"A kedvencem? A Pantera!" - Interjú Benji Webbel, a Skindred énekesével

2011. december 09. - RaczUr

A december elsejei, fergeteges hangulatú Skindred koncertje előtt volt szerencsénk kifaggatni Benji Webbe-t, a zenekar frontemberét a Skindred múltjáról, jelenéről, jövőjéről, a Dub Warról, és magáról, a zenéről. 

Rock Station- Ez már az ötödik bulitok Magyarországon, ha jól számoltam.
Benji Webbe- Fú nem is tudom, itt voltunk egyszer Gogol Bordelloval, meg egyszer a Szigeten, de azt tudom, hogy mindig jól szórakoztunk. Ez az első alkalom egyébként, hogy főzenekarként játszunk itt. Szóval ez most elég izgi.
 

RS- Az hogy ilyen gyakran látogattok hozzánk a véletlen műve, vagy tudatos?
BW- A bulikat nem mi szervezzük.
 
RS- És ez most a második klub bulitok.
BW- Ó, tényleg nem tudom. Én nem emlékszem már erre. Olyan gyakran játszunk, hogy néha nem is tudom, hogy azon a helyen, ahol koncertünk van, voltam e már az előtt.
 
RS- Magyarországról sincsenek emlékeid?
BW- De, emlékszem a Szigetre, és a Gogol Bordellora, nagyjából ennyire, meg arra, hogy azok jó kis bulik voltak. Leginkább a Sziget volt a legemlékezetesebb . A tömeg, és az a hatalmas energia, ami ott volt, az lenyűgözött.
 
RS- Melyiket szereted jobban, a fesztiválokat, vagy a klub bulikat? 
BW- Figyelj, én az összes bulinkat szeretem, legyen az egy kis klubban, vagy egy rohadt nagy stadionban. Nekem csak az kell, hogy zúzhassak, és ahol vagyok, mindig ezt csinálom, nem teszek különbséget a helyszínek közt.
 
 
RS- A banda tizenegy éve létezik, és azóta nem változott a felállásotok.
BW- Nem, nem, a gitáros Mikey, és a dobos Aryan kilenc éve vannak a Skindredben. De azóta ugyan az a felállás.
 
RS- Nincsenek köztetek súrlódások. 
BW- Dehogy! Béke van. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család.
 
RS- Mondhatjuk a Skindredre, hogy walesi zenekar?
BW- Félig. Igazából én, és két másik srác walesi, és az új fiúk -kicsit hülyén kifejezve, hiszen ők is már nyolc éve vannak velünk- ők Angliából jöttek. De én Walesben élek.
 
RS- És neked mi a véleményed a walesi rock színtérről?
BW- Jó, nagyon erős! Ott van a Bullet For My Valentine, Bring Me The Horizont. Vannak abban az országban király zenekarok, mint mondjuk a Lostprophets, The Blackout . Tudod, elég sok jó banda van Walesben.
 
RS- Szóval a zenétek egy keveréke a metálnak, a reggaenek, meg az elektronikus zenének…
BW- Had mondjak valamit! Imádom a heavy metalt, imádom a reggea zenét, a punk rockot, a dubsteppet, a trancet, a garaget, imádok egy rakat féle zenét.
 
 
RS- És ki a kedvenced, mondjuk a metál zenekarok közül?
BW- A kedvenceim? A Pantera! A reggaevel meg már gyerekkorom óta meg lettem fertőzve, és azzal is voltam körülvéve. Nem igazán tudnék kiemelni senkit a kedvenceim közül. Azaz Bob Marley megérdemli, hogy megemlítsük, mert a zene, amit csinál, az kurvára hatalmas. Én meg csak ülök, hallgatok, és majd beszarok, hogy hogyan tud ilyen hangokat hozni? Az összes többi reggae bandánál nagyobb. Bírom, ha egy zene megérinti az embereket, Bob Marley az egész világot érintette meg.
 
RS- És az elektronikus zenék közül?
BW- Nagyon csípem a dubsteppet –itt a dubstep basszusát imitálta Benji-. Igazából mindenféle zenét szeretek. Talán az egyetlen műfaj, amit rühellek, az a német techno zene. Az nagyon gáz. hehe
 
RS- Idén jelent meg az ötödik lemezetek, a Union Black. Milyen visszajelzéseket kapatok róla? 
BW- A Union Black fogadtatását alig akartam elhinni! Fantasztikus! Például ma reggel kaptam egy üzenetet, hogy benne vagyunk a top 10-ben, a legjobb élőzenés zenekarok albumok listáján az Egyesült Királyságban. Ez hatalmas megtiszteltetés.
 
RS- És honnan jött az ötlet, hogy a Papa Roach énekes Jacoby Shaddix énekeljen a Warning című számra az albumról? Honnan ismeritek egymást?
BW- Jacoby haverommal, már vagy tizenkét éve ismerjük egymást. Barátok vagyunk nagyon rég óta. Eddig ugye nem volt egyszer se vendég énekesünk, de most elküldtem neki a dalt és megkértem, hogy agyaljon valami ének témán, és egy olyan király dallamot hozott, hogy fel is vettük. Jacoby nagyon jó arc, egy igazi haver, igazi férfi, és családapa. És nagyon örülök, hogy szerepel a lemezen. És hogy honnan ismerjük egymást? Nagyon régen volt már, én szerettem a Papa Roachot a Last Resort óta, és az egész lemezen Jacoby énekében éreztem, hogy nagyon nagy átéléssel dalol. Először 2004ben találkoztunk Miamiban. Amennyire rajongtam a zenéjéért, ő ugyanannyira az enyémet. Aztán volt egy közös turnénk parttól-partig, New Yorktól minden kis koszfészken át Los Angelesig. Szóval ez egy régi történet.
 
 
RS- Mi a különbség egy európai, és egy amerikai turné közt?
WB- Az amerikaiak kicsit mélábbak, Európában valamivel mintha jobban kedvelnék, de legalábbis könnyebben elfogadnák a zenénket. Én szeretek mindenhol játszani, nem mondom, hogy itt vagy ott jobban szeretek játszani, mert imádok zenélni bárhol is vagyok.
 
RS- És mi volt a legfurább hely ahol eddig játszottatok?
WB- A legfurább hely… nem is tudom,  játszottunk pár baszott különös helyen… Többnyire, amikor az Egyesült Államok középső részén játszottunk. Az fura egy hely, nekik meg van a saját kis világuk. De ha azt vesszük, hogy délen, és északon -például Minnestotaban- van egy csomó érdekesség, elmondhatjuk, hogy egész Amerika a legfurább hely. hehe
 
RS- Az interjúk során milyen gyakran merül fel a Dub War (Benji Skindred előtti zenekara) a kérdések közt?
WB- Elég sokszor, és én ennek baromira örülök, mert ez azt jelenti, hogy az emberek szerették a Dub Wart. Már tizenkét éve, hogy vége a Dub Warnak, annak a zenekarnak, ami négy évig működött, úgyhogy nagy benyomást kellett tennie a hallgatókra, mert minden nap, minden interjúban szó van róla. És ez még az internet előtti korszakban volt. 
 
RS- És milyen volt ez a korszak?
BW- Az internet előtti? haha Azok tényleg jó kis évek voltak, minden új volt, és izgalmas, pedig nem is volt net, hogy azt mondhasd: hé, ezt lesd, én ilyen zenét csinálok! Még buszunk sem volt, csak egy furgonunk. Azzal turnéztunk mindenfelé. A Dub War egy nagyon jó korszakom volt, egy remek zenekarral. A mai napig mindenkivel jóban vagyok a zenekarból. Dumálunk, hülyülünk, tartjuk a kapcsolatot.
 
RS- A többiek is zenélnek még?
BW- Nem nem, csak a basszusgitáros! Ő zenél mindenféle zenekarban, a gitáros, meg a dobos ők producerek. A dobos például olyan zenekarokkal foglalkozik, mint a Trivium, Bullet For My Valentine, Slipknot. De a mai napig jóban vagyunk. Én szeretnék még egy lemezt csinálni, de a dobosunk nem szeretne még egy Dub War albumot. Rajta kívül mindenki benne lenne.
 
RS- Vissza a Skindredhez, mik a tervek a jövőben?
BW- Először befejezzük ezt a turnét, aztán jövőre főzenekarként turnézunk majd az Egyesült Királyságban a Therapy?val, ami azért vicces, mert életem első nagy koncertjén mi voltunk az előzenekara a szülővárosomban, és most ők lettek a mieink. Ez áprilisban lesz. De jövőre, vagy még idén elkezdjük az új számok írását, és 2012-ben ki is akarjuk majd adni az új Skindred albumot.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr703450435

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum