogy mindig eljuthasson az emberekhez.

Fő-vagy mellékállásban zenéltek? Te például iskolában tanítottál. Vagy még mindig tanítasz?
Steve: Igen. A Neurosisból nincs bevételünk. Legfeljebb egy kevés, amely néha jól jön, de nem a zenéből élünk. A zenélés nekünk lelki szempontból fontos.

A Terrorizer magazin egy alkalommal az utóbbi két évtized legnagyobb hatású zenekaraként jellemezte a Neurosist. Mit szólsz ehhez?
Steve: Objektíven nézve nem tudom azt mondani, hogy egyetértek. Csakis azért játsszuk ezt a zenét, mert ezt kell játszanunk. Hogy mások mit tekintenek hatásuknak, nehéz megmondani. Igen hízelgő és megható, hogy az emberek ilyen nagyra tartják ezt a zenét, mert magunknak játsszuk, nem másoknak. Tudjuk, hogy nem könnyen emészthető muzsika, hanem nehéz hallgatnivaló. Nem egy vidám zene, nem egy bulizene. Szóval valahol csodálatra méltó, hogy annyi emberre van hatással, amit csinálunk. Nem is tudom, mit gondoljak azon kívül, hogy – mint mondtam – igen megható, hogy ekkora tiszteletben tartanak bennünket. Óriási.

Érzed-e, hogy a legtöbb rajongótok ma is a Souls At Zero, Enemy Of The Sun, Through Silver In Blood hármast tartja a Neurosis legjobb albumainak?
Steve: Nem hiszem, hogy így lenne. Nem tudom, így gondolják-e, vagy sem. Ha igen, akkor tévednek, mert a legjobb a következő lesz. Jelenleg pedig a Given To The Rising a legjobb, hiszen fejlődünk. Valahányszor újabb lépést teszünk előre és közelebb kerülünk a lényeghez, újabb tapasztalatokkal gazdagodunk. Tapasztaltabbak, bölcsebbek leszünk, nagyobb tudásra teszünk szert. Sosem maradunk ugyanazok, sosem járunk egy helyben. Ha visszatekintünk a régi anyagainkra, büszkék vagyunk rájuk, de ma már elég bárgyúnak és éretlennek tűnnek. Vannak dalaink, amelyeket már el sem tudnánk játszani, mert elavultnak érezzük ezeket. Eljárt felettük az idő. Jöhetnek az újak, hogy átvegyék a helyüket. Egyébként is rengeteg emberrel találkozom. Ha Neurosis rajongókkal beszélgetsz, mindegyiküknek megvan a maga kedvenc lemeze. Kinek a legutóbbi, kinek a The Eye Of Every Storm, kinek a The Sun That Never Sets... Akkoriban fedeztük fel önmagunkat. Fiatalok voltunk, útban arra, ahol most tartunk. Ma jóval erőteljesebbek, jóval súlyosabbak és jóval mélyebbek vagyunk.

Egyetértesz-e azzal, hogy a Neurosis minden kategória felett álló zene és művészet?
Steve: Igen.

Muzsikátok akár a világvége aláfestő zenéje is lehetne.
Steve: Az életünk aláfestő zenéje, és remélem, még nem a világ végnapjait éljük. De hát az ember sosem tudhatja. Számomra a nehézségek leküzdésének az aláfestő zenéje. A vég egy új kezdet, minden ciklikusan körbejár. Az apokalipszis nem egy különálló történés, hanem állandó energia. A dolgok mindig meghalnak, majd újjászületnek. A lényeg, hogy megértsük és felismerjük ezeket a ciklusokat, és megpróbáljunk élni egy olyan világban, ahol a figyelmet állandóan eltereli valami, és amelyben a dolgok nem valósak, hanem illuzórikusak. A gondolkodó, érző embernek azt kell keresnie, ami valóságos, és azon elmélkednie, hol a helyünk és miért fecsérelünk annyi időt ostobaságokra a valóságos dolgok helyett. Számomra mindezen dolgok aláfestő zenéje ez: minden fájdalomnak, minden szerelemnek... Mindennek egyszerre.

Hiszel a világvégében? Nem a 2012-re jósolt világvégére, meg az ehhez kapcsolódó elméletekre gondolok itt, hanem arra, mi lesz a következménye annak, hogy így pusztítjuk a környezetünket. Vagy szerinted visszafordítható még a folyamat?
Steve: Az emberiség számára talán nem, de nem tudom. A Föld túl fogja élni, talán csak mi tesszük élhetetlenné magunk számára. A földi élet szempontjából csak egy apró időszelet az emberiségé.

Nyilvánvalóan 2011-ben kell élnünk, akár tetszik, akár nem. De mit gondolsz, mikor volt utoljára a világ egyensúlyban önmagával, és hol romlott el minden?
Steve: Fogalmam sincs.

A zenétek és a koncertjeitek mellett mi a hagyatékotok és az üzenetetek az utókor számára szerinted?
Steve: Szerintem a zene a hagyatékunk, és önmagáért beszél. Ha szavakkal is el tudnám magyarázni azt, amit a zene kifejez, akkor író lennék, nem pedig zenész. De nem vagyok sem filozófus, sem író, pusztán csak azt a zenét játszom, ami a szívemből jön. Szerintem a hagyatékunk az, hogy az emberek tudni fogják, hűek voltunk ahhoz, amit csinálni akartunk, őszinték voltunk, a zenénk intenzív és szívből jövő volt, és mindent beleadtunk. Többet nem is tehetünk.

Hogyan látod a Neurosis jövőjét? Továbbra is fogtok lemezeket készíteni, koncertezni?
Steve: Mindhalálig. Amíg csak el nem patkolunk.

Elhangzott a Tilos Rádió GOREZONE műsorában 2011. október 24-én.