A Dez Fafara énekes-frontember vezette Devildriver korosztályának egyik meghatározó zenekara. Legutóbbi lemezük, a tavalyi Beast eredményei is csak tovább erősítették a banda vezető pozícióját. Ráadásul Dez korábbi formációja, a szintén szép sikereket elért Coal Chamber is feléled időről időre. Dezt az ausztriai Nova Rock első napján csíptük el egy villáminterjúra, még mielőtt elindult volna a honfitárs Lamb Of God műsorát megnézni, majd a csapat az angliai Download fesztivál felé vette volna az útját.
Milyen volt a budapesti buli? Azért is kérdezem, mert sokadik alkalommal jártál már nálunk, és az évek során bizonyára ki is alakult egyfajta kötődésed a városhoz.
Dez Fafara: Remek volt. Imádom a várost. Nagyszerű hely, csodálatos emberekkel. Jól éreztük magunkat. Nekem rengeteg ottani barátom van, és maga a város is gyönyörű. Amikor ott járok, mindig próbálok szétnézni. Szóval király volt a buli.
Hogyhogy mégsem adtatok ráadást? Az emberek várták ám!
Dez: Durván egy órát játszottunk... Néha jobb éheztetni őket, ha-ha!
Milyen volt a legutóbbi albumotok (Beast) fogadtatása?
Dez: Igazán óriási! Az Egyesült Államokban a rádiók támogatása nélkül is bejutottunk vele a top 40-be, és ez nem semmi! Ausztráliában az első tíz között voltunk, de az Egyesült Királyságban és máshol Európában is jól pörgött, úgyhogy elégedettek vagyunk. Ez volt az ötödik lemezünk, amely egyben a Roadrunnertől való búcsút is jelentette, a Napalm Recordsszal meg éppen ma szerződtünk le, ami nagy dolog számunkra. Jómagam a pályám indulása óta a Roadrunnernél voltam. Szóval úgy gondolom, remek fogadtatása volt, és jó munkát is végeztünk. Már készen állunk a következő anyag megírására, és talán a jövő év végén ki is hozzuk majd.
És hogyhogy véget ért a Roadrunner-korszak?
Dez: Lejárt a szerződésünk, a kiadó pedig átalakult. A Warner Brothers mindenkit bekebelez, mi meg úgy láttuk, ideje továbbállni.
Tényleg komoly eredményeket értetek el a Beasttel. Az Államokban különösen, tekintve, hogy a Lamb Of Goddal és a többi mai metal bandával együtt az ottani underground színtérnek vagytok a részei.
Dez: Igen, és mindegyiknek megvan a maga egyéni hangzása. A Devildriver megszólalása is egyértelműen felismerhető. Ez nagyon fontos, hiszen annyi banda nyomul, és mindegyik tök ugyanúgy szól... Mi arra törekszünk, hogy minden lemezünk más és más legyen, de mégis jellegzetesen Devildriveres. Leginkább groove metal, amit nyomunk, míg mondjuk a Lamb Of Godnak egyfajta amerikai metal hangzása van. Nálunk a groove-okon van a hangsúly, ebben vagyunk a legjobbak. Így is neveznek minket újabban: groove-gép.
Mi volt a koncepciója a Dead To Rights nótához készült klipeteknek a maga rituálé-szerű jelenetsorával?
Dez: Nos, igen sokat írok vallási témákról, de a vallásról soha. Azt szoktam mondani, hogy a vallás megrémiszt, de a vallásos emberek nem. A klip egy Vij (eredetileg egy démoni lény neve a szláv mitológiából, és egy Gogol-kisregény címe is – a szerk.) című orosz mesén alapul. Ha ismered a sztorit, akkor meg fogod érteni.
Ismert és elismert zenész vagy. A Coal Chamberrel annak idején egyik álmod teljesült a másik után, amikor néhány év leforgása alatt egy sor példaképeddel és hatásoddal turnéztál együtt – ma pedig te magad vagy jó pár feltörekvő banda példaképe és hatása.
Dez: Talán igen...
Legutóbb például a Cancer Bats albumán vendégszerepeltél...
Dez: Megtiszteltetés más zenészekkel együtt dolgozni. Szeretem akkor is lekötni magam, amikor otthon vagyok, és szeretek stúdiózni. A Cancer Bats-szel azért dolgoztam, mert csípem a bandát. A Soulfly-jal is azért működtem együtt, mert kedvelem Maxot meg a családját, és megtiszteltetés együtt dolgozni vele. Arra is jók ezek a közös munkák, hogy az emberek lássák, kikkel dolgozol együtt. Kooperáltam már Nikki Sixx-szel, Ozzyval meg Phil Anselmóval is a régi Viking Crownban (Anselmo és a Necrophagia énekes Killjoy közös black metal projektje, amelynek egy EP-je és két nagylemeze készült – a szerk.). Az ilyen együttműködéseket egy hosszú karrier fontos részeinek tartom. Ha a pályád első két-három évében csinálod, annak nincs értelme. Szeretek másokkal dolgozni, szórakoztató dolog.
Van-e még más előadó is, akivel szívesen működnél együtt?
Dez: Az ilyesmit sosem lehet előre tudni. Csak egy telefonhívásba kerül...
Igaz, hogy a Coal Chamber ismét aktív?
Dez: Igen, szeptemberben Dél-Amerikában fogunk koncertezni. Utána meglátjuk.
Ezek szerint félre tudtátok tenni a régi sérelmeket.
Dez: Igen, egyértelműen. Én annak idején azért hagytam ott őket, mert rákattantak a kemény drogokra. Amint megtisztultak és megszabadultak a cucctól, ismét hajlandó voltam szóba állni velük. El is kezdünk beszélgetni, de utána is hosszú éveknek kellett eltelniük ahhoz, hogy úgy döntsünk, összehozunk valamit együtt. Viszont a legutóbbi ausztrál koncertjeink csodálatosak voltak! Szóval majd kiderül, mit hoz a jövő. Lassan kell bevágódnom náluk. A Coal Chamber olyan, mint egy nő: szép lassan kell meghódítani. Néhány randi után kerülhet csak szóba egy turné, egy album, vagy bármi. Pillanatnyilag nincs is szó semmiről a szeptemberi bulikon kívül.
Ha már szóba kerültek a nők, továbbra is női bőgős van a csapatban?
Dez: Igen, egy Chela Harper nevű kanadai lány. Káprázatosan játszik! Az apja a Toots And The Maytals (ismert jamaicai ska / reggae formáció – a szerk.) gitárosa, az anyja is zenész, szóval a vérében van a dolog.
Fotók: Réti Zsolt
http://www.devildriver.com
