"Az utóbbi években nem izgultam új lemez miatt úgy, mint most" - Interjú Timo Kotipeltoval, a Stratovarius frontemberével

2013. március 04. - sebiszabi

Timo.jpg

A nagymúltú finn power-metál banda, a Stratovarius február 22-én jött ki új lemezzel, a Nemesis-zel, amiről mi is elismerően nyilatkozunk. Sőt, március 23-án az Amaranthe-val közösen a club 202-ben lépnek fel és mutatják be az új anyagot. Ez alkalomból beszélgettük a zenekar énekesével, Timo Kotipelto-val

RS: Az Unbreakable EP-vel promoztátok az új nagylemezt. Ez szerintem is egy jó választás, de miért is esett erre a választás?

T.K.: Azért választottuk az első kislemeznek, mert úgy gondoltuk, hogy ezzel lesz a legkönnyebb megtalálni a kapcsolatot a rajongókkal, amikor a meghallják az új kiadványt. A többi dal talán kissé összetettebb és az Unbreakable talán könnyebben megjegyezhető. Szerintem ez egy jó nóta remek zongorafutammal és néhány kemény gitártémával a középen.

Az új lemez egységesebb hangzású, mint a Polaris vagy az Elysium. Kezdenek egymáshoz igazodni a stílusaitok?

Úgy gondolom, hogy a Nemesis egy sokkal jobb album, mint a Polaris vagy az Elysium. A dalok is jobbak. Szerintem ez a Statovarius újjászületése. Sokkal több időnk volt a dalok megírására és az album felvételeihez összehasonlítva az Elysiummal. Amikor az Elysium-ot elkezdtük felvenni, akkor már elfogadtuk a turnét a Helloween-nal. Kapkodnunk kellett, hogy be a turné előtt befejezzük az albumot. Az turné kellős közepén jelent meg a lemez, így nem igazán volt lehetőség rendesen promózni sem az új anyagot.

A Nemesis nem egy koncept album, de ahogy te is mondtad, valamilyen okból a dalok úgy szólnak, mintha együtt terveztük volna őket. Van egy csomó modern hang közötte, de néhány visszhangozza az régi Stratovariust. Úgy gondolom, hogy a Nemesis-zel sikerült rátalálni az igazi Strato hangzásra. Ez egy kicsit keményebb, mint a korábbi lemezek, modernebb, anélkül, hogy elfelejtenénk, hogy a Strato miről is szól: remek riffek, végig énekelt kórusok és szólók, amiket azért elég bonyolult játszani.

Az új dobos mennyire hozott új színt a zenébe és mennyire tudott beilleszkedni a csapatba? Hogy sikerült kiválasztani őt?

Amikor Jörg elhagyta a bandát, eldöntöttük, hogy nem fogunk keresni egy másik Jörg Michaelt, inkább keresünk egy kicsit modernebb dobost. Kaptunk nagyjából 150 youtube videót nagyszerű dobosoktól  a világ minden tájáról, akik a bandába akartak kerülni. Néhányuk nemzetközileg is ismert, nagy név volt. Végül négy dobost választottunk ki meghallgatásra. Amikor Rolf belépett a stúdióba, egyből világossá vált, hogy ő lesz a mi emberünk. Egyszerűen a legjobb dobos, akivel valaha együtt játszottam és nagyon jó arc. Szerintem rengeteget tett hozzá az albumhoz és az élő műsorokhoz. A banda energetikusabb, mint korábban.

Úgy tudom, hogy mind nagy Deep Purple rajongók vagytok. Most, hogy közösen írjátok a dalokat ez a hatás érződik-e az új Strato lemezeken?

Igen, nagy Deep Purple rajongó vagyok. Dobolni kezdtem és Ian Paice akartam lenni. Amikor pedig énekelni kezdtem, akkor néhány dalt úgy énekeltem, mint Ian Gillan (he-he). Igazából mi nem nagyon írunk közösen dalokat. Két dalt szereztem együtt Jani Liimatainen-nel és néhányat Matias együtt jegyzünk. Persze, hogy a Deep Purple egyike azoknak a zenekaroknak, amik befolyásoltak, de hogy a mostani dalírásnál is hatást gyakorolna ránk, azt nem mondanám. Azt kell mondanom, az új lemezük eszméletlen a Perfect Strangers óta a legjobb.

timo09.pngA tervek szerint az új lemezről a koncerteken mennyi dalt fogtok játszani?

Ez jó kérdés, én szeretnék minél többet. A probléma az, hogy van 14 albumunk és egyre nehezebb dalokat választani. Még mindig szeretnénk néhány régi klasszikust játszani, így nagyjából talán 3-4 új dal fér bele, de kettő mindenképp.

A koncerteken most már elég nagy arányban játszotok az újabb lemezekről. A közönség hogyan fogadja ezeket, összehasonlítva a régi himnuszokkal?

Az új dalokat elég jól fogadták. Már játszottuk őket egy bulin egy finn metál hajón és elég jól ugráltak a rajongók az Unbreakable alatt. Természetes, hogy egy zenekar játszik a legutóbbi albumról, a Nemesis pedig egy elég jó lemez lett, így tényleg kell élőben dalokat játszani.

Olvastam, hogy pár hétre vidékre költöztél, hogy kitaláld az énektémákat. Ez a szokásos eljárás nálad, vagy ez valami új dolog?

A Blackoustic [Jani Liimatainen-nel közös akusztikus projectjük, ami tavaly októberben jelentetett meg albumot - szerk.] énekrészeit egy faházban, távol a nagyvárosoktól vettük fel. Én egyszerűen szeretek teljes magányban énekelni. Nem nagyon szeretem a nagy stúdiókat, mert ezek nekem nagyon „klinikai helyek”. Számomra fontos a nyugodt légkör mindenféle kapkodás nélkül. Matias rögzítette az éneksávokat és nagyjából 4-5 órát dolgoztunk naponta. Ez az optimális éneklésre fordítható idő naponta, nem igazán lehet 8 órán át csinálni minden nap. Aztán minden nap munka után vettük egy szaunát és néhány pofa sört. Nagyjából így készül a finn metál!

Kiemeltétek többször már, hogy ez a 3. album és nem a 14., abszolút új időszámítás kezdődött a Strato életében. Viszont mi a véleményetek, amikor a régi albumokkal hasonlítják össze az új lemezeket (Polaris, Elysium)? 

Tényleg úgy érzem, hogy ez most egy új kezdet, vagy a banda újjászületése. Ez a harmadik lemezünk a jelenlegi szerzőkkel (Matias, Jens, Lauri és én). Számomra a Nemesis minden idők legjobb Stratovarius albumai között van. Sőt az elmúlt 12, talán 15 év legjobb lemeze. Az utóbbi években nem igazán izgultam új lemez miatt úgy, mint most.

Tartjátok valamilyen módon Tolkkival a kapcsolatot?

Nem igazán, de a legjobbakat kívánom neki a projektjeihez. 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr885114705

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum