RockStation

Van még remény: The Banished – Hatred (2012)

2012. december 23. - sebiszabi

thebanished_hatred_EP_1.jpgAnnyira nem vagyok öreg, hogy generációs szakadékokról beszéljek, de mindenképpen aggaszt, hogy a mai fiatal csávók hogyan fogják a felnőtt férfivá válás rögös lépcsőit megmászni. (Főleg ha arra gondolok, hogy még a nemi identitás kérdésével meg kell küzdenie egyeseknek..) Ezért is nagyon nagy öröm számomra, mikor olyan fiatal zenészeket hallok, akik a trendi külsőségek ellenére nem átallnak gitárt ragadni és betonkemény zenét játszani. Ilyenkor azért megnyugszom picit, hogy van még remény. Ilyen reménység a The Banished is, mely idén jelentette meg Hatred címmel első kislemezét.

Az Ascension 46 családjához (Shell Beach, The Last Charge, Till We Drop…) tartozó banda még novemberben tartott egy emlékezetes, teltházas bulit a Dürer kistermében, és ezt követően jelentkezett az EP-vel. A kislemez anyaga maga egy hat nótából álló tizenhat perces math/deathcore stílusú őrült és kemény darálás. Az átlagosan két és fél perces dalok hangzása nagyon profi (ahogyan ezt már a Shell Beach új lemezénél is kiemeltük) és színvonalukra sem lehet semmi panasz.

A lemez egy rövidke intro (Banishment) után kezdi meg kőkemény, mégis dallamos riffjeivel a fent említett húzós darálást. A Words & Wounds-ot (amihez szöveges videót is összedobtak) amolyan mottónak érzem, a srácok nagyjából ezt az irányt jelölték ki maguknak. A manapság oly divatos ‘hörgés - tiszta énekhang’ váltogatása helyett inkább a kiállásokat, amiből nincs sok, inkább csordaüvöltéses részekkel oldják meg, mint ahogyan itt is.

thebanished_band.jpgAz Erida picit rácáfol a fenti megállapításra és itt hallhatjuk, hogy a tiszta énekhang sem okoz problémát, az is remekül működik. A Deathwaltz és a V. dalokban ismét a kemény torokhangé a pálya. A kislemezt a majd’ négyperces Yours Truly zárja, amelyik a személyes kedvencem lett a kiadványról. A betonozás után a finom gitárszólók és a végén az egészen lágynak mondható breakdown teszi különlegessé a dalt. Igazi telitalálat.

Ha több kiállás, tiszta énekhang témával lenne megszakítva ez a rohanós durvulás, valószínűleg sablonosnak érezném a lemezt, de így annak ellenére, hogy a dalok között olyan nagy különbségek nincsenek, mégsem tűnik egysíkúnak. Az apró különbségek teszik érdekessé az egyes dalokat, és így a rövidke EP mégis egy élményszámba menő haza produkcióvá válik.

Facebook https://www.facebook.com/wearethebanishedones
YouTube https://www.youtube.com/user/wearethebanishedones
Merch http://wearethebanishedones.bigcartel.com/

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr804978386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum