RockStation

Metál keverve: Morbid Angel - Illud Divinum Insanus Remixes; Dawn Of Ashes - Farewell To The Flesh (2012)

2012. március 01. - scorn

Nem utáltad meg még eléggé a Morbid Angel-t a legutóbbi elektronikával agyon pakolt albumuk után? Még mindig reménykedsz, hogy valaha visszatérnek 90-es évekbe és újra kő death metal-t fognak játszani? Akkor itt van neked a legnagyobb istenkáromlás amit a metal világban el lehet követni, egy komplett remix album. Nem, nem remaster, nem re-recording, hanem remix. Rögtön dupla albumnyi méretben, kiadástól függően legalább 2,5 de akár 3 órában! És ha már remix, akkor egy füst alatt megcsapjuk a dark electro-ból nemrég melodikus death metal-ra váltó Dawn of Ashes új EP-jét is, ami természetesen mi mással lenne tele, mint a legutóbbi album nótáinak remix-eivel.

Úristen, a tovább gombra kattintottál. Két dolog játszódhatott le az agyadban. Vagy arra számítasz, hogy valami izgalmas fikázó cikket fogsz olvasni (ráb..., nem fogsz.. illetve csak részben), vagy az a fajta hozzám hasonló muzikálisan felvilágosult és kellő zenei érettséggel rendelkező ember marha vagy, aki szereti a tévútra merészkedő zenekarokat. Személy szerint a kedvenc albumaim között vannak az olyan remix remekművek, mint a Mortiis-tól a Some Kind of Heroin, az Arcturus-tól a Disguised Masters, Fear Factory-tól a ReManufacture, vagy a Limp Bizkit-től a New Old Songs. Ha a metál szcénából érkező zenekarokat nézzük, akkor sajnos igen kevés a kiadott remix albumok száma, és még kevesebb közöttük a jó anyag. Viszont ami jó, az köszönhetően a teljesen elbaszott zenének annyira egyedi, hogy máshol olyat nem lelsz.
A Morbid Angel már annak idején is kacérkodott a remix-ekkel de a Covenent után kiadott Laibach Remixes még bőven befogadható volt a metál arcok számára, hiszen tulajdonképpen csak egy réteg dark ambient-es morajlás és zaj került a nótákra. Na, ez itt teljesen más. Az elektró szcéna elég vegyes remixelőkkel képviseli magát a lemezen. Feltűnik néhány (számomra) ismerősebben csengő név (Punish Yourself, Nachtmahr, The Horrorist, Project Pitchfork), sőt néhány igazi kedvenc is (Tamtrum, Tim Skold, Combichrist), de jórészt ismeretlenebb arcok szolgáltatják a kotyvasztást. A neveket ismerőknek egyértelmű, hogy ez bizony egy tuc-tuc remix lemez. Az előadők megkapták az előző album nótáinak kb felét (I Am Morbid, Too Extreme, 10 More Dead, Destructos Vs. The Earth, Radikult) aztán adjad neki, csinálj amit akarsz. Igazából szerintem nagy kihívás egyben ledarálni a több órányi nótát. Egyrészt nem túl változatos az a anyag, másrészt mivel csak néhány nóta szerepel a repertoárban, ezért elég hamar beleun az ember, pl. abba hogy minden második nóta az I Am Morbid újragondolása. Egyébként ez a baj az elektró körökben bevett szokással is, ahol az dívik, hogy 2 CD-s a kiadvány, az elsőn az új album, a másodikon néhány nóta 70 percnyi remix-e. Ennyi kör után még a szar is ízetlen, úgyhogy én, aki szereti az ilyen zenét, és magát az alap Illud albumot is, hát én is csak több körben tudtam meghallgatni. Se igazán jó, se igazán rossz nótát nem tudnék kiemelni. Pont ez a baj. Az egyik. Az, hogy baromi hosszú az anyag. Jobban jártak volna ha a 30 nóta közül kiválasztanak 10-et, és azt adják ki. Ez így sok. A másik, hogy azt kell hogy mondjam, hiába az elektrón hozzáállás az előző albumon, az Illud és maga a Morbid Angel nem egy tipikusan remix-elni való cucc. Amit a Mortiis remix CD-n tökéletesen meg tudtak oldani az előadók, nevezetesen, hogy változatosak legyenek a dalok és hogy az alaplemez metálos hozzáállása ellenére egy igazi elektró anyag szülessen, az itt nem sikerült. Szóval ez így nekem nagy jó indulattal sem ér többet 2,5 pontnál és kimondottan csalódott vagyok.

A Dawn of Ashes sem egyszerű eset. Adott egy zenekar, aki a 2000-es évek modern kemény elektrójának a Cannibal Corpse-a, értem ez alatt, hogy zenéjük az adott keretek között talán a legbrutálisabb ami készülhet, természetesen horror témákkal, plusz túlburjánzó teatralitással. Népszerűségük töretlen is volt mind addig, amíg a főnök Kristof Bathory be nem jelentette, hogy a zenekar radikálisan stílust vált és a számára oly kedves melodic death metal lesz az új album címkéje. A rajongókat persze bukták, az elektró arcokat nem érdekelte ez a zene, a metálosok meg azt sem tudták kik ők. Egyébként a Genocide Chapters bármennyire is sírásra késztetett engem is először, jó egy évre a kiadásra rájöttem, hogy ha félreteszem hogy ez egy DoA lemez, akkor egész jó ez a morbid hangulatú death metal anyag amit összehoztak. Középszerű az album, de nekem mégis tetszik. A most kiadott Farewell To The Flesh EP-t úgy harangozták be, hogy régi (elektró) DoA nóták lesznek rajta, újrajátszva az új stílusban. Ehhez képest kaptunk egy új számot, öt remixet, és egyetlen egy újravett nótát. Az új szám igen középszerű, de teljesen beleillik az a régi album stílusába. A remixek kimondottan jók. Jó hogy kicsit visszakanyarodtak a régi elektronikus világukba, ráadásul elég érdekes megoldások születtek, főleg a Die Sektor mixe talált be. A legkirályabb nótájuk a Torture Device újra felvett verziója viszont, hát, finoman szólva is nagyon gyenge. Az eredeti dal körbe pisálja ezt brutalitásban! Egy dögös metal nótaként (ahogy beigérték) jól hangzott volna, de ez olyan mint valami langyi remix. Amúgy ami a legszánalmasabb a lemezen az a hangzás. Mintha a zenekar most adná ki az első demóját. Annyira amatőr a keverés, hogy hihetetlen. Nem stimmelnek a sávok a hangerői, ráadásul olyan szarvashibák is befigyelnek, hogy például az egyik sáv megszólalásakor látványosan elhalkul a másik. Főleg vicces ez annak tükrében, hogy Kristof zsíros összegekért vállal oktatást a zenekészítést A-Z-ig megtanulni vágyóknak. Nem túl jó referencia egy kaksi módon szóló saját anyag. Ennek ellenére is azt mondom, hogy nem olyan rossz az anyag, pár remix jó hallgatni való, de ez se ér többet 3,5 pontnál.


 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr214279367

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum