RockStation

Turnézárás családias körülmények között: Royal Hunt @ Budapest, PeCsa Music Hall 2012.05.27.

2012. május 29. - magnetic star

Tipikusan az a helyzet állt elő ezen az amúgy is roppant szeszélyes időjárással terhelt vasárnapon, amikor az ember egyik szeme sír, a másik meg nevet. A sírásra a tragikusan alacsony nézőszám adott alapos okot (a miérteket most ne feszegessük), a nevetésre viszont az, hogy a Royal Hunt profikhoz méltó módon kezelte a helyzetet, és oldott hangulatban, teljes értékű műsorral búcsúztatta el húszéves fennállását ünneplő világturnét.


Az este nyolcra meghirdetett kezdéshez képest minimális csúszással csendült fel a szimfonikus intro, az Andre Andersen billentyűmágus vezette hangszeres szekció és a háttérénekesnők szépen elfoglalták helyüket a színpadon, úgy kezdtek a legutóbbi lemezt is nyitó One More Day-be, majd berobbant a tavaly visszatért énekes D.C. Cooper, és pillanatok alatt, játszi könnyedséggel csavarta az ujja köré a maroknyi publikumot. Ami azt illeti, gyakorlatilag ő egymaga vitte a hátán a show-t, hiszen Jonas Larsen gitáros és Andreas Passmark basszer, habár elvileg a segítségére lehettek volna mozgásban, finoman szólva nem szántották fel a deszkákat.

0royal5.jpg
A mértéktartás amúgy is jól jellemzi a zenekart, és amennyire nem kedvez az élő akciónak, annyira imponáló magát a muzsikát tekintve. Jóllehet a Royal Hunt által művelt klasszikus zenei ihletésű, progresszív vonásokat is magán viselő irányzat az átlagosnál komolyabb felkészültséget követel, a közel kétórányi játékidő egyetlen pillanata sem a fölényeskedő hangszeres magamutogatás jegyében telt.

0royal2.jpg

Andre még csak nem is ragadtatta magát önálló szólóra, és Jonas sem vitte túlzásba a húrtépést a saját kis blokkjában. Jöttek egymás után a számok D.C. közvetlen, szellemes konferálásával és jópofa közjátékaival kísérve, üresjárat nélkül. Az akusztikus egyveleget mondjuk nem pont a főműsor végére hagytam volna, talán előbbre lehetett volna venni és akár bővebb lére is ereszteni, a Show Me How To Live nóta pedig ér annyit, hogy teljes egészében nyomja el a banda, nem csak a második felétől, de mindegy.

Egyébiránt derekas best of programmal rukkolt elő a társaság, ahogy az egy ilyen kerek évfordulóhoz illik, kiemelt figyelmet szentelve a Show Me... lemeznek, illetve a más énekesekkel készített albumoknak. A The Mission - Flight - Hard Rain's Coming - Lies sor egyszerűen lehengerlő volt, a korai gyöngyszemtől a John West érán át egészen az új remekig mindent magában foglalt.

0royal4.jpg
Hogy hogyan is kell élni, azt ezen az estén a zenekar mutatta meg a nagyérdeműnek – külön jó pont jár a koncert utáni dedikálásért –, de aki eljött, az legalább igazi, elkötelezett Royal Hunt rajongó, és erről bizonyságot is adott. Most aztán tényleg lehet azzal dicsekedni, hogy „én bizony ott voltam azon kevesek között...”

fotók: Réti Zsolt

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr364552061

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum