Ilyenkor évvége felé az ember, ugye összegez; többek közt felméri, mit hagyott ki az elmúlni készülő évben, és hogy lehet-e azt pótolni a hátra lévő minimális időben? Én a magam részéről biztosan már megint sok mindent ellinkeskedtem, „rockstationileg” két megírandó kritika jut eszembe, melyek hiányában, úgy hiszem, nem lehet a ’11-es zenei évet nyugodt lelkiismerettel lezárni. Az egyik ilyen Timo Tollki maestro új bandájának első albuma...
Hát persze, erről írni kell, hadd legyen a Stratovarius hajdani kiválóságának egy búcsúkritikája nálunk is. Hiszen Tollki mondott egy olyat, hogy toll be, azaz abba kívánja hagyni a zeneírást, ezzel együtt a zenélést örökre, plusz még tíz évig. Indoklás: nem volt elég nagy az érdeklődés a Symfonia-lemez iránt.
Mint azt 
Az albumra a következődalok kerültek:
Amit az elmúlt hetekben már sejteni lehetett sajnos mára valóság lett, 2012-ben nem kerül megrendezésre Magyarországon a Metalfest.
A finn Amorphis zenekar immáron visszajáró vendégnek tekinthető Magyarországon. Ezúttal legutóbbi, The Beginning of Times című koncept-albumukat mutatják be a hazai közönségnek - természetesen a legnagyobb klasszikusokat sem mellőzve. A jövő évi koncertszezon tökéletes nyitányaként 
2010-2011-ben minden a "The Big 4" turnéval volt tele, a magazinoktól, az internetes oldalakon át, a mozikig. Mindenhol leírták, hogy a thrash négy legnagyobb zenekara, milyen alapműveket adott ki és mekkora hatással voltak a zenei világra valamint a rajongók millióira. Ez mind igaz is, de közben ott van a thrash második vonala, amelyben nem kevésbé fontos és legendás zenekarok vannak: Exodus, Overkill, Testament, Death Angel, Forbidden. Európában a Sodom, Kreator, Destruction "szentháromság", valamint a kanadai Annihilator és a brazil Sepultura, de még folytathatnám...
A lemezre a következő dalok kerülnek:
Nem is indulhatna jobban az év, mint egy olyan mosh-pozitív eseménnyel, ahol a metalos hardcore szerelmesei maradéktalan örömmel vethetik bele magukat abba a faltól falig terjedő mozgásba, amit napjaink színterének három kiemelkedő alakja, a Harm’s Way, a Dead End Path és a Brutality Will Prevail fog garantálni a hazai színtér leginkább prominens képviselője, a The Last Charge mellett.
A közelgő karácsony miatt ki kellett hagynod a Rammstein koncertjét, netán kevesellted a hazánkba már szinte hazajáró előzenekar, a Deathstars játékidejét? Márciusban lehetőséged nyílik a pótlásra, ugyanis Stockholm elsőszámú – és a szó szoros értelmében vett – iparcikke egész estés főzenekari klubkoncerttel tér vissza Budapestre március idusán a Skalar Music Hungary jóvoltából. Részletek később!
Két év után jelentkezik új hanganyaggal a Flúg. A Visszafordíthatatlan névre keresztelt kislemez 
Vannak siker-történetek, amelyeket nem értek. Ilyen például nemzetközi deszkák tekintetében a Nightwishé. Őket sem lehetne eredetiség vádjával bíróság elé citálni, mivel a szimfonikus metal alapjait már a nyolcvanas években elhelyezték bizonyos zenekarok, melyekre tudatosan építkezett a Therion, a Within Temptation, és a későn futottak mezőnyéhez csatlakozó, ezen írás tárgyát képező finn csapat. Utóbbiaknak viszont nem csak a füle jutott, sőt, mire már a stílusalapítóra a lőtéri kutya sem emlékezett, addig állítólagos rokonaink körül értelmezhetetlen őrület alakult ki. (Példának okáért az idén ősszel lezajlott Out of the dark fesztiválon az öt közül három résztvevő együttes lazán hozta a Nightwish-szintet.) Számomra e tébolyda kapuja akkor csapódott be nagy dirrel-durral, amikor kiderült, hogy az eggyel utánam következő nemzedék képviselőinek nagy része meg van róla győződve, hogy az Over the Hills and far away (szerintem minden idők legjobb hard rock dala) echte Nightwish-nóta...Gary Mooret én már akkor elkezdtem sajnálni...