RockStation

"Néha nagyon jól esik megtudni, hogy másoknak is fontos, amit csinálunk" - Interjú Lénárd Lászlóval a Hammerworld főszerkesztőjével

2012. november 22. - sunthatneversets

Lénárd László1.jpg2012. decemberében jelenik meg a Hammerworld Magazin, vagy ahogy rengetegen nevezik a Metal Hammer 250. száma. Aki ma rajongója a műfajnak és legalább a 30-asok klubját erősíti kizárt, hogy ne ezen rockzenei Magazinon szocializálódott volna, így a jubileum alkalmából megkerestük Lénárd László főszerkesztőt, hogy meséljen egy kicsit nekünk erről a közel negyed évszázadról.  

Mindenkinek ezt a kérdést teszem fel elsőként, így Te sem úszod meg. Ha pár mondatban be kellene mutatnod Önmagad, hogyan fognál hozzá? A rockzenével hogyan kerültél kapcsolatba?
Egy mono- és munkamániás metalista, akinek persze csak látszólag munkája, hogy a metalt hallgatja és terjeszti, valójában ez a szenvedélye. Ami persze túlzásokkal is jár, de nagy-nagy élvezettel is. Egy 1978-as Piramis koncert volt sorsfordító az életemben, bár a rádióból addig is ki-kicsipegettem magamnak az olyan keményebb zenéket, mint a Sabbath, a Sweet, a KISS, a Bad Company. A koncertélmény hatására azonban már tudatosan kezdtem keresni a nekem való zenéket, és az ezt követő pár évet leginkább az olyan bandák bűvöletében éltem, mint a Beatrice, a Mobil, a Hobo Blues Band. Aztán a Beatrice 1981-es kinyírásával lezártam egy korszakot. Azon a nyáron a családi Trabanttal két héten át Nyugat-Európában pöfögtünk, és persze rengeteg jobbnál-jobb lemezzel, meg néhány Kerrang! újsággal jöttem haza. Utóbbi azon a nyáron jelent meg először. Még hajtottam is a családot, hogy a Hajógyári Szigeten tartott nagykoncertre (ez egy évvel volt a legendás Fekete Bárányok fesztivál után) mindenképpen érjünk haza. A bejáratnál tudtam meg, hogy a Beatricét nem engedik fellépni, pár nap múlva fel is oszlottak. Ez nálam betette a kaput. Ekkor kezdtem sokkal inkább beleásni magam a kinti zenékbe, elsődlegesen a brit heavy metal új hullámába. És a lemez-, újság-, póló- és minden egyéb relikvia gyűjtésébe.

A Metal Hammer első száma 1989 tavaszán jelent meg címlapján az Anthrax két oszlopos tagjával Scott Ian-nel és Frank Bello-val. De ne szaladjunk ennyire előre hiszen a Hammer előtt is volt élet, milyen emlékeket őrzöl a Metallica Hungarica-s időkből?
Minden szempontból jó szándékú amatőrként kezdtük el Cselővel, akivel még a gimiben ismerkedtünk meg, és akkor még Lovas Péter barátunkkal. A lelkesedés, a fanatizmus vitt előre minket. Mivel az itt-ott megjelenő pop-rock információk vagy tele voltak hibás adatokkal, vagy a szerzők érezhetően ellenségesen viszonyultak a metalhoz, meg akartuk mutatni, hogy valójában miről is szól ez a műfaj. Szerintünk.

MH No1_ok (1).pngA Metal Hammer Hungarica 1. száma, borítóján az Anthrax két tagjával

Mi változott azzal, hogy aztán 1989-től máshogy hívták a lapot és más lehetőségeitek is voltak?
Amíg az első három évben egy bizonytalan körülmények közt, engedély nélkül megjelenő lap voltunk, egy igazi szamizdat, a német Hammer akkori tulajával kötött szerződésnek köszönhetően már az újságosoknál, országos terjesztéssel jelenhetett meg egy nemzetközi háttérrel bíró színes metal magazin. Ez mindenképpen úttörő lépés volt, ahogy az volt a Metallica Hungarica 1986-os felbukkanása is. Természetesen voltak gyermekbetegségei a Metal Hammer Hungaricának is, de szellemiségében az 1986-ban elindított Metallica Hungarica vonalát vitte tovább, profibbnak mondható körülmények között, némiképp kibővített stábbal. De a Sokkoló Korongok közt szerepelt albumokat továbbra is magunk vásároltuk…

Ha jól emlékszem 1990 közepén pár hónapig nem jelent meg az újság, aztán egy Tom Araya-s és Dave Mustaine-es borítóval visszatértetek. A túlélésről szólt akkor a Magazin élete?
Kis túlzással az utóbbi 26 év mindvégig erről szólt, és ma is erről szól. 1990 közepén egy önállósodási folyamat indult meg, amire a korábbi magyar kiadó nem megfelelő üzleti magatartása kényszerített minket, illetve a német Hammer tulaját.

Hammer 90.jpgFotó a Metal Hammer Hungarica-s időkből, valamikor 1990 táján... (b-j): Zoltán János, Szekeres Tamás, Lénárd László, Cselőtei László, Nagy Anikó (titkárnő), Molnár Péter, Szűts László.

Cselőtei Lászlóval közösen közel negyed évszázada csináljátok a Hammert, - mert hívhatják jelenleg máshogy, azért szinte mindenki így ismeri -, de azért többen fordultak meg mellettetek az évek alatt. A volt kollégák közül kikre emlékszel vissza különösen szívesen?
Senkitől sem váltunk el haraggal, legfeljebb néhány esetben némi értetlenséggel. Az persze természetes, hogy egy idő után az emberek élete más kanyarokat vesz, és mivel senki sem a pénz miatt dolgozik a lapnál, ehhez a tevékenységhez kell egy jó adag fanatizmus is. De a mai napig nagyon jóban vagyunk Szarka Joseph-fel, aki ugye a Sony Music főnöke lett időközben. Nálunk családilag van évente egy bulinap a Balaton mellett, és oda Josephék és Molnár Petiék is mindig eljönnek. Annyi a különbség, hogy most már nem a magnó ordít, hanem a gyereksereg! :-) De az is nagy öröm, hogy némi kihagyás után Zubor Olly is visszatért a stábba, sőt, a 250-es szám alkalmából a Hangpróbában is szerepelni fog a következő Hammerben.

Az elmúlt több, mint 23 évből, az újság életéből mely időszakokra emlékszel a legszívesebben?
Számomra ez egy egybefüggő folyamat, nem igazán tudnám időszakokra bontani. Voltak és vannak is nehezebb időszakok, de inkább az elért eredmények izgatnak. Például a Hartmann Kristóf áldásos tevékenységének köszönhetően beindított lemezkiadás, terjesztés jut eszembe, vagy akár az általunk szervezett koncertek, fesztiválok. Mindnek volt persze előzménye is, Demonstráció sorozat, klubb-bulik stb., de Kristóf embertelen munkabírásának köszönhetően ez jóval szélesebb körű tevékenységgé vált.

Pár éve az újság mellett internetes felületetek is van. Ez a mai korban már elengedhetetlen?
Már évekkel korábban el kellett volna indítani a hammerworld.hu oldalt, de kis létszámú a stáb, és rengeteg egyéb munkánk, feladatunk is volt. A jövőben nyilván még inkább összekapcsolódik a print és az online verzió, de ez kimondottan előnyös. Jó, hogy azonnal visszajelzéseket kapunk, az is jó, hogy a cikkek olvasottsága alapján kiderül, hogy valójában mi is érdekli az embereket, és nagyon jó érzés, hogy az oldal népszerű. Rengetegen látogatják, hivatkoznak rá, a zenekarok is fontosnak tartják, hogy nálunk jelenjenek meg az újdonságaikkal.

Nyilván annak is vannak kedvencei, aki ír a zenéről. Nálad kik ezek a kedvencek?
Vannak kedvenc bandáim, nyilván, régiek is, újak is, kintiek is, hazaiak is, de most egy olyan hosszú listát kéne írnom, hogy ezt inkább kihagynám, ha nem baj. Mostanában sokat hallgatom a Between The Buried And Me új albumát, a Procession nevű doom bandát, az új Stone Sourt és a Graveyard lemezét, itthonról meg a Bloody Roots kettest, meg az új Tankcsapdát, de abban is bízom, hogy az épp most készülő Road demóba is belefülelhetek hamarosan.

A világ keményzenei életére nagy rálátással rendelkezőként, hogyan látod a műfaj jelenét és jövőjét?
Ez egy nagyon átfogó téma, ráadásul a kristálygömböm is eltört pár éve :-) Régen ha egy nagykiadó megtolt valami bandát, azt el tudta adni a tömegeknek, de ma már nem igazán vannak lemezeladások, nincs klipeket durva rotációban nyomató MTV, nincsenek ilyen hatékony csatornák. Kevesebb emberrel, jóval kisebb hatékonysággal működnek a kiadók. Most annak a bandának megy jól, amelyik jó koncertszervező céghez tud szerződni, és hajlandó egy évből akár 7-8 hónapot is turnézással tölteni. Sokkal nagyobb a kínálat is, de ezzel együtt sokkal több az egyenprodukció, az igazi egyéniség és valódi tartalom nélküli lemez. Vészharangot viszont nem kongatnék, mert így is rengeteg jó zene születik, itthon is, kint is, legfeljebb a nagy trendek ideje múlt el.

Ha visszagondolsz az elmúlt közel negyed évszázadra mit csinálnál másképp, illetve történt-e olyan esemény, dolog amire azt mondtad volna, nem éri meg ezt az egészet csinálni?
Nem hinném, hogy bármit is másképp csinálnék, ráadásul ez olyan utólagos okoskodás lenne. Olyasmi meg végképp nem történt, ami elvette volna a kedvem ettől a szenvedélytől. Mindig vannak új feladatok, megoldandó kérdések, ezekre kell összpontosítani, és nem a múlton rágódni.

HW249.jpgA Hammerworld Magazin aktuális, 249. száma

Mi motivál még benneteket, mik azok a célok, amiket mindenképpen el szeretnétek érni a jövőben?
Továbbra is az hajt minket, hogy a magazin és a honlap megfeleljen a mai követelményeknek. Tökéleteset nem lehet megalkotni, de mindig van olyasmi, amit lehet még jobban csinálni. És persze motivációt jelentenek az új zenék, a jó koncertek, de akár egy-egy beszélgetés is olvasókkal, zenészekkel. Ez egy folyamatosan pörgő mókuskerék, és néha nagyon jól esik megtudni, hogy másoknak is fontos, amit csinálunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr574918942

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum