Vissza a gyökerekhez: Burzum - Umskiptar (2012)

2012. május 09. - scorn

Vikernes nagyon beindult, úgy látszik menetrendszerű, hogy minden év elején jön az új Burzum album. A kétkedők már a Belus idején temették Varg munkásságát, de szerintem ezek az emberek vagy sohasem értették, hogy mit is akar ő igazán, vagy pontosan ők tartoznak az általuk fikázott “csak azért hallgat Burzum-ot, mert hírhedt lett a gyilkosság után” csoportba. Nem arra kell itt gondolni, hogy jön a nagy megmondondó gyerek, hogy én ám értem a Burzum-ot, mert lófaszt értem én. Viszont....

 

Viszont aki a gyilkos látja benne, ahelyett, hogy venné a fáradtságot és elolvasná és megértené, hogy valójában ki is ez az ember, az ne csodálkozzon, ha nem érti az új vonalat. Mert bizony a zene minden albumon egyre másabb és másabb. Míg a Belus, Vikernes-i mércével úgymond “hagyományos” black metal volt, addig a Fallen-en már meg-meg jelentek azok a dolgok, amik most az album alapjait képezik. Bár egy kőkemény riffelős album volt, (rajta talán az új-Burzum legjobb nótájával, a Jeg Faller-el), a rekedt hang mellé már befigyelt a tiszta ének, szavalás és az egyre folk-osabb megközelítés. Na kérem, itt aztán dögivel jönnek az ilyenek.

De menjünk csak szép sorjában.  Varg új dolgaiban leginkább az tetszik, hogy a tradíciók megtartása (pl. kellően koszos hangzás) mellett az igényesség is előtérben van. Igaz ez a jól előadott vokálokra (lásd From the Depths of Darkness re-recoding, pontosan a hallgatható vokálok miatt) vagy a kiválóan hallható basszusgitár témákra, úgy állesz az egész anyagokra. Ha már vokálok, az új albumon az ének mennyiségében és minőségében is érezhető a változás. Amire a Fallen-nél még rá lehetett fogni, hogy erőltetett próbálkozás, az itt már egyáltalán nem az. Ez is megkülönbözteti a Burzum-ot a megannyi black metal zenekartól, hogy nem azért van vokál, hogy “legyen”, hanem már elérte azt a szintet, hogy hangszerként funkcionál, bizonyos esetben fő hangszerként és minden más csak aláfestő. Gondolta volna bárki a Det Som En Gang Var-t hallgatva, hogy valaha eljut ide az öreg? Varg “vissza a gyökerekhez” kinyilatkoztatása egyértelműen nem a Burzum, mint zenekar, hanem saját magának és a népének a gyökereihez való visszatérést jelenti. Ami tökéletesen működik is az újabb albumaival. Annyira fenségesek ezek a zenék, hogy az ember el is felejti, hogy ki is játsza és miért is ilyen híres/hírhedt.

Az anyag tehát zeneileg halad előre a Fallen által lefektetett úton. A téma ezúttal egy ősi norvég költemény a Völuspá zenei előadása. Vikernes saját bevallása szerint, mivel a szöveg mennyiségileg sokkal több az előző albumokénál, így rá is volt kényszerülve a több és jobb minőségű vokálra. A Völuspá a természet egy éven belüli metamorfózisáról szól, a dolgok változásáról, a borító a nap éj az éj ciklusát mutatja, a zene pedig maga a Burzum átalakulását.  Mivel a szöveg ezúttal ó-norvég, ami sokkal szebb és költőibb, ez az egész produkcióra kihatással volt, sokkal emelkedettebb lett a dolog. Az átalakulás már első hallgatásra nyilvánvaló.

A kezdő Jóln még nem tartogat túl sok meglepetést, a riffek a Vikernes saját maga által újraértelmezett erdőjáró black metal témák, amikhez ha nagyon muszáj lenne hasonlót mondani, legfeljebb a régi (első egy-két album idei) Borknagar-t tudnám mondani. A majd’ 10 perc hosszú Alfadanz-re már rögtön felkapja az ember a fejét. A halk, pár hangból álló zongora témával induló nóta kellemesen lassú és hangulatos témákból áll, durva vokál szinte sehol, csak az egyszerű szavalás hallható. Vikernes azt mondja, hogy az ő célja a zenével, hogy a hallgatót eljuttassa egy fantázia világba, ezúttal a régi norvég “varázslók” világába, ami tökéletesen sikerül is ezzel a kibaszott hangulatos zenével amit összeállít. Mire a Heiðr-hoz érünk, már egyre szembeötlőbb, hogy ez a Burzum nem az a Burzum amit 20 éve megismertünk. Fenomenális bőgőtémák, nulla dob, de reszelő gitár. A Valgaldr (is) az a fajta nóta, hogy akár 20 éve bármelyik természet-mániás norvég zenekar is megírhatta volna. Ami nem azt jelenti, hogy annyira poros, hanem, hogy jó előre látszik a zene a időt állósága. Jelzem nem véletlenül hasonlítgatják az új albumot a régen hasonlóan népies zenét játszó zenekarokhoz, pl. Storm, Isengard, Wongraven.

Az album vége pedig bizony már teljesen metál (de nem gitár!) mentes. A Galgviðr egy fantasztikusan egyszerű és nagyszerű Burzum-os akusztikus és torzított témából áll, Varg himnikus(!) énekével. Az Enslaved folk-os nótái jutnak ilyenkor eszembe, de félreérzés ne essék, csupán a hangszerelés és a hangulat hasonlósága miatt. A Gullaldr is csodás  nóta, ha valakit ez nem repíti el a messzi norvég földekre, az ne is próbálkozzon tovább az ilyen zenével, mert reménytelen eset. Dúdolás, fincsi akusztikus gitár, de érdekes módon a durvának számító rekedtes vokál is jelen van és teljesen beleillik a képbe. Nem írok minden nótáról, nem szeretnék mindent le-spoilerezni, kedvcsinálónak ennyi elég volt, aki pedig meghallgatja, annak úgyis magának kell átélnie.

Azt még megjegyezném, hogy az Umskiptar kivételesen elsőre megfogós volt, legalábbis nálam. A Belus pár hallgatás után korrektnek tűnt, és egy évbe tellett mire rájöttem mennyire a legjobb amit valaha csinált. Féléve még a Fallen-ről is úgy írtam, hogy ne igazán fogott meg, most meg alig birom kirobbantani WinAmp-ból CD lejátszóból. Ez az anyag viszont már az első pár hallgatás után megfogott, persze minden hallgatással egyre jobban és jobban. Nem lepődnék meg, ha tartva az egy éves lemaradásomat, a jövőre megjelentő album idején az Umskiptar lenne épp a kedvencem.

Tracklist:
1.     Blóðstokkinn    (Soaked in Blood)
2.     Jóln       (Deities)
3.     Alfadanz       (Elven Dance)
4.     Hit helga Tré       (The Sacred Tree)
5.     Æra    (Honour)
6.     Heiðr    (Esteem)
7.     Valgaldr       (Song of the Fallen)
8.     Galgviðr    (Gallow Forest)
9.     Surtr Sunnan       (Black from the South)
10.     Gullaldr       (Golden Age)
11.     Níðhöggr    (Attack from Below)

UI: Szegény új technológiákban nem igazán jártas Varg barátunk albumai a megjelenéshez képest pofátlanul korán megjelennek warez-országban. Vikernest ez (is) nagyon zavarja, amire annyit tudnék mondani, hogy a saját háza táján nézzen körül, mert nem a gép előtt gubbasztó Józsika lopja ki a lemezeit, hanem valaki az ő körén belül.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr304490173

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum