E hét csütörtökön lecsaptak a nehéz fém nehéz fiúi a Pecsában, jegyzem meg már jó korán. Némi rosszul lét után (csülök vacsora volt előző este…) összekaptam magam és már úton is voltam a Pecsa felé. Olyan 18h körül értem oda és valóban már a színpadon volt a Fueled By Fire. Véleményem szerint nagyon jól szóltak és jól is játszották a sok Slayer , Kreator hatású thrash muzsikát. A dobos beton keményen hozta az alapokat a többek meg tolták rá a szélvész tempójú riffjeiket, nem is kell ezt túlmagyarázni nekem pozitív csalódás volt ezen bemutatójuk.
Rövidke átszerelés után következett a Nile, és kőkemény aprítás vette kezdetét. Az iszonyatosan felszerelt dobcucc mögött helyett foglaló Georgios Kollia bámulatos könnyedséggel ütötte a iszonyatos bpm-eket, ütögette a cineket, pörgetett a tamokon. Addig az arányosan megszólaló cucc, hirtelen kásává vált sajna, az ismerős probléma okán, „kúrjunk rá csutkára” felkiáltással, pedig egy ilyen összetettebb zenéhez jobban illik egy tisztább sound. Arról nem is beszélve, hogy a rengeteg cintányérnak még a harmadát sem lehetett így hallani. De amúgy profi volt az egész előadás. Kicsit ilyen nagyfaterosan jöttek fel a színpadra, nem túl sok mozgást produkálva játszották le a 40 percecskéjüket, tisztára, mint egy nyilvános próbán. Nyilvánvaló, hogy a nyúlfarknyi játékidő és az előzenekari pozíció miatt nem adtak a show-ra annyit, de ez így akkor is nagyon sprődnek tűnt.
A death metalba joviálisan beleöregedett (kopaszodott) Dallas Toler-Wade állt ezúttal középen és hörögte-morogta bele a mikrofonba szövegeit a színpad jobbján elhelyezkedő Carl Sanders-el. Terítékre került többek között a Sacrifice unto Sebek, Black Seedes Of Vengeance és az új lemezes, klippes Enduring the Eternal Molestation of Flame is. Mindent összevetve király bulit adtak, én még legalább egy órát el bírtam volna viselni belőlük.
Következtek Morbid-ék és nagyon kíváncsi voltam mit tud nyújtani Tim Yeung az új dobos srác, meg persze úgy az egész csapat egy az egyben. Azt hallottam, hogy mostanában nem voltak túl sokan a hazai bulijaikon, hát most azért más volt a helyzet, szépen megtelt a PECSA gyomra. A hangzás itt sem volt túlzottan tökéletes az elején, aztán nagyjából helyre állt a rend, ha szép lassan is. Nem is tudom mért, de nekem David Vincent színpadi megjelenése egy az egyben Niki Sixx-ére hajaz: fekete haj, szegecses mellény, méretes jattos tetkók, spéci csuklószorítók, szerintem kábé még egy magasak is. Meg is jegyeztem magamban, hogy bizony ő a death metal Nikki Sixx-e ! ha-ha! De, ha már itt tartunk a death metal Slash-e nem is lehet más mit Trey Azagthot. Bőrgatya, fekete fölső, az arcát szinte végig takaró göndör fürtök, tényleg már csak egy cilinder hiányzott a fejéről!
Amúgy piszok jól játszottak a közönség is igencsak vevő volt rájuk, pillanatok alatt be is indult a legférfiasabb tánc a pogo. Vince is nyilván észrevette ezt és megköszönte nekünk, hogy aznap este eljöttünk és hogy kitartottunk az old-scholl death metal mellett. Yeung dobos játéka egészen elképesztő volt. Simán hozta, amit kell nem is egyszerűen, hanem teljesen megkomponáltan. Háromhatvanas ütések, ritmusra lefogott cinek, dobverő pörgetések két grind között. Tisztára mintha nem is valami szigorú bpm-et produkáló death bandában dobolna, hanem mondjuk a spanjaival nyomatná a jazzt valami füstös clubban. Látszott rajta, hogy bizony élvezi az egészet. Elhangzott többek között az Immortal Rites, a Maze Of Torment, a God Of Emptiness és az Existo Vulgoré.Ütős bulit adtak ez nem vitás és úgy látszik tökéletes az zenekari egység is.
Nem sokára a húrok közé csapott a Kreator. Itt azért hosszasabb volt az átszerelés: egészen kibővítették a színpadot, lépcsőkkel magasították meg, az új lemez borítóján látható világító szemű, rémes bábukkal tették tele akárcsak egy Iron Maiden koncerten. A közönséget rendesen leamortizálta a Morbid Angel, így jó páran hazafelé vették az irányt. Mondjuk azért így is maradtunk elegen, bár talán nem ez volt a legtökéletesebb párosítás ebből a szempontból. Plussz hangcuccokat is felpakoltak, úgyhogy nem túlzás, ha azt mondom, hogy fülrepesztő volt a hangerő.
Milleék becsülettel játszották a thrash-t, volt itt kérem Hodes Of Chaos, Phantom Antichrist, Death to the World, Riot Of Violance stb.. Korrekt kis csomag volt ez a koncert , több kellene Európába az ilyen típusú nagy neves körutakból, akárcsak a tengerentúlon.
Kreator - Betrayer
FOTÓK és VIDEÓ: RÉTI ZSOLT, további fotók ITT.
