Aki nem mostanában kezdte a zenehallgatást, és már az 1980-as évek vége felé is vonzódott a metal extrémebb irányzataihoz, annak minden bizonnyal rengeteget jelent(ett) az Obituary munkássága. A Floridából startolt csapat egyik alaptagjával, Trevor Peresszel a beszédes elnevezésű Rotting Slowly In Europe turné bécsi állomásán találkoztunk személyesen még tavaly ősszel...

A mostani turnén csakis az első három lemezetekről játszotok dalokat. Honnan jött ez az ötlet?
Trevor: A turné promoterei vetették fel az ötletet. Korábban mi magunk is agyaltunk már egymás között azon, hogy leporoljuk az első pár lemezt. Aztán ennek a turnénak a promoterei, a Soundworks-ék is ezzel hozakodtak elő, mi meg azt mondtuk, hogy ha már beszéltünk róla, hát csapjunk is bele. Így is lett.

Hivatalosan négy tagú még a banda, vagy megvan már a másik gitárosotok?
Trevor: Ezen a turnén már van ötödik tagunk. A nyáron Európában, utána meg Amerikában is lezavartunk egy túrát négyesben, mert akkor még próbáltuk eldönteni, mitévők legyünk. Aztán eldöntöttük, és bevettük egy cimboránkat, Kenny Andrewst. Jó haverunk, és egyben a gitártechnikusunk is, na meg a Triviumnak is melózik gitártechnikusként. Szóval ő gitározik nálunk.

Legutóbbi lemezetek, a Darkest Day három éve jelent meg. Vannak már új nótáitok vagy dolgoztok rajtuk?
Trevor: Vannak. Már egy éve dolgozgatunk témákon, és ahogy hazatérünk erről a túráról, fel is rántunk majd egy három számos EP-t. Aztán befejezzük a többi nóta megírását, hogy összehozzunk egy teljes új albumot. Szóval remélhetőleg tavasz végére vagy nyár elejére új lemezünk fog megjelenni.

Akkor ti nem EP-ket fogtok kiszórni zsinórban, hanem csak egy, az albumot felvezető EP-ről van most szó.
Trevor: Igen, két nóta csak 7 inches bakelit kislemezen lesz hozzáférhető, legalábbis a terv szerint. A harmadik dalt pedig csak a honlapunkról lehet majd letölteni. Utána jön majd a teljes lemez.

Most a Candlelight Recordsnál vagytok, ugye?
Trevor: Csak voltunk, az utolsó két albumunk jelent meg náluk. Most a Century Mediával tárgyalunk, szóval az a legvalószínűbb, hogy náluk leszünk.

Azelőtt meg a Roadrunner volt a kiadótok.
Trevor: Az összes anyagunk náluk jelent meg, az utolsó kettőt kivéve. Még 1988-ban írtunk alá a Roadrunnerhez,  és az Xecutioner's Returnnel bezárólag minden albumunk a Roadrunnernél jött ki.

Tudtok-e valamit az egykori bandatagokról? Mi újság mondjuk Allen Westtel?
Trevor: Tavaly láttuk egymást Berlinben. Van egy Southwicked nevű bandája, és a felvételek idején nálam járt, pár éjszakát a házamban is töltött, mert akkor Phoenixben laktam, és ők is ott stúdióztak. De megvan egy éve is, hogy legutóbb beszéltünk, mert a telefonszáma már nem él, ha-ha! Próbáltam hívni pár hónapja, és már nem volt elérhető. De azért próbáljuk tartani a kapcsolatot.

Frank Watkins bőgős jó sokáig játszott veletek. Miért szállt ki?
Trevor: Személyes okokból, nem is szeretnék beszélni erről. Túlságosan személyes az ügy, maradjunk ennyiben. Szakmai és személyes dolgok miatt.

Milyen volt Ralph Santollával dolgozni? Valóban szereti a death metalt? Hiszen játszott a Deicide-ben is, de sok más helyen is megfordult, pl. olyan előadókkal, mint az Iced Earth vagy Sebastian Bach...
Trevor: Mindenfajta zenét szeret. Ő is olyan, mint mindegyikünk. Mindenfajta zenét szeret, csak éppen mi leragadtunk ennél az egy death metal bandánál az életünkben. Szóval mindenféle zenét szeret, és a death metalt is élvezi.

Volt-e valamennyi szerepetek ennek a turnécsomagnak az összeállításában? Jó változatos lett. Ismeritek a többi banda tagjait személyesen is?
Trevor: A Macabre-éket már elég régóta ismerjük. A másik két bandával, az ausztrálokkal (The Amenta és Psycroptic) most, ezen a turnén találkoztunk először. Az egészet a promoterek, azaz a Soundworks-ék hozták össze. Maga a cég is ausztrál székhelyű, ezért van itt két ausztrál banda. Az ő ötletük volt a csomag.

Amúgy követitek a színtér aktuális történéseit?
Trevor: Amit én hallgatok, legalábbis a metalt illetően, annak úgy 99,9%-át régi dolgok teszik ki. Nehéz lépést tartanom minden történéssel. Gyerekeim vannak, és imádok horgászni, úgyhogy a saját bandámmal is alig győzök lépést tartani. Elég nehezen követem, mi zajlik. Szoktam hallani zenekarokról, de nem tudok róluk túl sokat.

Mi az ábra a Catastrophic-kal? Tervezel-e új lemezt?
Trevor: Idestova kb. tíz éve játszom abban a csapatban. Szóval igen, reményeim szerint egyszer majd megcsináljuk. Robbal, a dobosommal állandóan beszélünk, ő csak arra vár, hogy én írjak zenét, és akkor össze is tudnánk hozni egy albumot. Szóval remélem, egyszer csak sikerül majd... Az utóbbi két évben ezt mondogatom, szóval remélhetőleg jövőre... De hát állandóan annyi dolgunk van az Obituaryval, a köztes időszakokban meg ott a család, úgyhogy nekem legalábbis elég nehéz egyeztetnem a dolgokat. Szeretnék horgászni is!.. De remélem, hogy megcsináljuk a következőt.

Belefolytál-e valamennyire a Tardy Brothers lemez elkészítésébe?
Trevor: Nem, az Don és John saját kis ügylete és gyermeke volt.

Csak azért kérdem, mert bármit is csináltok, a Tardy Brothers anyagot és a Catastrophic-ot is ideértve, az mind magán viseli a jellegzetes Obituary jegyeket.
Trevor: Ezek vagyunk mi. Sőt, az a baj, hogy nem is tudjuk, hogyan csinálhatnánk bármi mást, ha-ha! Bénák vagyunk, úgyhogy ugyanazt játsszuk állandóan.

Amikor éppen feldolgozást játszotok, ahogy a Celtic Frost esetében is tettétek, fel lehet ismerni az eredetit, de az is jellegzetesen Obituaryként is szól.
Trevor: Próbáljuk olyankor úgy megszólaltatni az adott dalt, amilyen eredetileg volt, de miután nagy hatással volt ránk, ez így logikus.

A Left To Die EP is egy nagyon jó húzás volt, rajta a Frost feldolgozással.
Trevor: Az jópofa volt, mert voltak, akik állandóan azt kérdezgették, nem akarunk-e még egy Frost feldolgozást csinálni. Már hogyne akartunk volna!..

Ha visszatekintesz az Obituary kezdeti korszakára, az első három album idejére, mi a legnagyobb dolog, amit azokkal a lemezekkel elértetek?
Trevor: A hosszú élettartam. Itt vagyunk huszonkét év múltán, és továbbra is nyomjuk ezt a szart. Nem gondoltuk volna. Sosem fogom elfelejteni a napot, amikor Johnnal úgy vonultunk le a próbatermünkbe, hogy a kezünkben volt a Slowly We Rot bakelit. „Hurrá, lemezünk van!” érzésünk volt. Sose hittük volna, hogy ez lesz belőle, de baromi jó!

Budapesten már a korai időkben is jártatok, és néhány éve is eljutottatok Magyarországra.
Trevor: Igen, konkrétan emlékszem is a budapesti bulira a Morgoth-tal és a Demolition Hammerrel. Soha nem is fogom elfelejteni. Egyértelműen az volt az első olyan koncertünk, amelyen közel háromezer ember jött össze. Csodálatos volt! Igazán élvezetes, felejthetetlen buli!

Úgy vélem, igen hamar sikerült megtalálnotok a saját hangotokat.
Trevor: Igen, egyszerűen csak úgy kialakult. Témázgattunk, módosítottunk ezt-azt, mindezt még a Slowly We Rot előtt. Pár apró változtatást eszközöltünk itt-ott, mire egy nap ráeszméltünk, hogy ez az igazi. Azóta viszont minden ugyanaz maradt.

Amennyire emlékszem, annak idején sokan úgy gondolták, az Obituary lesz a következő Slayer. Netán ti magatok is így éreztétek, vagy hangoztattátok is ezt?
Trevor: A Slayer óriási hatással van ránk, halálosan imádjuk őket, és szerintem ha az Obituary és a Slayer együtt turnézna, az kibaszott eszelős lenne! Ennyit tudok, de hogy a következő akármi lennénk-e, azt nehéz megmondani. Úgy érzem, amit mi magunk csináltunk meg eddig, az teljesen rendben van, de arra a bizonyos következő szintre nehéz egy zenekarnak felkapaszkodni. Mi szerencsések vagyunk, hogy eljutottunk arra a szintre, ahova eljutottunk. Vannak bandák, akik megölnék a nagyanyjukat is azért, hogy meg tudják csinálni azt, amit mi. Ez egy őrült dolog. Viszont tényleg tök jó lenne olyan nagynak és népszerűnek lenni, mint a Slayer. De hát itt tartunk.

Igaz, hogy az első lemezen még nem voltak rendes dalszövegeitek, csak ötletfoszlányok az egyes számokhoz?
Trevor: Nos, nyilván nincs szövegkönyv, de John szavaiból el lehet csípni ezt-azt. A Slowly We Rot nótában is hallani, hogy „Slowly We Rot”, szóval vannak azért szövegek... Csak azt nem tudom, hogy hol. Talán még John se tudja, ha-ha!.. Úgyhogy igaz, valamennyire.

Mit tartogat a jövő az Obituary számára? Mit fogtok csinálni a turné után?
Trevor: Remélhetőleg olyan nagyok leszünk, mint a Slayer, ha-ha! Zenélgetünk, játsszuk továbbra is azt, amit élvezünk. Visszatérünk és pusztítunk!

http://www.obituary.cc
Elhangzott a Tilos Rádió GOREZONE adásában 2013. 01. 14-én.