A hazai rock színtérnek vannak olyan arcai, akiket nem a színpadi teljesítményük alapján ismer a közönség egy része. Csiga neve sokaknak ismerős, de ha azt mondjuk, hogy ő a Concertphotos.hu rockzenei portál főszerkesztője, akkor a rock-koncertre járók többsége is vágni kezdi miről van szó.
 
Kit rejt valójában Csiga Úr és hogyan kerültél kapcsolatba a keményebb zenékkel?
Oh, rögtön az elején leleplezel... Akkor elárulom a rendes nevem, mert körülbelül tízből öt ember nem tudja :-) Szóval Horváth András vagyok, augusztusban töltöm a 25-öt és nagyon szép kék szemekkel születtem :-)
A keményebb zenékkel folyamatosan ismerkedtem testvérem és a haverok által. De, ha konkrétan a rock zenére gondolsz, akkor, ha emlékeim nem csalnak 12-13 évesen kerültem kapcsolatba az effajta muzsikákkal.....

Én kiskoromban nagy rockkénekes akartam lenni, neked voltak zenészi ambícióid?
A tükör előtti gitározás nekem is megvolt. Aztán kétszer is nekifogtam megtanulni gitározni, de egyszer se ment...Énekelni soha nem akartam, mert bár hangom van, szerintem nem akarod hallani…. :-)

Akkor innen már csak egy lépés, hogy inkább írni kellene a zenéről? Mikor fordult meg a fejedben, hogy rockzenei portált hozzatok létre?
Oh, az nem ilyen könnyen ment. Én elsőként a Rockgyémántok magazinnak írtam. Robnak és az RGY-nek nagyon sokat köszönhetek. Poénból régen mondogattam, hogy egyszer majd lesz saját portálom. Aztán a poén valóra vált. Kishoczky és Petike (ők mind a ketten Concertphotos stábjának tagjai) segítségével el is indítottuk az oldalunkat 2009-ben. Azelőtt is fotóztam, de azok olyan képek voltak, hogy csak na... :-) Mindig is szerettem visszanézni a koncertképeket és videókat, így komolyabban nekiálltunk a dolognak. Szóval 2009 áprilisában elindultunk.

A Concertphotos mire helyezi inkább a hangsúlyt, a videóra, vagy a fényképekre? Az írott tartalom ezt egészíti ki vagy szerves velejárója az oldalnak?
Ha lehet azt mondani, hogy is-is, akkor ezt választanám. Bár néha csak fénykép van, néha csak videó. De mind a kettő szerves része az oldalnak. Én szeretném, ha szerves velejárója lenne az írott tartalom is, de egyelőre ez csak kiegészítés... De ami késik, nem múlik :-)

Minden élő zenei eseményen próbáltok ott lenni, vagy csak bizonyos stílusokon belül mozogtok?
Na, ez nehéz kérdés....Próbálunk minél több bulin ott lenni, ahogy pénztárcánk és az időnk engedni. Nekem a legközelebbi koncert az a Skalar által szervezett, most vasárnapi Born From Pain lesz. Jó régen voltam már koncerten, nagyon várom már!

Ezt már múltkor is furcsállottam, hogy azt mondtad "ahogy a pénztárcánk engedi". Azt gondoltam, hogy a nevetek arra predesztinál benneteket, hogy a koncertekre azért jegy vásárlás nélkül juttok be.
Igen, erről beszéltünk a múltkor is. Van olyan koncertszervező cég, aki a reklámért és a munkánkért cserébe ad jegyet a koncertekre. Ilyen például a Skalar Music. Jakab Zoliékkal nagyon jó barátság alakult ki, rendes formák. De van olyan eset is, aki viszont nem ad, mert nem elegendő neki a reklám...Volt rá példa....Szóval, ha tehetem/tehetjük veszünk koncertjegyet. Az "ahogy a pénztárcánk engedi" viszont arra is érvényes, hogy én nem pesti vagyok, a vonatjegy meg nem olcsó mulatság...Sajnos.

Amikor rockzenei portált hoztatok létre, akkor csak az számított, hogy azt csinálhatjátok amit szerettek, vagy az ember azon is gondolkozik, hogy sok munkával talán egy kevés pénzt is kereshet ezzel?
Soha nem érdekelt minket a pénz. Mármint ebből a szemszögből. Mi ezzel soha nem akartunk keresni egy forintot se. Nem is lehet, vagy csak nem tudjuk a forrást, de igazából nem is érdekel minket. Nekünk ez a hobbink. Rajongásból csináljuk.

Hogyan látod egyébként a hazai internetes rockzenei újságírás helyzetét?
A portálok között versengés nincsen szerintem. Vagy csak nem törődök vele? Viccet félretéve, mi jóban vagyunk sok más internetes újsággal. Köztük vagytok Ti is, a Nuskull is, csakhogy azokat említsem, amiket én is rendszeresen látogatok.
Bár néha, elgondolkozok, hogy már egy egyszerű bloggal, olyan dolgokat érnek el, mint amiket mi, egy felépített weboldallal. Félre ne értsd, nem rátok gondolok!!

Nem is így értettem, hanem hogy a sok médium tud-e megfelelő minőségben, hiteles tájékoztatást nyújtani?
A blogos résszel erre akartam utalni, szerintem egyébként nem.

Mivel Magyarországon élünk adja magát a kérdés, mennyire fontos számotokra a hazai zenekarok segítése, illetve mit tudtok tenni értük?
Itt visszajön a koncertjegyes kérdésed. Kis volumenű bulira nem szoktunk jegyet kérni, ha tehetjük, megvesszük. Ezzel is támogatva a hazai és más zenekarokat. Viszont a merchpult az egyik kedvenc helyszínem egy koncerten, a pult mellett, és ha azt nézem ez is a támogatás egy formája :-)

Az oldalatokról letölthető anyagok is a hazai zenekarok promócióját szolgálják? Kiket tartasz jelenleg a hazai rockzenei élet figyelemre méltó zenekarainak?
Van olyan anyag, ami csak nálunk tölthető le, ha a torrent oldalakat nem nézzük...De van olyan banda is, akiket azért raktunk ki, hogy támogassuk őket ezzel is. Ami a figyelemre méltó zenekarokat illeti, legutóbb a Téveszme zenekar talált be, hihetetlenül jó zenekar!  A The Southern Oracle-t a kezdetektől fogva követem. Tudnék jó pár zenekart említeni,  hogy kiket szeretek, itt van például a Don Gatto, a Chief Rebel Angel, a Human Error vagy a Kill With Hate és a sort még hosszan folytathatnám.

Legnagyobb Concertphotos-szal átélt élmény?
Hegyalján ott állt előttem Robb Flynn (Machine Head) 5 méterre. Ez meghatározó volt. Magam sem hittem el :-) Csak a fotósárokból láthattam. Sajnos se közös fotó, se aláírás. Pedig lejöttek koncert után, de akkor mi már tovább álltunk italozni...Mai napig bánom :-)

Az idei Fezenen talán összejöhet ... Milyen megvalósítandó céljaitok vannak még a Concertphotos-szal?
Remélem, nagyon király lenne. Hatalmasat ugrottam a fotelemben, mikor olvastam a hírlevelet, hogy jön a Machine Head a Fezenre.  A megvalósítandó célok? Jó kérdés. Saját színpad a Szigetre? :-)

Ha rajtad múlik meddig foglalkozol még rockzenei újságírással és mi kell ahhoz, hogy ezt valaki jól csinálja?
Ha rajtam múlik, akkor szerintem ameddig élek. Pfú, ezek nagy szavak, de tényleg. Szeretem ezt csinálni. Mi kell ehhez? Hm. Szeresd azt amit csinálsz, és nem utolsó sorban a rockzenével feküdj és kelj. Egyébként így az interjú végén nekem is lehet egy kérdésem: Te tudtad, hogy a világ legjobb zenekara a Napalm Death?

Igen, igen, természetesen tudom :-)