Ha emlékeztek még, kollégánk beszámolója alapján az idei Bonecrusher Festen a francia Betraying The Martyrs nyújtotta az egyik legmeggyőzőbb teljesítményt. Az angol frontemberrel kiegészült párizsi csapat billentyűvel és dallamos énekkel feldúsított modern metalcore-ja tehát már az itthoni közönség előtt sem ismeretlen, ezúttal pedig a májusi buli előtt készült interjú keretében vezetjük végig az olvasót a „Mártírok útján”...
A legutóbbi budapesti koncertetek idén februárban volt a Bonecrusher feszten.
Valentin: Így van. Számomra viszont ez az első alkalom. Amúgy azt hiszem, már a harmadik budapesti bulink a mostani. Az előző két bulin nem voltam ott, mert a turnékon sem tudtam részt venni, úgyhogy most járok először Budapesten.
2008 óta léteztek. Be tudnád röviden mutatni a zenekar eddig megtett útját?
Valentin: A bandát a volt énekes, Eddie (Czaicki) és Victor (Guillet, billentyűs-énekes) hozta létre. Játszottak előtte más zenekarokban is, amelyek elég sikeresek voltak Franciaországban, de most nem aktívak. Úgy döntöttek, közösen alakítanak egy csapatot, és el is kezdték hozzá a zenészeket keresni. Megtalálták Baptiste-ot (Vigier, gitáros), az ex-gitáros Fabient (Clévy), a dobos Antoine-t (Salin, akit azóta Mark Mironov váltott), meg engem mint bőgőst. Kezdettől fogva az volt az elhatározásunk, hogy durva, de gazdagon meghangszerelt zenét játsszunk, fogós és dallamos témákkal. Az első EP-nket, a „The Hurt The Divne The Light”-ot, ha jól rémlik, 2009-ben hoztuk ki. Ezzel az EP-vel sikerült egész Európát végig turnéznunk, eljutottunk egészen Oroszországig. Az albumunk ekkor még nem jelent meg. Már felvettük, de még nem jött ki. Csak ezzel az EP-vel úgy hatvan-hetven koncertünk volt. Ennek köszönhetően elég hamar ismertek lettünk, és amint felvettük a lemezt, szét is postáztuk a promókat. Európában a Listenable szerződtetett le, majd arra kértük őket, hogy hagyjanak egy rést a szerződésben az Egyesült Államoknak is, mivel az USA-hoz egy amerikai kiadót akartunk. Végigjártunk minden céget, amelyik csak szóba jöhetett, és a Sumerian jelzett vissza. A legjobban pont nekik örültünk volna, szóval nem akármilyen szerencse, hogy pont ez a kiadó válaszolt a levélre, amit szétküldtünk – egyedüliként. Szóval leszerződtünk a Sumerianhez, és 2011 szeptemberében jelentettük meg a „Breathe In Life” lemezt. Azóta turnéztunk az Államokban a Born Of Osirisszal, a Veil Of Mayával, a Structuresszal és a Carnifex-szel, Európában lenyomtuk a Bonecrushert, akkor jártunk nálatok pár hónapja a Molotov Solutionnel, meg a Within The Ruinsszal, a főbandák pedig a Beneath The Massacre és a Carnifex voltak. Most épp egy amerikai turnéról jövünk, a nyáron pedig megyünk vissza az Államokba.
Mindezt úgy, hogy eközben nem is volt sok tagcserétek!..
Valentin: Előbb Eddie, a banda alapítója lépett ki. Neki már nem volt kedve turnézni, koncertezni, inkább a munkájának akarta szentelni az idejét. A divatszakmában dolgozik, és vannak street art projektjei is. Szóval láthatóan elvesztette a motivációját. Akkortájt turnéztunk először Angliában, és így keresztezték egymást az útjaink Aaronnal (Matts, énekes). A csapatát is megkedveltük, de tőle mint énekestől egyenesen eldobtuk az agyunkat. Mondtuk is akkor magunknak, hogy jó lenne összebarátkozni a sráccal, hogy átjöjjön hozzánk. A turné után meg is kérdeztük Aaront, nem akar-e a Betraying The Martyrs énekese lenni, mire ő hátrahagyott mindent, a teljes angliai múltját, és most már velünk együtt él Franciaországban, Párizsban. Utána a gitáros Fabien távozott, aki már nem érezte jól magát a zenekarban, és bevettük a helyére Lucas-t (D'angelo), aki hangmérnökként már korábban is velünk volt, csak most gitárra váltott.
Úgy veszem észre, a Listenable ma már nem csak a legextrémebb metal mezőnyből keres zenekarokat, hanem más stílusokból is.
Valentin: A Listenable mostani bandái között ott van rajtunk kívül mondjuk a Gorod is, hogy csak a francia bandákról beszéljünk most. Ők is egyértelműen metalos hangzású csapat. De általában véve úgy látom, hogy a Listenable azokat a bandákat próbálja felkarolni, amelyek önállóan dolgoznak. Vannak kiadók, amelyek könnyebben szerződtetnek zenekarokat, a Listenable viszont inkább kivár. Megnézi, életképes-e az adott banda, és csak utána szerződteti le.
Az USA-ban viszont a Sumerian Recordsnál vagytok.
Valentin: A Sumeriant Ash Avildsen hozta létre öt éve. Az első zenekar, amelyet szerződtettek, talán a The Faceless volt. Kezdetben leginkább technikás death metalban, deathcore-ban utaztak, lásd Born Of Osisis, Veil Of Maya, The Facelesszel. Utána kezdtek foglalkozni a djenttel, Periphery, stb., majd egyre inkább az olyan poposabb bandák felé nyitottak, mint az Asking Alexandria vagy az I See Stars. Igazából csak nagyon kevés zenekar tartozik hozzájuk, legfeljebb húsz, de zeneileg igen széles a spektrumuk. Van náluk egy arc, aki elektro meg dubstep remixeket is csinál, ő Borgore. Szóval zeneileg nagyon színes a kínálat, viszont igen kevés bandájuk van. De pont ez teszi lehetővé számukra, hogy különböző turnékra küldjék a bandáikat, meg hogy variálják az összeállítást.
Akkor valamennyire azokat a bandákat is ismeritek már, akikkel most turnéztok.
Valentin: Az első USA-turnénkat is a Veil Of Mayával és a Structuresszal nyomtuk, úgyhogy már ismertük őket. Óriási, hogy minden este olyan bandákkal játszhatunk, akik hatással voltak ránk, hiszen a Veil Of Maya tényleg hatással volt a zenénkre. Nagyszerű, hogy játszhatunk és együtt is lóghatunk velük. Valójában az az amerikai túra volt az első profi turnénk, vagyis még egy tanulási időszakot éltünk. Az pedig, hogy olyan bandákkal tanulhattunk együtt, amelyeket igazán nagyon tisztelünk – olyan emberekkel, akiknek szeretjük a zenéjét –, az tényleg csodálatos.
Már említettél néhány fontos és ismert francia zenekart. Ott van a Gojira is...
Valentin: Aztán a Gorod, meg még pár banda, akiket jó látni felnőni, és akik jól elboldogulnak. Már kiadójuk is van, meg minden... És van még egy francia csapat, amelyik most kezd feltörni, a Chunk! No, Captain Chunk! Nem szigorú értelemben vett metal banda, de a Gojira mellett ők az egyetlen francia zenekar, amelyet általában az USA-ban is ismernek az emberek.
A francia metal színtérről nem túl sok dolgot lehet tudni itthon. A fesztiválok közül ott van a Hellfest...
Valentin: Van egy másik jó kis fesztivál Bretagne-ban, amelyen tavaly játszottunk is, ez a Motocultor. Franciaországban azonban metal ma is rossz megítélés alá esik, szemben mondjuk az északi országokkal, ahol már szerves része a kultúrának. Nincs nagy respektje, így nincs nagy metal élet sem, és a francia metal közönség sem túl népes. Ezen a turnén is öt-hatszáz fős termekben játszunk, miközben Franciaországban mindössze háromszáz fős helyeken. De hallottunk azt is, hogy a tavalyi Never Say Die turné is háromszáz ember előtt futott Párizsban, míg másnap Németországban ezren voltak a bulin. Na, ez sokat elárul a színvonalról. A francia metal színtér tényleg nagyon kicsi.
Érdekes, hogy a Wikipedián csak angol, német és portugál nyelvű szócikk van a Betraying The Martyrsról. Franciául hogyhogy nincs?
Valentin: Ha minden igaz, volt rólunk francia nyelvű cikk is, de van egy radikális csoport a Wikipedián, amely szerint a bandánk nem jogosult arra, hogy fent legyen a Wikipedián, mert nem felel meg az ismertségi kritériumoknak: nem adott el elég lemezt, nem elég ismert, meg mit tudom én, úgyhogy blokkolták az oldalt, amely azóta nem is nyílt meg újra. Nekem úgy tűnik, Franciaországban a hírnevünk merőben más, mint máshol Európában. Franciaországban alapvetően a Myspace tett minket ismertté. Az első francia bandák között voltunk, amelyek tényleg keményen dolgoznak a vizuális háttéren, és amelyek próbált kidolgozott image-dzsel kiállni. Emiatt viszont hamar elkönyveltek minket olyan bandaként, amely jó, ha hat hónapig marad életben, és lesz két dala, amelyeket fellő a Myspace-re, utána meg már senki nem fog beszélni róla. Mi persze már jóval több, mint hat hónapja létezünk, és többet is tettünk le az asztalra két nótánál, meg három garázsbulinál, Franciaországban egyesek szemében mégis megmaradtunk „Myspace-bandának”, amely semmit nem csinál. Holott egyértelműen mi vagyunk az egyik legaktívabb csapat, több aspektusból is! Szóval Franciaországban elég különleges a megítélésünk, egyesek legalábbis úgy tekintenek ránk, mint akik totálisan az amerikai stílust majmolják, meg eladták magukat. Ezzel szemben az USA-ban a progresszív, technikás death metal kategóriába sorolnak minket. Teljesen máshogyan tekintenek ránk az Államokban, mint Franciaországban.
A „Breathe In Life” lemezcím igen pozitív kicsengésű. A dalszövegeitek is ennyire pozitív üzenetet hordoznak?
Valentin: Igen, abszolút! Már a megalakuláskor eldöntöttük, hogy nem a „megfojtalak, kifilézlek” jellegű death metalt fogjuk nyomni. A banda mindegyik tagja játszott korábban death metal csapatban, és megegyeztünk abban, hogy ha már metalt játsszunk, akkor az szóljon valami értelmesről. Ilyen üzenetet is próbálunk átadni. Mindannyian egy hullámhosszon vagyunk, ami az életmódunkat illeti, vagyis azon vagyunk, hogy a maximumot hozzuk ki az életből. Azt hirdetjük, tiszteld az életet, és vigyázz rá, mert törékeny! És használd ki, hiszen szép! Ha pedig vannak álmaid, hát harcolj értük! Mindegyikünk élete e körül forog, és ezt is próbáljuk megosztani a „Breathe In Life”-on: még ha a legtöbb szövegünk alapja elég sötét is, a végkicsengésük mindig pozitív. Nyomasztó témákat járunk körbe, de azzal a gondolattal, hogy mindig előre kell lépni, talpra kell állni, és folytatni! A maximumon kell élni az életet!
http://www.facebook.com/WeAreBetrayingTheMartyrs
Elhangzott a Tilos Rádió GOREZONE műsorában 2012.07.23-án.
Fotók: Réti Zsolt
