Slágeres vizeken: All That Remains - A War You Cannot Win (2012)

2012. november 28. - Norbert K

allthatremains_awaryoucannotwin.jpgEléggé meglepődtem, amikor olvastam az új All That Remains album megjelenéséről. Én írtam a legutóbbi hanganyagról is, és egyből az jutott eszembe, hogy „már megint”? Aztán előástam a lemezt és az írást is, és rájöttem, hogy ennek bizony, majdnem napra pontosan, két éve már.  Szóval teljesen indokolt az új lemez, Paksi Endréék ennyi idő alatt már legalább 4 kiadvánnyal jelentkeztek volna. A folytatásban tehát a springfieldi metalcore legújabb alkotását elemzem a kedves olvasóknak.

Ugyanazzal a képlettel íródtak a számok, mint két éve.  Persze ez érthető is, hiszen nem volt tagcsere Phil Labonte bandája háza táján, ugyanazok a tagok írták ezt az albumot is. Horzsol a gitár, jönnek a fogós riffek, az ének pedig váltja a dallamosabb és a durvább részeket.  Változás leginkább ebben érzékelhető.

Érdekes, de már az első benyomásom rögtön az volt, hogy feltűnően slágeres lett a lemez. Tudom, kutya egy metaller vagyok, de szívemre téve a kezem, nekem ez bejött. Az elején. Aztán persze érzi az ember, hogy a dallamos metállal már Dunát lehetne rekeszteni. Mindenesetre úgy fest, a massachusettsi különítmény is behódol az új idők új szeleinek. Próbálkoznak persze megőrizni a régi korok metalcore imidzsét, de amikor beindul akkusztikusan a What If I Was Nothing, és az lesz belőle, ami, valahogy nem a nagydarab, szegecses, In Flames pólós arcok, hanem sokkal inkább a feketére festett hajú, kockás cipős, baseball sapkás fiatalok jutnak eszembe.
AllthatRemains2012.jpg
Személy szerint a Down Through The Ages lett a kedvenc szerzeményem. A legutóbbi lemezen is hamar kiszúrtam egyet (Won’t Go Quietly), úgy látszik, én így viszonyulok a bandához. Kifejezetten jó lett még egyébként a címadó A War You Cannot Win, az album legszigorúbb dala, a Just Moment In Time, illetve a You Can’t Fill My Shadow. Van egy érdekes kísérlet, az instrumentális és egyben akusztikus Calculating Lonelinnes. Ez önmagában még hallgatható is lenne, koncerten időhúzásnak, vagy a tábortűz körül csak úgy magunk elé bámulva, de így albumon eléggé céltalannak tűnik. A többi dal átlagos dallamos metál/metalcore.

Összességében korrekt kis lemez lett, nem lehet megtagadni tőle. Korrekt, ez a megfelelő szó. Hozza, amit egy napjaink rockzenei albumának hoznia kell, de hogy őszinte legyek, egyáltalán nem biztos, hogy néhány hónap múlva emlékezni fogok rá. 5/3.5 Nálatok?

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr524930784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum