Anglia. Kinek mi jut az eszébe róla? Az idősebb generációnak biztos, hogy a  New Wave of British Heavy Metal a fiataloknak pedig a Bullet for My Valentine vagy az Enter Shikari. A srácok a 3. lemezükkel jelentkeztek, mint köztudott a 3. kiadvány minden zenekar életében vízválasztó. Az első két lemezükkel igen magasra tették a lécet, amit úgy érzem sikerült megugraniuk. Zenéjük titka két dologban rejlik, az elektronika és a breakdown használatában, amit nagyon jól adagolnak, hisz egyik sem megy a másik rovására.

A System című intro-val indul a lemez majd ezt követi a Meltdown de, olyan szinten egybe folynak, hogy vehetjük nyugodtan 1 dalnak is. Tökéletes indítás ugyanis megvan itt minden, ami egy kezdéshez kell, slágeres refrén, elektronikus betétek stb. A labda tehát fel van adva, hogy elejétől a végéig egy nagyon jó lemezt prezentáljanak nekünk a srácok, ami sikerült is nekik. A már régóta ismert Sssnakepit folytatja a sort és milyen jól, itt már több szerepet kap a gitár, mint az előző tételben. A közepén végre megkapjuk a várva vált döngölést és felhangzik a címadó idézet is „Yeah, yeah we’re nice guys UNTIL WE’RE NOT!” Szerencsére nem egy kaptafára épülnek a dalok így megeshet az is, hogy amikor, az ember már bólintana egy jót arra a bizonyos részre akkor hirtelen, nem azt kapja, amit várt hanem egy elektronikus betétet. Erre tökéletes példa az Arguing With Thermometers. Szerintem tudatosan így alakították ki a dalokat, hogy ne lehessen annyival elintézni, hogy na megint egy újabb kiadvány ahol metalcore-t kevernek elektronikával. Stalemate címszó alatt érkezik egy ballada a lemez közepéhez érve, elsőre nem tudtam hova tenni a dalt, de többszöri hallgatás után már ez is a helyére került. Gandhi Mate, Gandhi folytatja a sort, az elektronikus részek pedig egy az egyben olyanok mintha valami régi nintendo játékból lettek volna átemelve. Warm Smiles Do Not Make You Welcome Here talán ennyi elég is erről a dalról, nekem valamiért kilóg az összképből, bárcsak ennyi „baj” lenne minden lemezzel, hogy 1 dal nem tetszik róla az embernek. Lassan a lemez végéhez közeledünk ahol is azt hittem, hogy az A Day To Remember becsempészte egyik új dalát a srácok lemezére, ugyanis a Pack Of Thieves akár az ő daluk is lehetne. A Constellations-t felfoghatjuk egy bizonyos végszónak, ugyanis a sima kiadás itt ér véget, ha viszont a deluxe verziót választjuk hozzánk, vágnak még két Sssnakepit remixet és 2 dalt, amik már nem fértek fel a lemezre.

Nem voltam soha sem Enter Shikari rajongó ez idáig, ugyanis a srácok ezzel a kiadvánnyal teljesen elvarázsoltak. Első hallgatásra adta magát a lemez és sugallta hogy újra és újra meg kell hallgatnom, amit meg is tettem.