A torontói Structures, ahhoz képest, hogy csak 2009-ben alakult, eddigi egy EP-jével (All Of The Above) és albumával (Divided By) máris jelentős tábort tudhat maga mögött. Saját bevallása szerint a csapat új oldalról igyekszik megközelíteni a technikás és dallamos hardcore / metalt. A részletek kiderülnek az alábbi beszélgetésből, melyre a Veil Of Maya vezette májusi Európa-turné budapesti állomásán került sor.

A turné felhozatalának legjavát a Sumerian Recordshoz tartozó zenekarok adják...
Spyros Georgiou: Igen, de a Sumeriantől függetlenül is igen közel állnak egymáshoz, többen közülük együtt is sokat turnéznak. Leginkább egy progresszív metal megmozdulásnak mondanám ezt, amelyben a résztvevő bandák rengeteget turnéznak közösen. Jó ez, mert a zenekarok nagyszerűek, zeneileg pedig mindegyik más és más, még ha mind ennek az új metal hullámnak is a része. A Sumerian egy csomó új hullámos metal csapatot indított el az úton, szóval akár „Sumerian core”-nak is nevezhetik ezt a vonulatot az emberek. De hívhatják, aminek csak akarják. A zenekarok nem panaszkodhatnak, amíg beszédtémát adnak. 

Ugye ez az első európai turnétok?
Spyros: Igen, az első. Kanadát és az Egyesült Államokat elég alaposan bejártuk, az európai piacra pedig most törünk be először. Óriási, hogy ilyen bandákkal utazunk egy busszal, mert mindegyikükkel turnéztunk már, kivéve a Vildjhartát. De ők is csodálatosak! Remek dolog, ha úgy jöhetünk egy számunkra új országba minden egyes napon, hogy ott is ismerősökkel lóghatunk együtt.

Toronto többek között a Rush és a Cancer Bats városa is. A Cancer Bats-éket ismeritek?
Spyros: Személyesen nem. Elég fura is, hogy még nem játszottunk és nem találkoztunk velük, de nemsokára biztosan fogunk!.. Kanada igen sajátos hely, mert hatalmas a területe, viszont kevés a város. A központi térségben jó turnézni, de az ország közepén már nehéz. A keleti országrészben viszont néha jól is elsülhet. A legnagyobb gond Kanadával az, hogy nem könnyű országos turnét összehozni. Ontario és Québec tartományokban általában jól mennek a bulik, így az USA-beli zenekarok többsége máshova nem is jön el. Ott éri meg a legjobban játszani...

Mi mindenről ismert Toronto? Melyek a leghíresebb klubjai, illetve történelmi, turisztikai részei?
Spyros: Rengeteg nagyszerű hely van, ilyen mondjuk az Operaház, a The Mod Club, a Sound Academy vagy a Reverb, amely most zárva tart, de amúgy egy nagy metal klub Torontóban. Ami a nevezetességeket illeti, ott a CN Tower torony, a sziget, meg egy csomó más látnivaló. Most már elég sok helyen megfordultam, de úgy érzem, ezután sem akarok elszakadni Torontótól. Imádok Torontóban élni!

A zenétek fölöttébb változatos: az agresszió és a komplexitás éppúgy jellemzi, mint a dallamok. Mit fűznél még ehhez?
Spyros: A Structures mindig is az újító zenei törekvésekről szólt. Nem akartunk a sokadik ugyanolyan hangzású csapat lenni. Az egész egy nagy lutri, mert akár utálhatták is volna az emberek, amit csinálunk, ám szerencsére volt, akinek tetszett. Ezért tartunk most ott, ahol tartunk. Zenészként és emberként is folyamatosan fejlődünk. Úgy érzem, már egy hónap elteltével sem tudnám ugyanazt a lemezt újraírni, hanem hónapról hónapra jobbat alkotnék. Nálunk amúgy nem egyetlen tag ír minden dalt, de éppen ez benne a jó. Igen sok időt, energiát és zenei ötletet emészt fel a dolog, de nem mi volnánk a Structures, ha nem lenne mindenkinek beleszólása. A gitártémákat a másik gitárosunkkal együtt dolgozzuk ki, és a dobosunk is hozza a saját ötleteit, szóval mindannyian együtt írjuk a számokat.

A frontember Nick mellett többen is énekelnek a csapatban.
Spyros: Az üvöltéseket általában az énekes Nick produkálja, egy-két magas fekvésű témát a másik gitáros. Brendon hoz, míg a dallamos részeket a bőgős Spencer énekelte fel a lemezre.

És miről szólnak a szövegeitek? Vannak-e visszatérő, jellegzetes témáitok?
Spyros: Úgy gondolom, az EP-n még nem konkrét témákat feszegettünk, egyszerűen az élettapasztalatainkat írtuk ki magunkból. Amikor a nagylemezt írtuk, leginkább dühös kissrácok voltunk, és az album is dühösre, indulatosra sikerült. Másról nem is tudtunk írni, csak arról, ami feldühített minket. Na meg barátságokról, kapcsolatokról, szakmai kapcsolatokról, ilyesmiről.

Van-e hivatalos videoklipetek? Lehet, hogy csak én nem végeztem kellően alapos munkát, de mondjuk a Youtube-on csak turné-videókat találtam tőletek.
Spyros: Nem, még nincs klipünk. Leforgattunk egyet, de nem voltunk elégedettek az eredménnyel, úgyhogy amikor majd a turné után otthon leszünk, csinálunk egy másikat és reméljük, hamarosan be is tudjuk mutatni. Ugyanakkor három hónapra – egész nyárra – be fogjuk húzni a féket, mert sosem tudtunk még nyugodtam leülni és megírni egy albumot. Állandó rohanásban voltunk, szóval itt a nyári szünet ideje, amikor megírjuk a következő lemezt a saját legnagyobb megelégedésünkre.

Akkor talán ti is érzitek, hogy elég hamar zúdult a nyakatokba a jóság...
Spyros: Abszolút! A zenészélet nem olyan, amilyennek tizenhét évesen elképzeli az ember a pályája elején, amikor hajtja a lendület és az eltökéltség, hogy megmutassa magát a világnak... Olyankor az ember a busszal turnézó zenekart látja, és maga is szeretne ott lenni. Szeretné mindezt átélni, szeretne mindenfelé koncertezni, ami valóban csodálatos dolog. Bizonyos oldalát viszont nem látja a turnézásnak: amikor nem tudni, hol lesz a szállás, hol lesz a kaja, lesz-e elég pénz a következő helyre utazni... Nem kevés stresszel jár ez, és akik eljönnek a koncertekre, nem feltétlenül vannak ezzel tisztában. De összességében ez egy nagy móka, mi is szórakozásból csináljuk. Európában vagy kisbusszal nyomja le a turnéját egy banda, vagy abban a luxusban van része, hogy nagy busszal utazik, néhány másik csapattal együtt. Mi örülünk, hogy olyan zenekarokkal utazhatunk együtt, amelyeket már ismerünk. Roppant kényelmes így. Európában turnézni sokkal lelkesítőbb, mint mondjuk az Államokban. Ott ugyanis nem törődnek úgy velünk, mint itt. Európában az emberek jobban megbecsülik a zenét, a zenészeket – és ezt éreztetik is. Az Államokban nem mindig adnak enni, nem mindig van szállás vagy zuhany. Európában viszont igen, és ez nagyszerű!

El tudod képzelni, hogy valaha önálló Európa-turnétok legyen?
Spyros: Az ember merjen mindig nagyot álmodni! Szeretném megcsinálni, de addig még el kell telnie némi időnek. Idő kell ahhoz, hogy megvessük a lábunkat a piacon. Fokról fokra kell építkezni, míg egy napon végül feljut az ember a csúcsra... Legközelebb egy igazán erős második lemezzel akarunk előrukkolni, aztán megpróbálunk bejutni az olyan nagy fesztivál-turnékra, mint mondjuk a Warped...

http://www.facebook.com/wearestructures

Elhangzott a Tilos Rádió GOREZONE műsorában 2012.07.09-én.