RockStation

A zene (és a Duna) hullámain: Fates Warning, Dreyelands @ A38, 2012.03.19.

2012. március 30. - magnetic star

Jó tudni, hogy a Fates Warning továbbra is két lábbal a földön jár és kitart zenei elképzelései mellett. Rájuk sosem volt jellemző a puszta rutinszerű muzsikálás (amiből a Dream Theater épp most igyekszik kikecmeregni) vagy a céltalan és fogalom nélküli kísérletezgetés (aminek csapdájába a Queensryche esett bele). Habár Európába nem a jubileumi Parallels turnéfelállással és programmal érkezett a zenekar, és új dalt sem tűzött műsorra, az A38 gyomrát szépen megtöltő publikum magát a tényt is örömmel fogadta, hogy ismét láthatja-hallhatja a progresszív zene egyik élcsapatát – teljes joggal. Hogy igazolták-e a várakozásokat Jim Matheosék? Még szép!..

 

A Dreyelands, mint emlékezhetünk, egy ízben már bizonyíthatott a Queensryche előtt, ami egyrészt nyilván jó referenciának számított ez alkalommal a kiválasztásnál, másrészt eleve feltételez bizonyos színvonalat. Nos, az itt tapasztaltak alapján még mindig elsősorban a színpadi előadásmódot kellene acélozniuk a – hangszereiket egyébként érett módon kezelő – srácoknak. Pontosabban Nikola Mijicnek, aki énekesként lényesen magabiztosabban teljesített, mint frontemberként. Helyette Horváth András Ádám gitáros irányított, időnként még a konferálást is átvette tőle, ami aligha magyarázható nyelvi problémákkal, hiszen Nikolát is hallhattuk magyarul megszólalni. Javaslom, szorítsunk a Dreyelandsnek, hogy idővel igazán meggyőző élő produkcióvá nője ki magát, na meg hogy további, legalább Can't Hide Away és Life Is Worth The Pain szintű dalok kerüljenek ki a kezük alól. Itthon, ahogy látom, jelenleg ők a legaktívabbak abból a progresszív zenei mozgalomnak nevezett, roppant szűk körű közösségből, amely úgy tizenöt éve még országszerte virágzott. 

A Fates Warning pedig (szinte másodpercre pontosan este kilenckor) színre lépett és minden különösebb felhajtás vagy látványos külsőség nélkül, pusztán a zenére összpontosítva bűvölt el mindenkit. A One-nál kevés ideálisabb koncertkezdő nótájuk létezik, és a Life In Still Water - A Pleasant Shade Of Grey Part III kettőse is megtette a hatását. A műsor mellesleg számos ponton egyezett a hét évvel ezelőtti szettel, ám a buli hevében ezen aligha túráztatta magát bárki is. Friss szerzeményt, mint említettem, kilátásba sem helyezett a banda, ahogy a John Arch énekessel készült első három lemez dalaira sem nagyon lehetett számítani. A Ray Alder-korszakról ellenben átfogó, arányos összefoglalást kaptunk, amelyben a maga négy tételével a Parallels album képviseltette magát a legmarkánsabban.

Akció tekintetében egyértelműen Ray diktált. Elejétől végig lendületben volt, és amennyire vissza tudom idézni, talán többet is pörgött, mint anno a Wigwamban. Azok a régi magasak már aligha elérhetőek számára, viszont becsületére legyen mondva, hogy a Quietus vagy a The Eleventh Hour jellegzetes, felsőbb regiszterekben mozgó témáit nem csak úgy elmismásolta, hanem profi módon átültette a neki jobban fekvő közép-mély tartományba. Azt meg ugye mondani sem kell, hogy a Monument ugyanúgy szárnyalt, mint bármikor korábban?

És az az átélés, amellyel emberünk a Still Remainst elővezette!.. Felbecsülhetetlen! Mellette Joey Vera bőgős is odatette magát rendesen, törzsdöntésein kívül arcmimikájával is felhívta magára a figyelmet. Ezzel szemben a góré, Jim Matheos gitáros gyakorlatilag egy helyben lecövekelve játszott, az arcizma is alig rándult, mintha épp a nyugalom és megbízhatóság szobrát készült volna megmintázni róla valaki... Frank Aresti sem az a feltűnő(sködő) színpadi egyéniség, rá a gitárszólók mellett a vokálok terén hárult feladat. Bobby Jarzombek pedig, ízig-vérig metal dobos létére, kitűnően igazodott az itt szinte előírásszerű, fifikás stílushoz.

Puritán és sallangmentes, ugyanakkor végtelenül zenei – és legfőképpen emberközeli. Ilyen a Fates Warning ma, és ilyen volt mindig, amióta csak ismerem és hallgatom. Még épphogy átfordultunk tavaszba, de már most leszögezhetem, hogy az év egyik legfontosabb koncertjét láttuk. Csak győzzük kivárni a jövő év elejére ígért új lemezt!..

Nagy köszönet a fotókért Valentin Szilviának.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr744349992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum