RockStation

„Egyik színtér megszokott konvenciói szerint sem játszunk” – interjú Phillip Cope-pal, a Kylesa gitáros-énekesével

2011. november 21. - magnetic star

Az USA Georgia államából származó Kylesa igen egyedi színfoltja a zeneileg meglehetősen tág fogalomnak számító poszt-rock színtérnek. Különlegességüket nem csupán a két frontemberes felállás és Laura Pleasants gitáros-énekes személye, illetve hangja, hanem a két dobosból álló ritmusszekció is adja. Interjúnk a zenekar idei, sorrendben immár második magyarországi fellépése apropóján készült.

Milyen visszajelzéseket kaptatok a Spiral Shadow lemezre? Hogyan fogadták az emberek, hogy az új lemez kevésbé súlyos, mint az előzőek, több rajta az elszállós téma, és Laura is több énekdallamot hozott?
Igazából elég jó visszajelzéseket kaptunk. Vannak páran, akik azt akarják, hogy állandóan súlyosak legyünk, de úgy látom, a legtöbben azok közül, akik hosszú ideje rajongóink, megértették, hogy kétszer nem csináljuk meg ugyanazt a lemezt. Visszahoztunk ezt-azt a régi időkből, de mindig kell mutatni valami újat is. Ezúttal kicsit finomabbra sikerült az anyag. Azt nem mondom, hogy ezen az úton is haladunk majd tovább, mert legközelebb akár picit súlyosabbra is válthatunk, de addig nem tudok nyilatkozni, amíg el nem kezdünk nótákat írni. Szóval többnyire kedvező visszajelzések jöttek. Voltaképp az is lehet, hogy erre a lemezre jöttek az eddigi legjobbak!

Talán te magad is hallottál olyan reakciókat, hogy a Kylesa lehet a következő Mastodon. Ha már itt tartunk, a Mastodon is Georgia városából jött, ahogy ti is.
Mi is nyomjuk már annyi ideje, mint a Mastodon. Szóval nem hiszem, hogy feltétlenül nekünk kellene a következő Mastodonnak lennünk. Mi csak egy másik banda vagyunk ugyanarról a színtérről. Nem is hiszem, hogy szükség volna egy újabb Mastodonra. A Mastodon hatalmas banda lett, és a maguk módján érték el azt, amit elértek. Régi barátaink, és óriási, amit sikerült megvalósítaniuk. De hogy nekünk kéne lenni a következőnek? Ugyan már! Mi csak a Kylesa vagyunk. Úgy fogadjuk el a dolgokat, ahogyan azok jönnek, és tesszük a tőlünk telhető legjobbat, bárhová is vezessen ez.

Akkor nincs is értelme az olyan állításoknak, hogy a Spiral Shadow-val ugyanabba a szakaszba értetek, mint a Mastodon a Crack The Skye-jal a súlyosabb lemezeik után?
Á, ennek semmi köze a Crack The Skye-hoz. Az égvilágon semmi.

Hogyan tekintesz most a Spiral Shadow lemezre? Érettebb anyagnak tartod?
Ha most visszatekintek rá, nem is tartom sokkal nyugisabbnak! Vannak finomabb pillanatai, helyenként fogósabb is, de azért vannak rajta súlyosabb nóták is, ordításokkal, meg mindennel. Szerintem egyszerűen csak ott tartottunk, amikor írtuk. Ilyenre sikeredett. Nem voltak gigantikus terveink a lemez megírására, egyszerűen csak megírtuk és ilyen lett az eredmény.


A zenekar neve egy, a buddhizmusból ismert kifejezésből (kylesa mara) ered. Foglalkoztok-e a dalszövegeitekben a buddhizmussal kapcsolatos dolgokkal?
Hogy vannak-e vallási témáink? Általában azon igyekszünk, hogy ne érintsük a vallás témákat. Évek óta ezen vagyunk. Megvan a véleményem a kérdésről, ahogy a zenekar többi tagjának is. De általában nem hozzuk be a vallás témáját a szövegekbe. Egyes témáink buddhista gondolatokon alapulnak, ezeket érdekesnek találtuk, de abszolút nem vagyunk buddhisták, csupán egyes gondolatokat találtunk érdekesnek, gondolatébresztőnek. Szóval összességében nem vallásosak a témáink. Inkább személyesek, de nem spirituálisak.

Honnan jött az az ötletetek, hogy két dobossal játsszatok?
Egyszerűen csak súlyosabban akartunk szólni. Menet közben tanuljuk ki a dolgot, próbálunk új utakat keresni ezen a területen. Ez az egész egy hatalmas tanulási folyamat. Annak idején nem is gondoltuk át ezt, amikor elkezdtük. Csak belevágtunk. Most viszont már tanulgatjuk, hogy miként használhatnánk ki egy kicsit jobban.

És szerinted most, hogy a Spiral Shadow-n sokkal több a lassú téma, továbbra is működik a dolog?
Szerintem jobban is működik így! Az elszállósabb dalokban még sokkal jobban is, mert nagyobb a tér. Nem akarjuk lefedni tonnányi gitárral, meg üvöltéssel. Sokkal több terünk van ara, hogy különböző dolgokat csináljunk.

Brian Duke bőgős alapító tagja volt a Kylesa-nak, de 2001 júniusában elhunyt. Mi vett rá benneteket a folytatásra? Mikor döntöttetek Laurával úgy, hogy tovább kell vinnetek a zenekart?
Őszintén szólva én nem is akartam folytatni. Ő volt az egyik legjobb barátom tíz évig, és zeneileg majdnem mindent vele csináltunk. A zene döntő részét együtt írtuk. Nagyon mélyen magam alatt voltam, és határozottan azt fontolgattam, hogy leállok a zenéléssel. De nagyon sok közeli barátom mondta, hogy nem kellene abbahagynom, mert ő nem ezt akarta volna. Valamelyest Laura is próbált rábeszélni arra, hogy folytassam. Segített is. Úgyhogy itt vagyok most, tíz év elteltével.

Igaz hogy Laurával ugyanabba a művészeti fősuliba jártatok?
Ő járt művészeti fősulira.

Van is valamennyi befolyása a lemezborítóitok koncepciójára, a pólómintáitokra stb.?
Néha belefolyik ezekbe a dolgokba. Csinált borítóképeket, külső borítót, meg a split anyagunk borítóját is. Szóval néha foglalkozik ezzel is, de a zenei rész annyira leköti, hogy szüksége van külsősök segítségére.

Ki rendezte a Tired Climb videoklipjét?
Brodsky (David S. Brodsky – a szerk.) a My Good Eye audiovizuális cégtől New Yorkból.

Azért is kérdezem, mert szerintem az egy absztraktabb videó, különösen a Where Horizon Unfolds klipjéhez képest.
Igen. Az a videó csak a környezetünket mutatja, meg minket. Az utcákat, a házakat, a környékünket. Ha látod a videót, akkor ugyanazt látod, amit mi, amikor próbálni megyünk, vagy próbáról hazafelé tartunk. A nagy épület, amelyet a videón látni lehet, az a ház, amelyikben régebben mind együtt laktunk. Szóval az a klip leginkább csak a környezetünkről szól. A Brodsky-féle videó ezzel szemben kicsit koncepciózusabb, elvontabb. Az én ötletem képezte az alapját, én adtam neki az ihletet, ő meg továbbgondolta, és ez lett belőle. Mi akkor éppen turnén voltunk, azért nem szerepelünk benne.

A Hollow Severernek szintén van klipje, és abban is láthatók ugyebár elvontabb, Toolt idéző jelenetek.
Eredetileg azokat nem Tool-hatásúnak szántuk, de értem, hogy az emberek miért úgy tekintenek ezekre. Azt is Brodsky készítette, és azt is az én elképzeléseim alapján valósította meg. Talált valakit, aki megcsinálta ezt a gyurmafilm-részt benne, ami viszont eredetileg nem a mi ötletünk volt. De hát van az úgy néha, hogy másnak kell átengedni a kreatív felügyeletet és hagyni, hogy mások elképzelései is megvalósuljanak. Mi elégedettek vagyunk vele.

Volt-e klipetek a Static Tensions bármelyik dalához?
Nem, nem volt. Nem találtunk senkit, aki ingyen megcsinálta volna. Nem volt pénzünk, hogy klipet csináljunk ahhoz a lemezhez, ugyanis éppen egy kiadóváltás kellős közepén jártunk és nem volt kiadói anyagi támogatásunk, mi meg nem tudtunk elég pénzt összehozni a turnézással ahhoz, hogy kifizessünk bárkit. Ajánlottak nekünk pár arcot, de egyik se vált be.

Néhány évvel ezelőtt kezdett elterjedni a „poszt-rock” kifejezés. Szerinted a Kylesára mennyire illik ez?
Szerintem valamennyire illik ránk. Az biztos, hogy mi egyik színtér megszokott konvenciói szerint sem játszunk, úgyhogy értem, ha odabiggyesztik a „poszt”-ot. Mondjuk poszt-sludge. Egyértelműen hatással van ránk a sludge, abban vannak a gyökereink, de annak a határait is átléptük, úgyhogy értem a dolgot.

Már említettük a Mastodont, akik szintén georgiaiak. Van jelentős poszt-rock vagy általában véve metal mozgalom Georgiában?
Nagyon sok arrafelé a jó metal banda. Atlantában, Athensben, Savannahban egyaránt sok az óriási csapat, és mindegyik a saját védjegyszerű módján nyomja a súlyos muzsikát, ami nagyon jó dolog. Szerintem egyikük sem pontosan úgy szól, mint bármelyik másik, és ez igazán nagyszerű. Szóval Georgiában már évek óta virágzik a súlyosabb zenék színtere. A Mastodon sikere, aztán az olyan feltörekvő bandák, mint mi vagy a Baroness, mind csak jobban ráirányítják a figyelmet manapság. De már régóta létezik.

És milyen hely a ti városotok, Savannah? Jó ott élni?
Igen, elég jó. Szép hely, sok nagyszerű barátunk van ott, akik jelentősen támogatnak minket évek óta. Az ő segítségük nélkül nem is tudnánk csinálni, amit csinálunk. Kis város, de van művészeti sulija, művészi közössége, szóval egy jó hely ott lent délen.



A Kylesa weboldala

Elhangzott a Tilos Rádió GOREZONE műsorában 2011. október 10-én.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr643398951

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum