RockStation

Első és egyben utolsó randi - Thin Lizzy, Run for Power @ PECSA Music Hall, 2012.11.13.

2012. november 19. - viliricsi

0thinlizzy_18.jpg

El tudnám képzelni magam egy olyan állásban, ahol naphosszat rock zenét kell hallgatni és írni róla, de ilyen életforma legfeljebb, ha valamelyik utópisztikus Nemere könyvben létezik. A nem szeretem munkám és az utána következő kötelező „szerviznek” köszönhetően (zuhany, zaba, kávé stb.) – legnagyobb bosszúságomra – pont az Over the Hills utolsó harmadára értem a csarnokba. E nótának Gary Moore féle változatát a rock történelem legütősebb alkotásának tartom, így azonmód, kabátban berohantam az akkor még hézagos nézőtérre.

Bizony kikerekedett a szemem a meglepetéstől, amikor Kiss Zoli barátomat láttam a színpadon frontemberkedni! A Run for Power Gary Moore emlékzenekar ki tudja, hányadik formációja immár – feleségemmel megpróbáltuk összeszámolni, hány csapatban énekel, de mindig valamit kihagytunk. Már a vele készült interjúban sem értetettem annyira túlságosan, hogyan lehet ennyi mindent összeegyeztetni, de kétségtelen: mindegyik énjét hitelesen nyújtja a nagyérdemű felé.

A Run for Power – ahogy az Over the Hills-ről már következtetni lehetett – Gary nyolcvanas évekbeli alkotásait vette célkeresztjébe. Műsoruk általam megfigyelt részében a bluesok közül csupán az Empty Rooms csendült fel – tudom, hogy ez „műveletlenségre” vall, de én cseppet sem bántam az arányok ilyetén alakulását.
Vannak pótolhatatlan emberek – igaz, k*rva kevesen – de kétség kívül Gary Moore is az. Mégis, Vámos Zsolt kezében ugyanúgy sírt a gitár, mintha az „öreg” játszana rajta.

0thinlizzy_01.jpgMiközben a második szellemidézés kezdetére vártam, felelevenítettem kevés emlékemet a mai este főattrakciójáról. A ’90-es évek elején az MTV („emtívi”, nem „emtévé”) – a GNR és társaik hihetetlen mértékű térhódítása miatt – egyre több rockzenét volt kénytelen sugározni, így kerülhettek talán elő a dobozból régi Thin Lizzy felvételek. Egyre több került közülük VHS kazettáimra, kedvencem a Dedication koncertklipp volt – de mivel elfelejtettem előzetesen szólni a fiúknak, ezt a dalt ezúttal kihagyták. Meg voltam róla győződve, hogy a Thin Lizzy személynév, amelyet a mikrofonfejű afro énekes-basszusgitáros visel. Fogalmam sem volt, hogy „mr. mikrofonfej” becsületes neve Phil Lynott, és szegény már jó öt éve halott.

A csarnok hátsó harmadát persze nem ezért takarta fekete függöny, hanem hogy ne nézzen ki túl hülyén a fél ház egy LEGENDA magyarországi első fellépésén. De ne siránkozzunk a nézőszámon, már csak azért sem, mert az utóbbi idők koncert-tapasztalataiból kiindulván ez egyáltalán nem számít katasztrofálisnak. Buli előtti közvélemény-kutatásomból („nincs kedved jönni?”) kiindulva még egész jónak is titulálhatjuk, hiszen akiket kérdeztem, szinte mind Lynott hiánya miatt kívánták bojkottálni az estét, nehezen értve meg, hogy a basszusgitáros-énekes az ő kedvükért sem fog feltámadni.

Ricky Warwick (ex-The Almighty) énekelt (és gitározott) ezen az estén. Azért hagytam ki a „helyette” szót, mert meg sem kísérelte pótolni a nagy elődöt, hanem – rendkívül jó döntésként! – saját egyéniségét tálalta elénk. Igaz, egy kis Jaggert, Jovit vagy éppen egy adagnyi metal-énekest fel lehetett fedezni előadásában, de az iszonyatos erősségű, mégis kordában tartott energia kétségtelenül belsőjéből fakadt.

0thinlizzy_02.jpg

Az intrót nem fogadta a megszokott ováció majd vastaps – ez a nézők életkorának magas átlagából fakadt. Egy ügyvezető-igazgatónak – bár ifjú korában ronggyá hallgatott jó néhány Lizzy kazettát – elég cinkes tini módra őrjöngeni, még ha olyan eseményről is van, melyet évtizedek óta vár. Mindenesetre Ricky nem csüggedt: vagy ötször megkérdezte (még az intro alatt) „Budapesttől”, hogy „are you ready?”, mire választ kapott. Nem nehéz kitalálni, hogy az első nóta ezek után az Are you ready volt.  Ahogy az lenni szokott, a második dalnál – Jailbreak – végre beindult a nép. A közönséghangot igazán a Dancing in the Moonlight során lehetett igazán meghallani, majd természetesen a Whiskey in the Jar közepette is volt egy jókora énekeltetés. (Utóbbi egy elég friss nóta, mindössze 300 éves – egy ír népdal feldolgozása, melyet a Thin Lizzy verzió alapján maga a Metallica gyúrt tovább.)

0thinlizzy_04.jpgRicky Warwickhoz egyre többször szaladt be a technikus gitárt cserélni, illetve volt, hogy a frontember egyszerűen kihajította a hangszert, amit a személyzet tagja ügyesen elkapott – kíváncsi lennék, mennyit gyakorolták eme cirkuszi mutatványt. Hogy őszinte legyek, nem értetem, hogy az ilyen típusú zenéhez miért van szükség ennyire monumentalista hangzásra: elől három gitár, háttérben basszus, billentyű, dob. És ha már a hangzásnál tartunk: ez volna az a terület, ahol fogást találhatnék, ha rosszindulatú néző volnék. Szeretem, ha lábdob gyomroz, de itt valóságos földrengés fültanúi lehettünk. Ez a tényállás Brian Downey szólójánál volt leginkább szembeötlő, vagyis fülbeötlő.

Talán még egy dolog: a játékidő szűken sem tette ki a másfél órát, pedig itt aztán lett volna miből válogatni. De legalább nem estek össze az emberek másnap a munkahelyükön. Most már csak ismételni tudom magam: Ricky Warwick nagyon jó napot fogott ki (nem mintha volna összehasonlítási alapom). Mégsem borította be egójával a színpadot: amikor valamely zenésztársa – akiket többször is bemutatott – szólózott, ő egyszerűen levonult a színről, teret hagyva neki. (Egyik nézőpontomból épp látni lehetett, ahogy a háttérben táncikált ilyenkor.)

0thinlizzy_03.jpg

Nem véletlen, hogy pont ezt a felállást tartják méltónak (és ők is magukat) egy új anyag készítésére. Ilyen esemény 1983 (!) óta nem történt! Igaz, ezt már nem Thin Lizzy néven fogják elkövetni. Tehát minden jel szerint először és utoljára láthattunk hazánkban egy ilyen nevű zenekart. Aki lemaradt, kimaradt!

fotók: Réti Zsolt

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr164911493

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum