Az év végére minden nagy dolgon túl vagyunk, már mint ami a rockzenei világot illeti, a legtöbb dologról írtunk is. Így nem sok új kiadvány, nagy durranás maradt, ezek már szépen mind átcsúsznak a következő évre. Ilyenkor azért van idő és lehetőség előszedni és meghallgatni azokat az anyagokat, amikre a korábbi hetekben, hónapokban nem volt túl sok idő – kvázi tudunk egy kicsit tehetségkutatni. Így sikerült a napokat a Shell Beach társaságában töltenem, persze csak átvitt értelemben, a lejátszóm segítségével.

A zenekar mintegy öt éve váratja a rajongókat, idén adták ki This Is Desolation című, második lemezüket. Ami az első hallgatásra egyértelmű volt: megérte várni a bandára, az idő őket igazolta. A poszt-hardcore, néhol sulipunkba hajló stílusú, dallamos modern rock zenéjük kapásból a fülembe mászott és pár újrahallgatás után már pötyögtem én is a refréneket.

A tizenegy dalt tartalmazó közel egy órányi zene fiatalos és lendületes rohanása tökéletesen ragadja el a hallgatót és a muzsika – Schram Dávidnak nagyban köszönhetően – rendkívül profin szól. Hülye közhely (és talán ma már egyre inkább hamis állítás), de egyszerűen olyan a hangzása az egész albumnak, mintha ez nem kis hazánkban készült volna, hanem pár ezer kilométerre nyugatra.

Komolyan nagyítóval kell keresni a hibákat a This Is Desolation lemezen, de úgy sem nagyon találni mit. Nem tudom, mikor hallottam ennyire erős albumot magyar előadók kezei közül. Minden nóta telitalálat, üresjáratok nem szegényesítik az albumot, a lírai hangvételű lassabb nóták (Saviour, Sit Down Navigator) is ötletesek és szerethetőek. Totik Zoltán zseniális hangja mellett a gitárjáték változatossága, ami a mai zenék színvonala fölé emeli az albumot. Emellett már „csak” további adalék, hogy a dalok mondanivalója sem sablonos témákat követ. 

A néhai Lower Definition énekese, Matt Geise közreműködésével elkészült Hoverboards Don’t Work On Water, a The Greatest Skeptic, a Vital Signs és a Hirudinean az album húzódalai, ám ez természetesen szubjektív vélemény, bármelyik másikat is simán felsorolhatnám. Ezért hiánypótló és zseniális lemez ez. Továbbá ami nagy ereje a kiadványnak, hogy nagyjából mindegy, hogy honnan kezded el hallgatni. Magas színvonalú nóták végig, nem laposodik el a közepére, vagy a második felére, nincs ilyenről szó.

Már az idei évre szóló top listák már leadásra kerültek, de az év meglepetése, felfedezettje kategóriát nálam viszik. A tényleg fasza zene mellett a fiatalok trendi (a szó nem pejoratív értelmében) megjelenése igazi rocksztárrá teheti őket, és nagy jövőt jósolok a Shell Beachnek, nem csak Magyarországon…