RockStation

Ha kell, akkor három évet várunk egy új lemezre - interjú Halász Ferivel, a Depresszió frontemberével

2012. augusztus 24. - sebiszabi

Depresszió_2012.jpg

A FEZEN-es Depresszió koncert előtt csíptem el Halász Ferit, a banda frontemberét, és beszélgettünk egy kicsit. A csapat ma este fél 8-tól egy különleges koncerttel lepi meg rajongóit, ahol a teljes Amíg tart lemezt eljátsszák. Kis felvezetésképp a tovább után olvashatjátok a fesztiválon készült interjút.

Az elmúlt fél évben háromszor láttalak benneteket: Győrben a Bridge Klub-os buliban, a Verébfeszten, Csornán, ami egy kisvárosi fesztivál és most itt a FEZEN Nagyszínpadán. Hozzád melyik áll közelebb ezek közül?
H. F.: Ha a körülményekkel elégedettek vagyunk, és a közönségtől is megkapjuk azt a fajta visszacsatolást és azt a fajta lelkesedést, akkor azt kell mondanom, hogy igazából mindegy. Mindegyiknek megvan a varázsa. A klubbulinak megvan a közvetlensége, hogy látom a hátsó sorban is jól érzi magát az ember, ugyanakkor a fesztiváloknak megvan az a nagy hömpölygő ereje. És vannak a köztes állomások, ahogy a Verébfesztet is említetted, hogy van egyfajta bájos varázsa még: kicsit kezdetleges még az egész, de már a feltételek már adottak egy jó koncerthez.

Ahogy a Vízválasztó albumnál is, a többinél is megfigyelhető, hogy lemezről lemezre egyre összetettebb, egyre profibb, egyre jobb lesz a hangzás. Ez mennyire a külső hatások eredménye, hogy éppen milyen zenét hallgattok, és mennyire tudatos tendencia ez?
H. F.: Is-is. Nyílván sok minden hat ránk, mi is egyre tudatosabban csináljuk a dolgunkat. A Vízválasztó azért is érdekes ebből a szempontból, mert ugyan a korábbi lemezekkel is elégedettek vagyunk, mert nagyon jó munkát végeztek az azon dolgozó szakemberek, de hogy milyen minőségben, milyen rendszerben és milyen körülmények között dolgoztunk. Eddig is a magyar viszonylatban "A" kategóriásnak számító körülmények között dolgoztunk, de itt még egy szintet léptünk. Ráadásul egy új koncepciót követtünk: tegyünk oda mindent, amit kell, dolgozzunk három hónapig a stúdióban, és nem számít, hogy előtte három évig csináltuk a lemezt. Sokkal egységesebb is a zenekar egyébként és a koncepció is egységesebb volt ennek köszönhetően. Miután elkészült a lemez, eltelik fél év, akkor már tudjuk objektívebben megítélni az anyagot, akkor elkezdjük húzni a szánkat. Lassan eltelt egy év, és még mindig elégedettek vagyunk vele a Vízválasztóval. De ez meg azért nem jó, mert legközelebb meg már ezt kell megugrani. De mindenképpen fontos tanulság volt ebből a lemezből az, hogy ha kell, akkor három évet várunk az új lemezre.

A szakma és Ti magatok is úgy aposztrofáljátok az zenekart, hogy modern-rock, modern-metal. Mennyire akartok esetleg ebbe a bonyult-metál, matekos metál vonal felé elmozdulni?
H. F.: Igazából egy olyan zenekar vagyunk, aminek a tagjai a Guns n' Roses-tól indultak ki, érintve a Metallica-t, a Nirvana-t. Ezek nagyjából a közös hatások. Aztán jött a Sepultura, meg a Machine Head. Szóval ilyen szempontból ez a fesztivál nekünk kánaán. Aztán persze hatottak ránk később a Korn, a System Of A Down. De hogy igazából épp milyen trend van, az nem befolyásol minket. Néha a korunk előtt járunk, néha mögötte, igazából azt csináljuk mindig, ami jól esik. Modern zenei jelzőt azért szoktuk használni, mert technikai tekintetben és felfogásbeli tekintetben ez egy mindig modern csapat lesz. Azt nem szeretnénk, hogy beleragadjunk egy kényelmes skatulyába, mert akkor csinálhatnánk azt, hogy írunk mindig egy Amíg tart lemezt, és minden lemezen legyen egy Lásd típusú nóta. Néha talán tudatosan is szembe megyünk ezzel, de inkább azt csináljuk, ami jól esik. Jó példa, hogy rock körökben még a mai napig nem értik, hogy egy rockzenekarban mit keres egy sampler-es ember. És valaki meghallgatja, tökre nem zavaró, hogy ott van, tökéletesen beleillik. Kicsit több lesz, kicsit gazdagabb lesz tőle a zene. Másik példa, hogy manapság a színpadon ki hogy öltözködik, az baromi nem érdekes. De annak idején 2000-ben mentünk a Tankcsapdával turnézni, és a tanultabb kollégák mondták, hogy 'srácok arra vigyázzatok, hogy nehogy ilyen Adidas pólóban álljatok színpadra, mert a rockerek, ha nem rock zenakaros póló van rajtad, akkor leharapják a fejedet'. De hát engedtessék meg nekem, ha Metallica pólóba akarok fellépni, akkor abban, ha rózsaszín Biző pólóban - nyilván nem fog előfordulni - akkor abban. Én pontosan ebben látom a rockzenei gondolkodás szabadságát.

depressziónagyudvarnok 118.jpg

Apropó Tankcsapda. Sok helyen olvastam korábban, hogy a Depresszió a 'Csapda kistestvére. Egyre népszerűbbek vagyok, most hogy látjátok ezt?
H. F.: Mi egy kicsit jobban belelátunk gázsi, nézőszám ilyesmi téren, de figyelj: ez nem egy háború. Nyílván a Tankcsapda egy ikon. A produkcióikat tekintve is egyedülállóak Magyarországon. Ha már nem is rock/metál kategóriákban gondolkodunk, hanem hogy mely csapatok az ország headlinerei, akkor ők mindenképpen oda tartoznak. Mi a saját utunkat járjuk. Lehet hogy még sokkal népszerűbb lesz a zenekar, lehet, hogy ezt fogjuk szinten tartani. Ezek a dolgok nem befolyásolnak minket, illetve ha valakinek ahhoz támad kedve, hogy gombfocit játsszon a zenekarok tagjainak fejével, hadd szóljon, mi ebben nem vagyunk partnerek. Jól elvagyunk egymás mellett, ha összefutunk egy fesztiválon, beszélünk két szót, de nagyjából ez ennyi.

Angol nyelvű kiadványokban gondolkodtatok-e már?
H. F.: Ezen gondolkodtunk már korábban, de ha nem az anyanyelved az angol, hiába beszélsz jól angolul, nem tudod úgy kifejezni magad, mint az anyanyelveden. Persze lehet írni angolul is tartalmas és kompatibilis nótákat. De igazából úgy vagyunk az egésszel, hogy mi nem szeretnénk 2000 km-t utazni azért, hogy Párizsban lépjünk fel 50 ember előtt, mi nem vagyunk ilyenek. Ahhoz meg hogy komoly nemzetközi karriert építs, jelentős anyagi befektetés kell. Ha rendelkezésre állna ez az összeg, akkor meg valószínűleg nem az mozgatna, hogy miként tudnék Londonban sztár lenni. Abban azért gondolkodunk, hogy később lesz egy-két külföldi dal, azért hogy három-négyévente pár külföldi koncertet megcsináljunk. Erre volt jó példa, hogy kimentünk Svájcba, jó kis kaland is volt. Nem voltak sokan, kb. 200 ember volt, de tök jól éreztük megunkat, nagyon aranyosak voltak, jó buli volt. Vagy esetleg egy zenekarral egy cserebuliban is lehet gondolkodni, de tudatos nagy karrierépítésben nem gondolkodunk.

(A fényképek nem az interjú napján készültek.)

Hivatalos honlap

Facebook

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr974729816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum