Miklós napi rock n’ roll: Danko Jones, The Biters @ Dürer kert 2011.12.06

2011. december 08. - RaczUr
 
Soha ne legyen rosszabb hetünk, mint 2011 negyvenkilencedik hete! Ugye kedden a recenziónk tárgyát képező kanadai rockenrolla, Danko Jones, csütörtökön a doom legenda Wino jön a Premonition 13nel, szombaton meg újrázik a nyáron az év egyik legfílingesebb koncertjét adó Karma To Burn. Akárhogy is nézzük izmosra sikeredett az évvége, a rock zene szerelmeseinek.
 
Tehát a nyitány! Danko Jones, és a The Biters volt hivatott megnyitni ezt a kellemes rock hetet. Ami várható volt, az a színtiszta (értsd: velejéig mocskos) rock n’ roll, ami rendesen megmozgatja az embert. Az persze már más kérdés, hogy az évvégére elfogyó szabadságok, és a hétközi időpont –munkanapostól- azért béklyót tud kötni az ember léha mulatozási szándékainak.
 
A The Biters mondjuk nem is igazán tett azért, hogy tömegestül rohamozzák meg az egybegyűltek a pultot, hogy féktelen bulizással töltsék az estét. Legalább is egy Danko Joneshoz képest semmiképp. A fiatal kölykök kábé úgy néztek ki, mintha egy képregény rajzoló művei lennének. A dress codejukban teljes összhang volt, mintha egy időgéppel összekapkodtak volna egy Ramones, vagy Kiss koncertről 76-ból. Farmer mellények, farmer gatyák, egyen haj, és hamisítatlan garázs rocker küllem. Már-már arcpirító, és kellemetlenül nevetséges is lehetett volna a The Biters, ha éppenséggel nem egy olyan garázs/punk/glam/rnr zenekar lenne, akik láthatóan élik is ezt a műfajt.
 
 
Nekem legtöbbször a The Hellacopters ugrott be róluk, nekik is az utolsó albumos korszakuk. Nem voltak szénné torzított gitárok, kellemes garázs rock hangzásuk volt, és ezt a vonalat baromi magabiztosan hozták is, anélkül, hogy egy pillanatra is izzadságszagú lett volna a koncertjük –ami valjuk meg ilyen külcsínnél benne van a pakliban-. A közönséggel nagyon ritkán kommunikáltak, csak végig rokkoltak egy fél órát, és ott is hagyták a színpadot. Akinek bejövős a Ramones, nem ódzkodik a glamtől, és –valamilyen érthetetlen oknál fogva- a Rock And Roll Is Dead a kedvenc lemeze a The Hellacopterstől, az mindenképp tegyen egy próbát a The Bitersszel. 
 
 
Aztán érkezett a Danko Jones nevét viselő Danko Jones zenekar, aki már párszor járt nálunk, de ez volt az első klub bulija. Mondjuk igen szép számban gyűltünk össze, de valamiért az volt az érzésem, hogy ezen a turnén inkább nagyobb helyeken játszanak, mint a Dürer nagyterme, már csak az egymást érő, színpadi reflektorok miatt is.
 
 
Rendesen berobbantak egy kis intrónak szánt AC/DC után az I Want Youval. Az várható volt, hogy nem egy egyhelyben toporgós, szolidan bólogatós koncert van kilátásban, ennek megfelelően volt (kulturált) zúzás elől. Hátrébb meg mosolyogva csipegető arcok. Maga a szett pedig egy best of jellegű, minden albumukról szelektáltak. Volt a Born A Lionról a Caramell City, a We Sweat Bloodról -a már említett nyitány után- a Forget My Name, a Sleep Is The Enemyről a First Date, a Never Too Loudról a ráadásban a Code Of The Road. A tavaly megjelent Below The Beltről játszották az I Think Bad Toughtsot –bevezetésnek egy pár riff erejéig a Queens of The Stone Age A Song For The Deadje is felcsendült- a Full Of Regretet, és a Had Enoughot –intróként itt a Backyard Babies Minus Celsius nyitódallamával-.     
 
 
Amellett, hogy a három, csurom feketébe öltözött juharfaleveles nagy elánnal zúzott, Danko úr rendesen csinálta a showt. Rendesen agitálta az egybegyűlteket, és az átkötő szövegekben olyan témák is felmerültek, mint a szarás közbeni megkönnyebbülés, vagy éppen egy kipécézett csajnak a melltartójának a szín meghatározása. Azt kell mondjam, hogy nagyszerű show man Danko Jones, habár a fényét mattosítja, hogy alig egy hete a Skindred –és azon belül Benji Webbe- ebben a kategóriában egy űberelhetetlen előadással kápráztatott el. De így is egy igazán élvezhető koncert volt,  ami még ütősebb is lehetett volna, ha nem egy dolgos hétköznap estéjén, hanem egy hétvégén, felelőtlenebb alkohol fogyasztás mellett mehetett volna végbe. Na de, egyszer hátha így is láthatjuk Danko Jonesékat.
 
Fotók: Réti Zsolt.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr813445273

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum