Szimfonikus múltidézés: Cradle of Flith - Midnight in the Labyrinth (2012)

2012. május 06. - scorn

Szégyen, nem szégyen, nekem annak idején a Cradle of Filth mutatta meg az utat a black metal felé. Emiatt lehetnék akár minden Cradle cuccot habzsoló fanboy, de a Midian utáni albumaik egyszerűen nem tudnak lekötni. Az utóbbi tíz évben, tehát az legutóbbi 5 albumot, talán egyszer-egyszer ha hallottam. Így aztán baromira megörültem, amikor bejelentették a Midnight in the Labyrinth-et, ami az első 3-4 album (attól függően hogy a V Empire albumnak számoljuk-e) nótáinak a orkesztrális/szimfonikus feldolgozása. Mivel a zenéjükben alapból benne volt ez a véna, sőt, leginkább ez az erősségük, előre láthatóan minimum tűrhető végeredmény kell szülessen, pláne ha olyan kurvajó albumokról dolgoznak fel nótákat mint a Dusk... and Her Embrace vagy Cruelty and the Beast.

A Midnight In The Labyrinth tulajdonképpen Mark Newby-Robson stúdió-billentyűsük munkája, ő felelt az szinmfonikus zene megvalósításáért. Természetesen itt van Dani is, aki a régi elsikoltozott szövegek elszavalásáért felelős és ennek a lemeznek az idejére visszatért a a régi énekesnő, Sarah Jezebel Deva is. Az ő hármójuk munkája ez a lemez, a többi zenekari tagot most el lehet felejteni.  Az anyag amúgy két CD-ből áll, amin igazából ugyanazok a nóták találhatók, azzal a különbséggel az első CD-n hallható a Dani és Sarah narrálása, a másikon nem. Én nyilván a narrált verziót preferáltam. A már alapjában is (ha nem is nagyzenekari, de minimum) chamber music szintű A Gothic Romance-el indít a lemez, aminek hallatán én rögtön két következtetést vontam le. Egyrészt baromi jó a kedvenc nótáimat ilyen különleges köntösben hallani, másrészt azért annyira nem lett bombasztikus és filmzenés a végeredmény, mint az ígérték. Éppen ezért a narráció nélküli verzió kimondottan vékonyka. Így aztán vannak jobban, és kevésbé jól sikerült nóták. A The Forest Whispers My Name például nagy kedvenc, baromi jól szól zenekari hangzással ez az egyébként is király nóta, Sarah áriázása és narrálása eszméletlen jó, és Dani fossá effektezett hangja is marha jól szól. A The Twisted Nails of Faith-nél ugrott be, hogy mi a legnagyobb baj. Nem kellett volna egy az egyben, másodpercről másodpercre feldolgozni a dalokat. Mert kb. ezt történt. Az orkesztrális világban valahogy nem működnek azok a dalszerkezetek, amik alapból jók voltak a metal-os dalokhoz. Így vannak túl játszott részek és van olyan is, amit jobban kibonthattak volna. Ráadásul nem építkeznek a dalok, rögtön belecsapnak a lecsóba, nincs meg az az érzés, hogy óvatosan indul, aztán egyre bombasztikusabb lesz, hogy aztán hatalmas klimaxszal érjen véget. Visszatérve a dalokra, a Funeral in Carpathia is jó darab, de néha itt is kilóg a lóláb, amikor “csak azért is egy az egyben eljátszuk vonósakkal azt a gitár témát, amit amúgy inkább NEM kéne”. A Summer Dying Fast síri témájához is illik az előadás, de itt is igaz, hogy sokszor a gyorsan eljátszott témák helyett többre mentek volna ha szépen lassan bántalmazták volna azt a hegedűt. A Dusk and Her Embrace hallatán viszont nincs olyan Cradle rajongó, aki kibírná kaján vigyorgás nélkül, ahogy elkezdődik az ikonikus téma. Azért pár kedvencemet hiányolok, például a Beneath The Howling Stars-t eljátszhatták volna. A záró/bónusz Goetia (Invoking the Unclean) című ambient-es, rituális darab sokak szemében biztosan szemét, nekem viszont esküszöm az egyik kedvencem a lemezről. Semmi köze a Cradle zenéjéhez, halk morajok, mormogó billentyűk, sátáni kacaj, effektek, field recording-ok és hasonló baszások, 13 percben. <3
Végeredményben is azt mondanám, hogy jobb lett volna tényleg átdolgozni a dalokat nagyzenekarira, nem pedig csak eljátszani őket. Egyébként lehet én nem olvastam eleget utána, de kíváncsi lennék, hogy a nagyzenekarból mennyi a nagyzenekar. Mert bizony a szimfonikus témák nem mindig hangzanak organikusnak, nem lepődnék meg ha kiderülne, hogy nagyrészt billentyűs hangszer volt az egész. Olyan élettelen néha a dolog. Persze minden aktuális és kivételesen régi Cradle rajongónak is kötelező a lemez, biztosan lesz akiket jobban megfog majd, mint engem!

Tracklist:
1.     "A Gothic Romance (Red Roses for the Devil's Whore)"       (Dusk... and Her Embrace)
2.     "The Forest Whispers My Name"       (The Principle of Evil Made Flesh)
3.     "The Twisted Nails of Faith"       (Cruelty and the Beast)
4.     "The Rape and Ruin of Angels (Hosannas in Extremis)"       (V Empire)
5.     "Funeral in Carpathia"       (Dusk... and Her Embrace)
6.     "Summer Dying Fast"       (The Principle of Evil Made Flesh)
7.     "Thirteen Autumns and a Widow"       (Cruelty and the Beast)
8.     "Dusk and Her Embrace"       (Dusk... and Her Embrace)
9.     "Cruelty Brought Thee Orchids"       (Cruelty and the Beast)
10.     "Goetia (Invoking the Unclean)"   (új)

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr744490149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum