RockStation

Szünidei matiné: Cephalic Carnage, Grieved, No Omega @ Trafik Klub 2012.07.11.

2012. július 16. - magnetic star

CepC1.jpg

Nem először (tartok tőle, nem is utoljára) hangoztatjuk, mennyire szerencsétlen, ha több koncert is esik ugyanarra a napra Budapesten. A szervezőket nyilván a legjobb szándék vezeti, esetünkben erre utalt volna elvileg a buli korai kezdése, illetve befejezése, hiszen akit a Rosetta érdekelt a Dürerben, annak így megadták az esélyt, hogy átérjen. Aztán persze itt is bekövetkezett némi csúszás, még úgy is, hogy a hazai Harvester elmaradt...

Szóval aznap játszott a főváros különböző pontjain a hardcore punk legenda Suicidal Tendencies, a post rock professzor Rosetta, na meg a metal extrémebb ágában egyedi és kimagasló Cephalic Carnage. „Ó, mondd, te kit választanál?” – bizonyára el tudjuk képzelni az egyszeri magyar zenerajongó dilemmáját ebben a helyzetben, főleg ha különösen széles látókörű az illető, és a három bandából legalább kettőt szívesen megnézne. No, és mit tetszik gondolni, melyik buli húzta a legrövidebbet? Úgy bizony, alig néhány tucatnyi néző verődött össze a nyócker hangulatosabb oldalán megbúvó Trafikban.

A zajos HC punk / metal eleggyel próbálkozó Grieved és No Omega szettjének nagy részét ilyen-olyan okokból kihagytam. Amíg viszont lett volna alkalmam a két svéd formációt figyelni, a pincehelyiségben uralkodó állapotok (elsősorban a rettenetes hangzás) nem tudtak maradásra bírni. És hát sajnos a főzenekar alatt sem sokat javult a helyzet, sőt az amcsik műsorát rövid áramszünet is tarkította. Így aztán bármilyen zseniálisan is vegyíti a csapat a death, grind, sludge, jazz stb. elemeket, ennek az ultratechnikás muzsikának a varázsából rengeteget vett el a harmatos sound. Ehhez képest már csak apró adalék, hogy zenészt a közönségnek háttal állva (!) háttérvokálozni én még nem nagyon láttam, akármilyen kicsi és zsúfolt is legyen a színpad.

Úgyhogy távolról sem a banda történetének legeslegcsodálatosabb estéje volt ez, de hát egy profi attól is profi, hogy több ezer fellépéssel a háta mögött bárhol, bármilyen helyzetben feltalálja magát, és még ilyen abszurd helyzetből is a maximumot hozza ki. A coloradói ötös pedig – mondván, legalább annak a maroknyi fanatikusnak jelent valamit a zenekar, aki megjelent – pontosan ezt tette.

Színpadi akcióban a közönség közé is többször lemerészkedő Nick Schendzielos basszer vitte a prímet, Leonard „Lenzig” Leal pedig amilyen pihent agyú, olyan imádni való frontember. A számok között gyakran ragadtatta magát hosszas szövegelésre, és ha létezik az undergroundban olyan előadó, akitől ez egy pillanatig sem hat idétlenül vagy fárasztóan, akkor az ő! Stand up komikusnak is simán beillene, annyira természetesen és olyan durva dózisokban jön belőle a hülyeség! Azt hiszem, nyugodtan érezhetjük magunkat kiváltságosnak, amióta tudjuk, milyen egy bibliai történet Leonard olvasatában, hogyan sikerült annak idején kibékíteni a cowboyokat és az indiánokat, vagy milyen veszélyekkel járhat az önkielégítés (legalábbis Leonard szerint). A többiek meg ennyivel is szegényebben lesznek kénytelenek élni...

Egy szó mint száz, nagyszerűen szórakoztunk, miközben, ha úgy tetszik, kaptunk egy rövid, de velős Lenzig-féle dumaszínházi előadást, elsőrangú zenei körítéssel. A csapat hozzáállásáról, elkötelezettségéről pedig igazán példát lehet venni!

A kép nem a helyszínen készült, INNEN loptuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr534656922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum