Már nem az én időmben, sokkal inkább a szüleim számára létezett egy Csak fiataloknak című rádióműsor - nekem most ez az agyoncsépelt szlogen ugrik be a Nuklea zenekar demójáról. Viszont fiatalnak már mégsem mondhatom magam, szerintem ez az oka, hogy én nem fogok beleszeretni "Nuklea kisasszonyba". (A metafora annyiban kevéssé helytálló, hogy az együttest kizárólag hímneműek alkotják :-)

De a fentebb közöltek ellenére mégis örülök nekik. Hiába nem töltöttem le a demo dalait a http://soundcloud.com/nukleazenekar/sets/bunker8/ webcímről, hamarosan azon kaptam magam, hogy villamoson-autóban dudorászom a verzéket és a refréneket. Nem bánom, ha mindezeket nem pont nekem szánták, ami a fontos, hogy jól behatárolt a réteg, akiknek a produkció készült.

Blink 182, Good Charlotte és hasonszőrű bandák rajongói készletéből vehetnek leginkább kölcsön. Minimalista punk rock ez mutálás előtti énekhanggal spékelve. Szeretnek is gúnyolódni a múlt kiégett sztárjain (lásd Detalán című dal), vagy éppen a retro-feelingen (Razzia).

Ami miatt a Nuklea TÖBB, mint maga a műfaj, amelyben nyomul, azok a sokrétegű dalszövegek. A Ki nevet a végén-t még ma is fejtem. Ja, és - képzeljék csak kedves olvasók - mindössze egy éves a "gyermek" (mármint a zenekar). Még bármi lehet belőle!