RockStation

"Mintha neked teremtették volna”: Orange Goblin - A Eulogy For The Damned

2012. február 13. - KoaX

Jött a levél benne a Narancs Manókkal. Be kell vallanom egy nagy bűnömet; eddig nem ismertem az Orange Goblin-t, de bepótoltam minden lemaradásomat.

 

És milyen az A eulogy for the damned?

A tíz számot tartalmazó album, elrepít minket, egy másik világba. A klipes nyitó nóta, a Red tied rising, jön és ledönt a lábadról. Tele energiával készít fel a közel ötven perces élményre. Igazi fejrázós riff nyitja a második dalt, ami a Stand for something címet viseli. Itt nincs egy percnyi megállás sem. Nem vagyok nagy gitárszóló mániás, ám ebben a számban Joe Hoare, nagyon eltalálta, hogy mit is kell oda pakolni. Az Acid Trial nekem kicsit heavy metalos, de tökéletesen megállja a helyét a sorban. A rádióműsorhoz hasonló felvezetés után, őrületes sebességgel robban be a The Filthy & The Few, ami folyamatosan a földbe döngöl. Save Me From Myself dal személyében tapasztalhatjuk meg az abszolút slágert, de nem elcsépelten sláger. Dehogy is. Olyan számról van itt szó, ami egy igazi southern dal. Benne van az a déli mocsok, ami igazán különlegessé teszi. Külön ki kell emelni ebben a számban Ben Ward-ot, aki olyat alakít, amire kevesen képesek. Teljesen átszellemülve lehet vele ordítani a refrént. Annyira kapós, hogy két hallgatás után, már én is ordítom, hogy „Save me from myself”. Itt kérnék halkan elnézést a szomszédoktól, akik ezt élvezhették az éjjel folyamán is.

Dob téma tekintetében abszolút kedvencem a The fog, Chris Turner egyszerűen kizökkenthetetlen. A dal végére teljesen beterít minket a köd, ez vezet át a Return To Mars-ra, ami egy igazi űrutazás. Imádom a kolompos kis átvezetést a vége felé. Pontosan olyan stoner témák vannak ebben a dalban, amitől igazán nagyok lehetnek a manók. Majd az orbitálisan zakatoló, mélyre hangolt gitár nyitja az album egyik legdurvább dalát a Death Of Aquarius-t. Hihetetlen, hogy az album vége felé sem lankadnak a srácok, és még mindig megvan az a húzós érzés, mint az elején.

Keverjük meg még a vége felé a jó népet, erre tökéletes példa a The Bishops Wolf, egy rock ’n’ roll-os témával nyit, majd totál belassul. Eszméletlen mit tudnak ezek az arcok. Az utolsó szám, nem más, mint az album címét is adó A Eulogy For The Damned. A kicsit Kyuss-os záró tétel, teljesen jól szerepel levezetésképpen. Teljesen elképeszt, hogy egy ilyen laza szám is mennyire jó lehet. 

Összességében, egy remek albumot adtak ki a fiúk, és remélem, hogy lesz alkalmam élőben is rázni a fejemet a zenéjükre.

 

Tracklist:

01. Red Tide Rising

02. Stand For Something

03. Acid Trial

04. The Filthy & The Few

05. Save Me From Myself

06. The Fog

07. Return To Mars

08. Death Of Aquarius

09. The Bishops Wolf

10. A Eulogy For The Damned

 Orange Goblin hivatalos oldala

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr984100046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum